25.fejezet

Luhan POV

Szerintem egy kicsit félreérthető ez a szituáció. Én folyton Minheeről faggatom a fiúkat, mire ő megjelenik  a pulcsimba, pirulva.
-Sziasztok!- mosolyog Kai és Chen, oldani akarják a feszültséget-Mi volt a papusnál?-vágódik le a Jongin a nappaliba
-Veszed le a mocskos bakancsodat!- szól a fiatalabbra Lay
-Luhan! Bocsánat, hogy elvettem a ruhád, de nekem nem volt meleg pulcsim és ez akadt először a kezembe. Esküszöm, hogy kimosom és nem lett semmi baja!- mentegetőzik Minhee
-Tiéd lehet!- kerül már az én arcomra is görbület
-De hyung, az nem a kedvenc....- kezd rá Sehun
-De, igen az.- erre a kijelenetésre felkapta a fejét a társaságunk egyetlen nő nemű lénye is, de én csak mosolyogva bólintottam egyet, amolyan "semmi gond" félét, majd felmentem szobámba és levágódtam az ágyra.
Úgy néztek rám a többiek, mintha minimum azt jelentettem volna be, hogy meleg vagyok és a szexi néger pasimmal elhagyom az országot. Igen, pont így. Miért ne adhatnám oda egy lánynak az egyik legmelegebb pulcsit, ha nincs egy szem meleg gönce sem? Ez puszta udvariasság. Nagyon furcsa érzésem van, egyenesen a mellkasomból. Talán valami bujkál bennem? Lehet Laynek meg kellene vizsgálnia... Mintha olvasott volna a fejemben, megjelent az ajtóban az gyógyítóként is funkcionáló barátunk.
-Minden oké, Lulu?- támaszkodik vállával a falnak Yixing
-Persze, miért sápadt vagyok?- kapok egyből oda az arcomhoz, ijedtemben még fel is ugrok.
-Dehogy! Csak mostanában mindenki Minhee körül van és kíváncsi voltam.- csukja be az ajtót és leül mellém az ágyra, én pedig felé fordulok törökülésben.-Valamit már régóta meg szeretnék veled osztani... Csak nem tudom, hogy mondjam és a reakciódtól is félek...- emeli kezét a tarkójához zavarában
-Mondd csak!- küldök felé egy bíztató mosolyt
-Szóval... Nos, én...

Sunhee POV

Próbáltam nem sok cuccot pakolni, tekintve, hogy nem én fogok cipekedni, mert Minseok Oppa azt mondta, hogy egy kézi táska lesz csak nálam, a többit ő intézi.
Szégyellem magam azért, mert úgy ott hagytam, amikor leszálltunk, pedig már pont kiharcoltam, hogy húzhassam a saját poggyászom. Miután mindenki üdvözölte egymást, elindultunk a szállás felé. Mint kiderült, van egy házuk is itt. Nos, ez a bizonyos ház - szerencsére - kisebb, mint a koreai. Baekhyun hajthatatlan volt, senki sem tudta lebeszélni arról, hogy ne vele aludjak. Amikor megláttam a francia ágyat már tudtam, hogy amint kipakoltam, kipróbálom. Ez az utazás kikészít, meg persze az is, hogy egész úton rettegtem, hogy lezuhanunk.
Az előbb említett tervem nem valósult meg, mert amint leültem az ágyra és hanyatt dőltem, pilláim is lecsukódtak. Nem tudom mennyi idő telhetett el a kis bóbiskolásommal, de gyengéd simogatásra keltem.
-Csak még 5 percet...- fordulok át a másik oldalra - vagyis csak akartam, de az ágy elfogyott. Így randiztam a laminált padlóval. Mondhatom kellemes volt a találkozás.
-Jaj, te lány!- kapar fel a földről a simogató egyén-Csak szólni akartam, hogy gyere enni. A fiúk rendeltek pizzát.
-Komolyan ilyen mű szarokat esztek?! Hát nincs itt egy normális ember, aki főzne rátok?- akadtam ki és kérdőn néztem Baekhyunra. Nem egészséges, hogy mindig pizza, kínai, hamburger és sorolhatnám kajákkal tömik magukat. Persze, amikor otthon vagyunk akkor mindig készít valaki valamit.
-Sokkal egyszerűbb rendelni.-nevet rajtam a nálam fél fejjel magasabb fiú-Ha akarod elmehetünk vacsorázni is. Csak mi ketten!- teszi zsebre kezeit, miközben előre-hátra dülöngél
-Inkább holnap. Most nagyon kivagyok.- öleltem meg, majd teljesen rátámaszkodtam. De ez egy meggondolatlan döntés volt, mert elkezdte puszilgatni a nyakam, ami - szerintem- köztudott tény, hogy ott nagyon csikis vagyok. Reflexszerűen húztam össze a nyakam, amire ő sem számított, így az ágyra estünk. Pontosabban én, őt meg rántottam magammal. Persze Ő csak röhögött, míg én majdnem megfulladtam.
-Szerencsétlen!- puszilja meg a nózim
-Yaa! Szállj le rólam! Nehéz vagy!- nevetek már én is. Igen, ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Baekhyun megtámaszkodik a fejem felett, de nem mozdul csak néz-Mi az? Van valami az arcomon?- kapok oda, mire csak elmosolyodik
-Semmi. Csak rájöttem mennyire gyönyörű vagy.- ad egy rövid csókot, majd feláll és kimegy.
-Yaa! Nem hagyhatsz így itt!- kiabálok utána a nappali fele menet, mire mindenki rám néz
-Ugye tudod, hogy ezt mennyire félre lehet érteni?- húzza perverz mosolyra a száját Kris. Én tök nyugodtan megfogok egy díszpárnát a kanapéról és hozzávágom. Persze a feltét az arcán landolt.
-Hahaha. Vicces vagy.- megyek inkább vissza a szobába, az ajtót pedig bezárom. Higgyék csak azt, hogy megsértődtem. Most nincs itt Kai, hogy behozza őket, itt egyedül csak én tudok teleportálni. Ezt nevezik szopacsnak.

Tao POV

Luhan szemében olyasvalamit láttam megcsillanni, amiről azt hittem, hogy már rég kihalt belőle. Aggódott, nem az egyik farkas társáért, hanem egy nőért. Nem is akármilyen nőért, hanem Minheeért. Egy örökösért. Nem az a fajta féltés volt, amit mondjuk egy alattvaló érez a királya iránt. Nem, ez olyan volt, mintha a "férfi" énje lett volna csak benne. Talán Luhan... Nem az nem lehet. Vagy mégis? Lehet beleszeretett? És vajon Minhee hogy érez iránta? Ha mindketten ugyanúgy éreznek, akkor járni fognak? A csend a házban csak segítette az ezernyi kérdést száguldozni elmémben. JB, Taemin és Kai elmentek vásárolni, hogy legyen miből főzni, Lay Luhanhoz indult. Sehun pedig fogalmam sincs merre lófrál. Érdekes gondolataimat a jelenleg egyetlen női egyén zavarta meg, amikor lehuppant mellém a kanapéra, szó szerint.
-Min agyalsz, pandus?- nyitotta nagyra a szemeit
-Csak... Várj! Pandus? Ez meg milyen név?!- utánoztam én is a nézését
-Láttam a pandás kulcstartód, a plüsst az ágyadon és te is hasonlítasz rájuk.- mosolygott
-Te voltál a szobámba?- húztam fel egyik szemöldököm
-Valakinek takarítania is kell!- vonta meg a vállát, majd felállt és a konyha felé vette az irányt. Mielőtt eltűnt volna a szemem elől még visszafordult és mosolyogva mutatta azt a bizonyos like jelet. Ooooké... Minheetől azt hiszem ez nem számít furcsa viselkedésnek. Nem sokára azonban, hatalmas csörömpölést hallottam egyenesen a konyhából. Gondolom Minhee leejtett egy tányért vagy valamit, azonban nem jött ki a fürdő felé, hogy a takarító szekrényből kiszedje a seprűt. Látnom kellett volna, mert csak a nappalin keresztül lehet arra menni az étkezővel egybenyitott helységből. Azonnal felugrottam és elindultam a csend felé. Még szitkozódást sem hallok. Egyre gyorsabban szeltem át a maradék távolságot és megálltam az ajtóban. Megpillantottam a tányért, viszont a mellette eszméletlenül heverő lányt is. Odasiettem és az ölembe raktam a fejét.

-Srácok! Gyertek már!- kiáltottam teli torokból, majd meghallottam a hangos dübörgéseket a lépcsőn-Tarts ki, hallod? Nem ám meghalsz itt nekem!- beszéltem hozzá, de ez inkább nekem segített, nem neki.
-Mi történt?- guggolt le Yixing a lány másik oldalára, míg Sehun elszaladt borogatásért.
-Nem tudom. Csak a tányér eltörését hallottam és mire ideértem itt feküdt.- néztem kétségbe esve barátomra, miközben elkezdett mozogni Minhee szája.
-Igazán erőssé akkor válsz, ha hazaértél.
-Már megint ezt mondja... Találtatok valamit erről?- nézett rám
-Még nem, de megkeressük a jelentését.
-Azt ajánlom is.- szólalt meg Luhan, mire még jobban elcsodálkoztam. Se szó, se beszéd felkapta Minheet és felvitte a szobájába.
-Neki meg mi a baja?- néztem utánuk
-Csak nem tudja elfogadni a jóslatot.- erre a mondatra csak kérdő és egyben érdeklődő fejjel fordultam hyunghoz-Állandóan visszatérő emlékekről álmodik, kinyírta a calvariam caput is és elájul akárhányszor eszébe akar jutni valami. Minheeről szól. Ő fogja beteljesíteni.