SunHee POV
Apáék nincsenek itt... Csak anya,nénikém,unokanővérem és én...
-Anya! Hol van apa és MinKyung bácsi?-fordulok édesanyán felé,aki járkál a helyiségek között és egy kishátizsékba pakol...
Az én hátizsákomba...
-Hamarosan jönnek,de ti addigra már nem leszek itt... TaeMinék nagyon várnak már! Össze pakoltam már a szükséges dolgokat-ad egy puszit a homlokomra mosolyogva,de szemeiben látom a könnycseppeket..
Könny... Fájdalom...
-Anya... Miért sírsz?-simogatom meg aprócka kezeimmel orcáit
-Tudod kicsim, az anyukák nagyon szeretik a gyermekeiket és mindig hiányoznak nekik,hacsak a szomszédba mentek akkor is... És apunak és nekem te vagy a legfontosabb...-telnek meg könnycsatornái megint,s magához ölel
-De itt maradok veled,mert nagyon szeretlek!-mosolyodom el-TaeMinék is megértik,mert ők is kötődnek a mamájukhoz! Itt maradok veled ameddig csak kell!-simogatom a haját,de Ő még mindig sír
-Szó sem lehet róla! Megígértük,hogy átmehettek!-nyílik is az ajtó,ahol megpillantom unokahúgomat a nénikémmel együtt,ők is jöttek elbúcsúzni
Búcsúzás....
-Tudom! Itt hagyom a karkötőm!Neked adom anya!-húzom a csuklójára,majd meg is puszilom. Ezt a szépéget anyuval csináltuk,így egy közös emlék.
-Parancsolj!-csatolja ki a nyakából az ékszert,majd adja át nekem a fényképpel rendelkező nyakéket,melyben apuval vannak.-Hogy mindig emlékezz ránk!
-Anyu ez butaság! Sosem foglak elfelejteni titeket!-cuppan a nagy puszi drága anyukám gyönyörű pofián-Nagyon szépen köszönöm!
-Indulniuk kell!-nyílt ki az ajtó és lépett be a szobámban kedvenc (és egyetlen) nénikém,majd utána kézenfogva unokanővérem. Látom MinHee nyakában a hasonló emlék tárgyat,míg anyukája ugyanolyan kisírt szemekkel szorítja aprócska mancsát és forró ölelésbe,puszihalomban részesíti lányát.
-Mindig vigyázz magadra és egymásra is! Tudjuk,hogy ügyesek lesztek! Mi mind a négyen figyelni fogunk rátok.... Bárhol is legyünk! A képességetek is fejlődni fog,ahogy gyakoroltuk és csak akkor használjátok,ha nagyon muszály! Kerüljétek a feltűnést! De ne felejtsétek el,amit mindig ismétlünk...-sírja el magát megint anya
-Igazán erős akkor leszel,ha hazaértél!-mondjuk egyszerre a "nagyokkal"
-Ügyesek vagytok!-dícsér meg minket EunJie nénikém is-Aztán csak óvatosan a teleportással! Úgy,ahogy az órákon!-simogatja meg a fejem... Ő is tud teleportálni,akárcsak anya vagy én.
-Menjetek!-állunk egymás mellé MinHeevel,anyáék pedig 2-3 méterrel távolabb tőlünk. Az utolsó amit hallunk azaz ajtócsapódása.... Utána már rémképek tárulnak elém... Szüleink. Idegenek. Harc. Fájdalom. Vér. Gyilkosság. Halál. Veszteség.
***
A csengő ordítozására riadok fel. Megint ugyanaz a rémálom. Magamra kapom a köntöst és elindulok,hogy megnézzem ki azaz idétlen,aki ennyire rátapadt a csengőre. Van egy sejtésem és félek,hogy jó a megérzésem. Leérve a lépcsőn az előszobába veszem az irányt,majd kulcsot fordítok. Máris megvakulhat a látogató a "tökéletes" reggeli külsőm miatt...
-Szia...-liheg drága jó barátom (írói.megj.:nem pasija) a legjobb haverjával a hátán
-Éreztem,hogy te leszel...-mosolygok-Mi történt TaeMinnel?-bökök fejemmel az alélt srác felé
-Hát... Tudom,hogy rád nincs hatással a telihold,de ránk igen.... És tegnap volt az első telihold az őszi napéjegyenlőség óta...
