26.fejezet

MinHee pov.

Mosollyal arcomon léptem át a konyhát elválasztó küszöböt, és a mosatlan tányérok felé vettem az irányt. Mivel SunHee nincs itt és a fiúk rendszerint sietve csak bedobják a használt tárgyakat a mosogatóba rám várnak, hogy szépen csillogó állapotba a helyükre rakjam.

Már csak egy tányér volt hátra, amikor az kiesve kezemből hangos csörömpöléssel leeset. Utána hajoltam, de ezután minden elsötétedett.

Egy tisztáson nyitottam ki szemeimet, végignéztem magamon, de bár ne tettem volna. Nem tudtam mire venni a tényt, hogy a ruha ami rajtam van nem ugyan az amit reggel felvettem. Hideg volt és ezen még az sem segített, hogy percről percre egyre jobban kezdett átjárni a pánik. Hosszú idő elteltével lábaimat megmozdítva indultam egyre beljebb a semmibe. Nem tudom miért de olyan érzés fogott el mintha valaki hívna, mintha azt akarná, hogy megtaláljam. Már besötétedett mire lábaim megálltak, egy romos ház feljárója előtt. Az ütött kopott omladozó vakolatú falak kísérteties hatást eredményeztek. Nem sokáig figyelhettem meg az épületet mivel lábaim ismét megindultak, de most egészen egy szobáig vittek. A szobába lépve a feljövő parketta recsegett, ahogy ráhelyeztem súlyomat. A falak pasztell rózsaszín tapétával lehettek egykor takarva, de mára ezt már csak a néhány részen megmaradt színes foltok mutatták meg. Beljebb lépve egyre jobban tágult ki látó köröm is, így megpillanthattam a szoba végében porosodó szekrényt és az erkélyre nyíló ablak mellett a hatalmas baldachinos ágyat, amin szintén pasztellrózsaszín színű poros párnák és egy egész ágyat beterítő takaró pihent. Közelebb lépve egy kisebb púpot pillantottam meg a párnák között, amikor közelebb mentem egy hatalmas plüssmaci nézett velem barátságosan szembe. Elmondani nem tudom mennyire ismerős volt, olyan érzésem volt, hogy az az enyém. Lassan emeltem el a poros kis jószágot, közelebbről megnézve egy M és egy L betűt figyeltem meg, ami a maci bal fülébe volt hímezve.

A betűkön elidőzve arra lettem figyelmes, hogy a szoba lángokban áll, körbe tekintve egy tükörbe megpillantottam magam, lángoltam de nem éreztem semmit. Pánikolni kezdtem mire az előttem levő fal egy hatalmas robbanással a tűz martalékává vált. Szemeimet reflex szerűen szorítottam össze, de mire újra kinyitottam addigra a forró tűz illatát felcserélte valami egészen más.

Moha és nedves levegő keveredett össze orromban, és megint a hideg levegő kezdte cirógatni arcomat. Szemeimet kinyitva sírokat pillantottam meg. Amerre csak elnéztem, mindenhol ősrégi kőből illetve fából készült fejfák sorakoztak. Félve ugyan de gyorsan szedve meztelen lábaimat cikáztam végig a temetőn. Már éppen megakartam állni, amikor alakokat fedeztem fel az egyik sír előtt állva. Lépéseimet felgyorsítva siettem oda abban bízva, hogy segítséget nyújthatnak nekem abban, hogy mégis hol vagyok. Mire viszont közelebb értem a vér megállt folyni ereimben, mivel egy megmagyarázhatatlan okból SunHee állt velem háttal miközben Baekhyun simogatja hátát, mellettük pedig egy szürkés alakot pillantottam meg. 

Szív facsaró érzés volt látni ahogy unokahúgom keservesen zokog. Oda akartam menni hogy megvigasztalhassam, de miután vállaira tettem kezeim mint a köd tűnt el előlem a kis társaság. Megakartam tudni miért állt a sír előtt, ezért leguggolva egy borostyán levelet arrébb toltam. Tágra nyílt szemekkel kaptam szám elé kezemet amikor saját nevemmel néztem farkas szemet. Mégis mi folyik itt, mit jelentsen ez? Nem tudtam sokáig gondolkozni, mivel fejemben ismeretlen hangok kezdtek el suttogni. 

-A prófécia hamarosan beteljesül.
-Te vagy a kiválasztott.
Rémülten kapkodtam fejemet, megakartam szabadulni a hangoktól, de ahhoz először a forrást kellett volna megtalálnom. Próbáltam megnyugodni, de nem sikerült, így a földre borulva sikítottam fel.

Luhan pov.

Nagyokat pislogva tartottam szemeimet a mozdulatlan testen azon erőlködve, hogy mázsás szemhéjaim le ne ragadjanak. Már lassan három napja nem nyitotta ki szemeit. Nagyon aggódom érte. MinHee teste megállás nélkül rázkódik és jéghideg verejték cseppek borítják be homlokát. SunHee tegnap megpróbálta felhívni unokanővérét, de miután helyette Sehun vette fel a telefont, le csapva azt teleportált vissza világunkba, ma reggel pedig a többiek is vissza repültek, így fél órája már ők is a nappaliban faggatják a többieket, hogy mi is történt valójában. Ha SunHee nincs velük akkor valószínűleg most meséli nekik Lay az elméletét MinHee és a prófécia kapcsolatáról. Pedig biztos téved, nem szólhat róla, nem lehet ő az, nem veszíthetjük el abba mind bele bolondulnánk.
Fáradtan simítottam végig selymes arcán, amikor lépteket hallottam meg hátam mögül.
-Hyung aludnod is kéne, napok óta nem aludtál. Egy szottyadt avokádó jobban néz ki mint te, a végén felkel és ijedtében vissza ájul.
-Tényleg köszönöm a bókot JongIn de nem akarom egyedül hagyni.
-Majd én figyelek rá amíg pihensz- ajánlotta fel segítségét, mire belőlem kitörtek a hangok.
-Mondtam, hogy nem kell. Jól vagyok.
Barátom felé fordulva folytattam halkabba.
-Ígérem később le pihenek csak még egy pi...
Mondatomat MinHee rémült sikolya szakította félbe. Felé fordulva éppen csak sikerült elkapnom fejem a biztos összecsapódás elől. Kai mellém ugorva próbált segíteni vissza nyomni megfeszült testét a puha párnák közé, de sem vissza nyomni nem sikerült, sem a sikítást nem hagyta abba. Miközben tartottam testét a folyosóról cipők gyors és hangos kopogása hallatszott, majd hirtelen az ajtó becsapódásával a többiek is a szobába tömörültek.
-Úr isten unni vérzik- sikított fel pánikszerűen SunHee. Csak ezután néztem fel a lány arcára ahol szembesülnöm kellett ahogy csukott szemein keresztül vércseppek folytak végig gyönyörű arcán. Lay szempillantás alatt termett mellettünk majd MinHee arcát a kezébe vette.
-Luhan vedd fel MinHee-t azonnal, Kai te pedig engedd meg a kádjában a vizet azonnal.
Kezembe kapta gyönge felforrósodott testét, majd Lay-t követve az apró fürdő felé rohantam.
-Mi történik vele- hallatszott még halkan a kisebbik örökös hangja. Oh bárcsak tudnám SunHee, bárcsak tudnám.
Ahogy beértünk Lay átvette tőlem az ernyedt testet, majd a jéghideg kád vízbe helyezte. Erre a cselekedetére megfeszülve nyitotta ki szemeit MinHee. 

-Gyertek messzebb tőle- kiáltott ránk barátunk, mire arrébb ugrottunk. Csak akkor vettem észre hogy gyönyörű szemei fehér része most fekete színben míg pupillái sötétvörös színre változtak. Alatta fekete csíkok éktelenkedtek. Nem sokkal újabb sikítás hagyta el ajkait, majd mielőtt még teste a vízbe ernyedt volna elkaptam.
Percekkel később nyitogatni kezdte szemeit, amik most újra kék színben pompáztak.
-Lu...han- ejtette ki erőtlenül nevemet, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.

-Igen, én vagyok- fogtam meg arcát, mire Suho megköszörülve torkát lépet be a szobába.
-Luhan beszélnünk kell, SunHee itt marad addig vele.
Lassan bólintottam egyet, majd még egyszer utoljára betakartam MinHeet.

-Nem, nem szólhat róla értitek- kiabáltam idegesen.

-Te is tudod, hogy ez a legvalószínűbb. Láttad mi törtét most is- lett Lay is ingerültebb.
-Luhan figyelj tudom, hogy szereted...
-Nem szeretem
-..de eddig minden jel arra mutat, hogy róla szól.

MinHee pov.

Bágyadtan pislogtam unokahúgomra, fáradtnak és gyengének éreztem magam, mégis miután arcán megpillantottam a lefolyó sós cseppeket erőt véve magamon helyezkedtem ülő helyzetbe.
-Feküdj vissza unni, biztos gyenge vagy.
-Jól vagyok, csak biztos megfáztam az erdőben-mosolyogtam rá szelíden, mire ő még jobban kezdett el sírni. Könnyes arcára tekintve feltörtek bennem az emlékek az álmommal kapcsolatban. Tudtam, hogy ez csak egy álom de mégis olyan valóságosnak tűnt.
-Emlékszel valamire- szakította félbe elmélkedésemet SunHee.
-Taoval beszélgettem és tudom, hogy leejtettem egy tányért is. Most, hogy mondom össze is kéne söpörnöm, biztos darabokra tőrt.
-Unni, az három napja történt- akadt ki, mire bennem a vér is megszűnt folydogálni és arcomból az élet mint lepke szállt ki.
Mégis mi történik velem?