2014. december 9., kedd

4.fejezet

Minhee

A két srác végig vezetett minket egy rettenetesen hosszú folyosón, mire egy hatalmas aranyozott két szárnyas ajtónál meg álltak. Nekem még sikerült időben megállnom, ám ezt Sunhee nem mondhatta el magáról, mivel sikeresen neki ment mr. bunkó leszek mert az menő hátának. Bár az ember azt hinné, hogy az ilyen ember senkinek sem lehet szimpatikus, nekem még is az volt. Pusztán csak azért mert nagyon emlékeztet a viselkedése valakire, de hé nyugi, nem magamra gondolok.
De tényleg nem. Miután a laza beszólás megtörtént szőke "herceg" részéről, kinyílt az ajtó. 

Egy hatalmas tér tárult elénk. A falak pasztell barna színekben pompáztak a hatalmas balkon szerű ablakok társaságában, amik nem kis helyet foglaltak el a területből. A padlót aranyozott ekő borította amin egy egyenes vonalban kiterített vékony vörös szőnyeget helyeztek el. A szőnyeg végén egy trónus helyezkedett el amin egy innen láthatólag magas fiatal srác ült. Hoppá ja, hogy ő beszél is, és gondolom hozzánk. Szóval ilyen jól kitudom zárna a világot, ez durva. Na de akkor jobb azt hiszem ha figyelek.
-Kris a helyettesem, Sehun pedig a legfiatalabb köztünk. És ti kik vagytok?
Oho, szóval Kris mi? Nem sokáig tudtad titkolni a neved. Ha most hangosan mondtam volna, biztos egy sátáni kacajt is megengedek magamnak na de most nem. Na meg különben is válaszolni kéne a kérdésre, az ö nevét meg majd Sunhee-töl megkérdezem.
-Hong MinHee. Ő pedig az unokahúgom Hong SunHee- hajoltunk meg, miközben én fél szemmel Anonimust figyeltem. A reakciója egy alig látható mosoly volt, most már biztos nem fognak bántani. Bár valljuk be, ha megpróbálnák semmi esélyük nem lenne.
-Suho...Sunhee?
Tengelyem körül megpördülve helyezkedtem el az ajtóval szembe, majd mivel fogalmam sincs ki ez a tag, na meg persze, hogy honnan ismeri Sunheet vissza is fordultam trónuson ülő barátomhoz.
-Ki ez a ez? Honnan ismeri Sunheet? Miért les ránk így mindenki? Na jó, csak én nem értek semmit-hadartam el kérdéseimet, amire mindenki csak pislogni tudott.
-Mi van-bukott ki Krisből a kérdés.
-Ez nem valami értelmes fej tudod? Amúgy meg nem fogom meg ismételni magam.
-Ez, ahogy te mondtad Baekhyun-mutatott társára Sehun, aki még mindig lefagyva bámulta unokatestvérem.
-Értem. Meg mondanád neki, hogy ne bámulja ennyire feltűnően Sunheet mert letépem a cuki kis fejét a nyakáról-súgtam oda kérdésemet, mire Sehunnak tágra nyíltak a szemei, de figyelmeztette Baekhyunt. Miután drága elveszek a világban annyira lesem a csajt Baekhyunnál el érte az agyát az általam megformázott fenyegetés, sikeresen le vette róla szemeit és a szőnyeget kezdte el fixirozni. Igen, szerintem is rá férne egy porlás, nem kell ennyire lesni. Bár inkább a porcicákat lesse ennyire mint Sunheet. Suho, mint ahogy nem rég kiderült, hogy ez a neve meg köszörülte a torkát.
-Azt hiszem magyarázattal tartozom nektek.
-Azt hiszem- vakargatta tarkóját unokatestvérem.
-Szóval......
-Hogy értsem azt hogy hozzá kell mennie az én drága picikémnek ehhez itt-mutogattam a sötét hajúra.
-Mi az, hogy ez? Nevem is van.
-Tudom, de most nem ez a lényeg. Miért akadsz fent ezen az apróságon?
-Aish. Mert a menyasszonyom-válaszolta türelmet mutatva a külvilágnak.
-Unni... nem értek semmit.
-De én nem engedem. Ő az enyém-öleltem át, mire morogni kezdtem.
-Héj csajszi meg ne vadulj- tette ki maga elé védekezően a kezét. Kris az egészet a földön röhögve figyelte, míg Sehun készen a lefogásaomra állt. Pedig nem fogom bántani, én jó kislány vagyok. Még ha nem is látszik. Éreztem ahogy valaki hátulról megfogja a vállam, ezért hátra fordítottam a fejem. Suho egy gyermeteg mosollyal az arcán biccentett egyet, mire teljes testemmel felé fordultam.
-A fiúk meg mutatják a szobáitokat, majd később pedig be  mutatom nektek a többieket is.
-Vannak még többen-döbbent le Sunhee. Mire Suho biccentett egyet. Kris ki kísért minket, majd egy lépcsősor felé vezetett minket. A hosszú képekkel kirakott folyosón sétalva, megpillantottam egy képet. Furcsa látvány volt, egy hatalmas égő házat ábrázolat.
-Mi olyan érdekes- lépett egy lépést vissza Kris.
-Semmi, csak el bambultam- néztem rá, mire ő is a képre nézett. Már épp szólásra nyitotta a száját, amikor Baekhyun megelőzte.
-Itt is vagyunk-nyitotta ki az ajtót, mire én arrébb lökdösve be kukucskáltam.
-Szép de rá fér egy kis újítás- állapítottam meg.
-Miért akarod fel újítani Sunhee szobáját?
-Mert...várj mit mondtál?
-Külön szobátok van, vagyis ez nem a te szobád.
-Tudom mit jelent. De mi az hogy...?
-Semmi baj Minhee engem nem zavar- fogta meg vállamat húgom.
-De mi van ha ez...izé ő csinál valamit veled ha nem vagyok itt-mutogattam az említett személyre, akut szerintem egy kicsit meg sértet amit mondtam.
-Nyugi.
-Na jó de rajta tartom a szemem-néztem rá áldozatomra- de ha baj van akkor csak kiabáld mondjuk azt hogy barack. Igen ez jó lesz.
-Barack-bukott ki a kérdés egyszerre mindenkiből.
-Igen. Talán nem tetszik?

A szoba amibe kerültem hatalmas volt, ezért nem is csoda hogy az egész dög unalmas. Sokáig gondolkoztam mit is tehetnék de végül mégis csak az ágyban kötöttem ki, miután meguntam az ablakon való lesegetést.
-Úgy unatkozom....úgy unatkozom..úgy... -Unatkozol?
Az ismeretlen hangra felpattantam ülő helyzetbe a mellettem heverő kispárnát magam elé tartva.
-Kispárna van nálam és ha kell ölni is tudok vele.
-Hahaha! Ez jó. De nyugi nem foglak bántani.
-Azt hiszed csak vicceltem- emeltem fel bal szemöldököm, majd fel ismertem a szobámba csendben be osonó embert-Te?
-Én?
-Te! Te- ugrottam neki a megszeppent fiúbak.
-Nyugodj már le-kiabált rám, majd hirtelen el tűnt alólam és mellettem termett. Szóval ő is tud teleportálni Remek nehezebb lesz mint terveztem. Ismét neki rontottam amivel sikeresen a földre döntöttem.
-Miattad vagyunk itt! Miért hoztál ide minket? Vigyél haza!
-Nem.
-Mi az hogy nem?
-Inkább gyere-ragadta meg a karomat, mire hirtelen az aranyozott ajtó előtt teremtünk.
-Minek vagyunk itt?
-Te tényleg nem szoktál figyelni?
-De de amúgy, hogy is hívnak mr. el rabló?
-Mr. micsoda?
-Mr. bökd már ki a neved- nevettem el a mondatom végét, de nem csak én.
-Kim JongIn, de mindeki csak Kai-nak hív.
-Aha akkor hello mr. elraboljuk a lányokat Kai- hajoltam meg- amúgy hogy-hogy tudsz teleportálni?
-Ezt majd Suho elmondja mrs. folyamatosan mr.-ező Minhee.
Hé, ne lopd a szövegem- néztem rá, mire kinyitotta az ajtót, amin be is léptünk.