-Ahha...-dolgozom fel az információkat,majd kitárom az ajtót. Reagál a cselekedetemre és behozza a dobozok közé a kanapéra-És most mit csinált?
-Eluralkodott rajta az állat énje... Azt nem tudom,hogy valaki látta-e vagy bántott valakit.... Csak remélni tudom,hogy nem.-néz aggódva a szemembe
-Biztos nem!-rakom kezem vállára biztatás képpen
-Van a bordáinál horzsolás. Lehet csak itt az erdőben volt.-tájékoztat
-Rendben. Úgyis megyünk majd ki sétálni vagy futni. De akkor hozok is vizet és kitisztítjuk a sebeket.-indulok el a fürdő felé. Beérve előveszek egy kisebb lavort és engedek bele langyos vizet,majd előkerül a elsősegély doboz. Fertőtlenítővel és az edénnyel megyek vissza.
-Nem kell ennyire izgulni,többször elláttam már-mosolygok JBre,aki fogja barátja kezét
-Egyszer úgy szétverem,azt az önző fejét!-morogja a fogai között
-Előtte szólj,hogy betudjak vásárolni kötszerből-nevetek,már a félmeztelen Minniet mosva. Fél óra múlva már készen is leszek vele,egy pokrócot is terítek rá,mert azért októberben nincs olyan meleg,főleg egy hegy aljánál...
***
-Mert csak te lehetsz ilyen szerencsétlen...-röhög MinHee,a veszekedésükön pedig mi nevetünk JaeBummal már ebédnél
-Jól van,arról nem tehetek,hogy SunHee rosszul állította be a mosógépet és összement az alsóm...-próbálja menteni menthetőt
-Naa! Én mindent jól csináltam!-szállok be én is
-Viszont arról te tehetsz,hogy Repcsis alsód van!-közli JB Minnievel halál nyugodtan
-De.... De... De.... Hyungodat kellene védened...-nyávog a sértett
-Na... Ahogy nézem mindenki végzett,rakjuk a koszosat a mosogatógépbe és induljuk a dolgunkra!-szedi össze a tányérokat Unnie. Miután elpakoltunk,mentem a szobámba olvasni. Épp a Csontvárost olvasom negyedszerre,de nem tudom megunni... Hirtelen nyílik az ajtó,én pedig erőteret vonok magam köré.
-Hé, Hercegnő leveled jött...-landol egy boríték a lábamnál
-Kitől?-ráncolom össze a homlokom és emelem fel küldeményt
-Nincs feladó,biztos az küldözgeti,akitől olyan gyönyörű rózsákat kaptok-mondja gúnyosan
-Valami bajod van Im Jae Bum?-kavarodok még jobban meg
-Nincs tényleg...-folytatja ugyanolyan hangnemben
-JaeBum, igazán nem mi tehetünk róla! Ezt te is tudod!-állok térdre az ágyon
-Persze. Tudom. Csak rohadtul elegem va azokból a....
-Kikből? Te tudod,hogy kik azok ugye?
-Most... Jobb lesz,ha megyek...-csukja be az ajtót. Most komolyan itt hagyott?! Majd kiszedem TaeMinből,de előbb lássuk ezt a levelecskét.
Kedves Hong SunHee kisasszony!
Ön és unokatestvére eldugott helyen élnek. Honnan tudhattam,hogy hol laknak? Évek óta figyelem,illetve figyeljük önöket a biztonságuk érdekében. De aggodalomra semmi ok,ugyanis a családaink évszázadok óta barátok,valamint szövetségesek. Gondolom a másik két hímnemű lakótársuk nem mesélt a világunkról. Azonban hamarosan önök is láthatják a saját szemükkel,ezt biztos forrásból mondhatom. Viszont valamit feltétel nélkül tudnia kell... Ön a falkám egyik tagjához tartozik,hisz mindig is azzal a tudattal nevelkedett, hogy magát védje és egy napon maga mellett harcoljon velünk együtt. Kis idő múlva személyesen találkozunk...
Kívánom addig is a legjobbakat!
Kim Joon Myun
Ki a fene az a Kim Joon Myun? Mit akar tőlünk? Mi az,hogy hamarosan találkozunk? És számomra a legfontosabb: Ki az akiről beszélt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése