-Mi van?!-akadok ki,ahogy Sehun próbálja ecsetelni nekem,hogy amíg D.O-val vásároltunk,addig Parázska rátámadt Minhee-re... Pedig olyan ártatlannak tűnt... Azonnal felrohantam a szobájába,ahol már Lay kezelésbe is vette a sérültet. Figyeltem,ahogy a gyógyító a kezét húzza végig Minhee karja felett és valamiféle zöld fény árad a köztük lévő távolságba... Ez igen...
-Hogy van? Egyátalán mi történt?!-egyszerűen nem tudom elhinni,hogy itt vannak hárman,három életerős férfi,akik ráadásul nemis átlagosak és mégis megtörténik az ilyen.... Az eszem megáll tőlük komolyan mondom...
-Tudod... Megvitattuk,hogy a sárkány nem maradhat itt... Bementünk ezt tudatni Minhee-vel,de meg se akart hallgatni. Felvette Parázskát vagy mi a neve,aztán bezárkózott a fürdőbe. Az "ártatlan" dög rátámadt, neki esett a tükörnek és ez lett belőle. Mert nem ért a szép szóból...-meséli Kris
-Mi az,hogy nem értek a "szép szóból"?! Hogy pontosítsak ti el akartátok venni tőlem Parázskát és meg se hallgattatok,ami pedig bent történt az az én hibám. Vagyis a tiétek,de ez már mindegy. Most pedig mondjátok el,hogy hol van a sárkányom?!-emeli fel a hangját Minhee,ami furcsa,mert nagyon nehéz kihozni a sodrából...
-Elengedtük.-jelenti ki halál nyugiban Kai,mire Minhee megindul felé és a nyakánál fogva felnyomja a falra
-Hogy merészeltétek?!
-Veszélyt jelentett mindannyiunkra. Nem tehettünk mást!-kiabál Unnie háta mögül Kris-Engedd el!
-Kuss!-ordít rá.... Azt a rohadt...-Szóval!-ránt egyet a fiún Minhee-Hol van?!
-Nemis olyan puhány,mint hittem-jegyzi meg halkan Tao... Hát nem az,csak ne akarják megtudni milyen,ha tényleg kiborul.
-Minhee! Nyugodj meg! Engedd el Jongint!-lép közelebb Luhan,de Minhee nem csinál semmit
-Minhee! Engedd el! Ezzel nem mész semmire!-tolok mindenkit hátrébb. Most már Kai kezd közelebb lenni a földhöz.
-Semmi jogotok nem volt elvinni. Az anyja engem bízott meg,hogy viseljem a gondját. Engem! Nem titeket!-mutat végig a fiukon-Ès,ha valami baja lesz azt,amit kapni fogtok tőlem nem teszitek zsebre! Azt ajánlom.-Minhee elmében már legyilkolta őket az tuti. De végül is igaza van.
-Mondjátok el,hogy hova vittétek!-állok unokanővérem mellé
-Nyugodjatok meg,jó helyen van.-hagyja el a szobát Chanyeol. Mindenki követi, én viszont bent maradok. Nem tudom,hogy mi játszódik le Minheeben,de gondolom nem ez a legjobb érzés... Valahogy segítenem kell!
-Várj meg itt!-kacsintok Unnie-ra,mire ő azzal a tipikus "WTF?!" fejjel néz. Ezzel a mondattal elhagyom a szobát és megkeresem a fiúkat. Remélhetőleg Kaiba,Krisbe vagy Chanyeolba ütközök. Szerencsémre meg is találom Chanyeolt:
-Na ide figyelj,te manókölök! Mondd meg hol van az a kis sárkány,mert Minhee depressziós lesz és még Isten se húzza ki onnan!-bökök a mellkasára
-Hát izéé.... Tudod az úgy volt,hogy Kris a helyettes vezető és,ha valamit mond akkor azt meg kell csinálnunk...-mondja vagy csak hárít
-A lényeget Channie!
-Egy vulkánnak a kürtőében van egy barlang,odavittük,de ne bánts!-hadarja el,mint aki fél.... Channie félne tőlem? Na ne már!!-Hogy lehet onnan elhozni?!-rivallok rá
-Csak azok juthatnak oda,akiknek valami közük van a tűzhöz vagy a sárkányokhoz.-erre csak sóhajtani tudok
-Azt hiszem ideje lesz titeket megnevelni....-emelem fel a kezem,azonban minden elsötétül.
***
Az ágyamban ébredek otthon. Az egész csak álom lett volna? De akkor mennyi ideig aludhattam? Hogy kerültem az ágyamba? Hiszen emlékszem,amikor Minhee-vel kimentünk az erdőbe... Meg kell keresnem!
Felkelek az ágyból és csak akkor veszem észre,hogy abban a ruhában vagyok,amiben az erdőben is voltam,tehát valaki behozott. De akkor mi történt odakint?
Felkelek az ágyból, magamra veszem a köntösöm és elindulok ki a szobából. Először Minhee szobájába megyek,de nem találok ott senkit,így arra a következtetésre jutok,hogy le kell mennem a földszintre. Leérek a lépcsőn és befordulok a konyha felé:
-Olyan furát álmodtam...-nézek be a konyhába,mire a szó is bennem reked... D.O a MI konyhánkban főz...-Te meg mit keresel itt?! Akkor azt az egészet nem álmodtam?
-Nem. Miért olyan rossz volt?-mosolyog őszintén... Nem,de azért igen furcsán tudnak viselkedni. Például az is,hogy csak azt fogadják el,ha úgy csinálunk mindent,ahogy ők mondják... Legalábbis én ezt vettem észre...
-Hol vannak Taeminék?-nézek körül. Az egész ház üres...
-Dolguk akadt...-néz félre
-Te titkolsz valamit Do Kyungsoo?-teszem csípőre a kezem,ahogy ő szokta
-Dehogyis. De gyere reggelizni!-mosolyog megint
-Nem vagyok éhes... De akkor menjünk vissza hozzátok!-mosolygok gyanakvóan és megfogom a kezét,Minheere gondolok és remélhetőleg mire újra kinyitom a szemem,addigra ott lesz a közelemben... A sok éves tapasztalat miatt (gondolom) az elképzelésem teljesül és újra a fiuk házában találom magam. Még mindig olyan kastélyszerű az egész: elegáns korlátok a márványlépcsők mellett, gyönyörű festmények és antik vázák. A korábbi nyugalommal ellentétben most mindenki nyüzsög és szolgáló lányok hordanak ide-oda virágcsokrokat,amikor elhaladnak mellettünk fejet hajtanak vagy pukedliznek.
-Ennyire tisztelnek téged KyungSoo?-nézem a tevékenykedő embereket
-Megjöttem!!!!!!!!-kiabálok,amennyire csak tudok,de nem az történik,amire számítok. Három szobalány vagy én nem is tudom mi beront a helyiségbe és nekem esnek. Szó szerint.
-Kisasszony ideje volt hazaérnie! El kell készítenünk magácskát az estélyre.-mosolyog a legidősebb
-Egy: ez a hely nem az otthonom,vagyis fogalmam sincs róla,hogy mi az otthonom. Kettő: mi lesz este,amiért mindenki így rohangál?-nézek rájuk,mire ők falfehérek lesznek-Valami rosszat mondtam?
-Hát magácska nem is tudja?... Az eljegyzési bál lesz... És még ruhát kell választani...-mosolyog kedvesen
-A mi?!-egy kicsit fennakadok... Ki szervezte ezt az egészet?!
***
Berontok abba a szobába,ahol a fiuk a legtöbb idejüket töltik -persze D.O-t kivéve,mert neki a konyha az ilyen hely- és a nagy zajra mindenki rám néz,de Minhee nincs köztük
-Ki a faszom szervezkedik a hátam mögött?!Álljon ide elém,mert olyat kap,hogy azt nem --- -szakít félbe az ajtónyikorgás
-Sunhee kincsem valami baj van?-néz rám Baekhyun édesanyja és nagyra nyitott szemekkel az arcomat fürkészi. Hirtelen a többiek is csendbe maradtak,gondolom nem mernek szólni az idősebbnek.
-Csak épp azt kérdeztem a fiuktól,hogy mi ez a nagy szervezkedés a házban...-mosolygok kínosan és a kezemet a hajamhoz emelem.-Csak mert nem értettem mi folyik itt.
-Kiscsillagom,amíg te otthon javulgattál,addig mi elkezdtük szervezni az eljegyzési bált. Minden fontos ember itt lesz... Sőt azt szeretném,ha estére kitalálnád vagy esetleg Minheevel együtt,hogy mit fogtok előadni,mert a fiam és a barátai is fellépnek majd. A bál fél nyolckor kezdődik,de neked és a vőlegényednek-néz ellenkezést nem tűrően a fiára-később kell megjelennetek,mert ti lesztek az est fénypontja. Mindenki titeket fog ünnepelni. A ruhád a szobádban vár,Joori választotta neked. Kérlek hamarosan menj készülődni. Ja és -majdnem elfelejtettem- ha lehetséges ne töltsd az egész bált az unokanővéreddel. Járjatok körbe,ismerkedjetek.-ezzel a kis monológgal itt is hagy minket.... Ennek most valahogy örülök.
-Szóval... Nekem mikor akartatok szólni?!
-Majd,ha Minhee és Sehun visszaértek.-mosolyog Lay
-Mert hol vannak?-zavarodom össze... Minhee nem az a fajta lány,aki csak úgy elmászkál mindenféle pasival.
-Randiznak..-mondja valamelyik,ami még nagyobb hülyeség.
-Elmentek ruhát venni a bálra. Sehun segít az ideális öltözék kiválasztásában.-mondja Suho. Hát oké. Ezzel az új információval követem anyósom tettét és elindulok a szobám fele. Ahogy beérek az ajtóval szemben az íróasztal melletti tükör mellett áll egy próbababa és azon a ma esti ruhám. Szív alakú a felső része,amelyen ezüstös csillámok vannak,a két részt egy ugyanilyen színű öv választja el,majd lefelé haladva a csillámok eltűnnek és jobban látszik a krém színű alsó rész.
-Szabad.
-Szia!-jön be nagy mosollyal Joori és megölel-Na, tetszik?
-Igen. Nagyon köszönöm.-hajolok meg
-Ugyan hagyjuk a formaságokat.-érinti meg a vállam-A lényeg,hogy nem anyu választott,mert akkor abban úgy néztél volna ki,mint egy nő az ő korában.-nevet
-Akkor végképp köszi!
-Most végeztél?-kérdezi meg a nyilvánvalót.... Bár lehet rászokok arra,hogy csakúgy snassz köntösbe legyek. Igaz nem lenne előnyös sem nekem,sem a fiuknak,de ez már lényegtelen.
-Igen.-bólintok
-Akkor ülj le. Megcsinálom a hajad és a sminked!-noszogat a tükrösasztal felé. Először alapozóval lekeni az arcom,majd egy kis pirosítót nyom rá és szépen halad sorba az arcomon. Szigorúan megtiltotta,hogy meglessem magam a tükörben.
-Figyelj, anyukád hogy gondolta,hogy adjak elő valamit?-kérdezek rá,mert fogalmam sincs,hogy az ilyen dolgok hogy mennek errefelé.
-Olyat kell produkálnod,amivel kifejezed az érzelmeidet az öcsém iránt és még tehetséges is vagy benne.-csavarja be a haját.-Például az én férjem verset írt nekem és a családomnak.
-Akkor az megfelel,ha eljátszok egy dalt?
-Persze. De azt nem mondhatom el,hogy öcsiék mivel rukkolnak elő. Sajnálom.-pedig az lett volna a következő kérdésem.
Szépen lassan elkészültem és Joori szívességét viszonozva,én is segítek neki. A ruhát is segítette felvenni és szólt,amikor el kellett indulnom a lépcső teteje felé.
Kintről hallottam,hogy elhalkult a zene és bejelentenek minket,majd kitárul előttem a hatalmas ajtó. Kilépek és velem szembe Baekhyun is. Rettentő jól áll neki a szmoking. Nyújtja a kezét -mintha táncolni kérne-természetesen elfogadom és a kezébe csúsztatom a kezem. Odavezet a korláthoz és lenézünk a többiekre. Szememmel Minheet keresem és meg is találom-Suhoba karolva. Unnie ruhája barackszínű, csak bal pántja van és az is ezüst ékszerrel díszítve,a melle alatt neki is egy övszerű anyag húzódik,aminek a jobb oldalán egy ezüst virág van. A haja felfogva. Kicsit hiányzott a készülődéskor, de biztos neki is segített valaki vagy jól érezte magát nélkülem. Mindannyiukon hasonló az öltöny. A vendégek tapsolnak,a zene újra megszólal és mi elindulunk le a lépcsőn. Odamegyünk köszönni a többieknek,majd a parancsot követve elszakadunk tőlük és kezdetét veszi a "móka".
-Hajrá!-súgja oda nekem Minhee,majd Suhoval arrébb mennek és egy idősebb párral kezdenek beszélgetni. Jobban kapaszkodok Baekbe,amit észre is vesz,ezért próbál meggyőzni:-Nyugi,túléled.-csókol arcon,mire egy kicsit kipirulok,de a pirosítótól nem látszik-legalábbis remélem.
A cél a túlélés.