A teremben minden szempár ránk szegeződött. És ha ez nem lenne elég annyian voltak, amennyi hímneműt még egy helyen sosem láttam. Na jó de, de most nem ez a lényeg. Az ajtóból belépve unokahúgomhoz siettem, akit szorosan meg öletem, majd Krist megkeresve szememmel küldtem felé egy mérges arcot, jelezve, hogy nekem nagyon nem tetszett, hogy ígérete ellenére nem ő, hanem Kai jött be.
-Nos ha már mindenki itt van, akkor akár kezdhetnénk is- lépett mellénk Suho.
-Biztos itt van mindenki? Nem vagyunk még egy kicsit kevesen- kérdezte meg cinikus hangnemben Sunhee.
-Ebben egyet értek- jelentkeztem, mire Suho megrázta a fejét és folytatta.
-Mint ahogy tudjátok ők itt Minhee és Sunhee a Hong család utolsó élő leszármazottjai ezért velük nem is foglalkoznék tovább.
-Egy kicsit izmosabbnak képzeltem el őket, erre kiderül, hogy tiszta puhányok- jegyezte meg egy magas fiú.
-Párdon... azt hiszem nem hallottam elég jól- emelte a füle elé kezét Sunhee.
-Mindjárt meg verem és akkor meglátjuk ki a puhány- kezdtem el felhúzni garbóm ujjait.
-Lányok és Tao, kérlek hadjátok abba. Ígérem lesz még alkalmatok megölni egymást, de most inkább Figyeljetek. Ebben a sorrendben fogok haladni a bemutatással- mutatott rá a hozzánk legközelebb állóra majd a többire végig.
-Szóval ő itt Kim MinSeok.
-Xiumin- jegyezte meg az említett fiú.
-Oh igen, elnézést Xiumin. Mellette Zhang YiXing vagyis Lay, ha nem érzitek jól magatokat bármikor fordulhattok majd hozzá segítségért. Öt követően Kim JingDae Chen, Krist és Baekhyunt már ismeritek. Park Chayeol, Do KyungSoo D.O, Taot gondolom az előző incidens után nem kell bemutatnom. Mellette...
-Én tudom.. ő itt mr....
-Ki ne mond kislány- tartotta fel kezét fenyegetően.
- Szóval ő itt Kim JongIn de itt mindenkinek csak Kai, Sehunt ismételten már sikerült meg ismernetek, ezért vele sem foglalkoznék. Az utolsó pedig nem más mint Luhan.
Az utolsó fiún egy kicsit tovább sikerült elidőznöm mint terveztem,de nem tehetek róla. Valahol mintha láttam volna már, csak azt nem tudom hol és mikor.
-Most, hogy végre ezzel végeztünk, nem gondolod, hogy el kéne nekik is mondani- hajolt közelebb Suho-hoz Kris.
-Oh igaz is- nézett ránk a legidősebb. Vagyis gondolom, hogy ő a legidősebb ha már ő ült azon a trón szerű valamin.
-Baekhyun és Sunhee egy időre elfognak menni kettesben...
-Hogy mi-akadtam ki, majd az említett tagra emeltem tekintetem- dönthetsz drága az szeretnéd ha valamilyen állat alakjában tépjelek szét, vagy csak szimplán megfojtod magad?


2014. december 2., kedd

3.fejezet

Sunhee POV

-Te is úgy érzed,mintha figyelnének?
-Igen,de nézd-mutatott mutatóujjával Minhee magunk elé,ahol két életerős farkast láttunk. A vér is megfagyott az ereimben,nem sokkal az észrevételünket hangos reccsenés követte,ami közvetlenül mögülünk jött. Szép lassan megfordultunk és akkor megláttunk egy magas,barna hajú fiút,aki amikor ránk nézett el is tűnt,mint a kámfor. Pár másodperc múlva  már a szemhéjamat néztem,mert minden elsötétült.


***

-Sunhee!! Hallod kelj fel!-rázogat Minhee
-Tessék? Hol vagyok?-szólok bizonytalanul
-Kelj fel! Valahol eltévedtünk... Vagy én nem tudom...-nyitom ki szemeimet,mire meglátom unokanővéremet,aki bizonytalanul nézeget körbe-körbe
-Mi az,hogy eltévedtünk? Az előbb még itt volt valaki! Te is láttad... Vagy nem?
-De... De igen... Viszont nem az otthoni erdőben vagyunk,annyi szent!-néz ismét körbe,mire én is megteszem ugyanezt a mozdulat sort
-Pedig nagyon hasonlít...-vonom meg a vállam. Ugyanúgy fenyvesek vesznek körül minket,csak már ködösödik az idő.


-Javaslom induljunk el!-kelek fel a földről kaland vággyal
-Normális vagy? Ez az erdő hemzseg a farkasoktól!-fogja meg a karom-Millió egy üvöltést hallottam már...
-Úgy csinálsz,mintha nem tudnánk magunkat megvédeni! Nyugi! Nem lesz semmi!-a vége ennek a "veszekedésnek" az lett,hogy nekivágtunk az ismeretlen-ismerős erdőnek. Komolyan mondom... Ahhoz képest,hogy eddig nem voltam a házunk melletti erdőben,ez tényleg nem ugyanaz... De akkor hol vagyunk?
-Mondom én,hogy harmadszorra megyünk el emellett a fa mellett!-erősködik Minhee
-Akkor álljunk meg!-és ebben a pillanatban egy farkast láttunk meg velünk szemben,aki a hozzánk eléggé közeli dombon vonyított egyet. Imádom a farkasok,sokszor vannak jelen az álmaimban is. Szerintem nem olyan ijesztőek,de Minhee mindig mindentől óvott,mint egy jó testvér. Végül is már tényleg úgy tekintek rá,mint a nővéremre. Minden gyorsan történt,de csak annyit vettünk észre,hogy a farkasból ember lesz,majd mögötte megjelenik még egy társa,akinél lejátszódik ugyanez a folyamat. Ha ez nem lenne még elég,sárkányüvöltést hallunk az égről,mire természetesen feltekintünk és valóban. Három óriás,repülő gyík szállt el. Oké... Hova kerültünk?
-Hallod nem kellene elbújnunk?-bökdösi a pulcsim oldalát Unnie

-Már úgyis mindegy... Amúgy is szagot fognànak... Meg emberek... Asszem...-vágok gondolkodós fejet,amin JB és Taetae mindig nevetnek.

-Kik vagytok? És mit kóboroltok itt?-kérdi mogorván a két fiú közül a szőke

-Sehun-ah! Nyugodj meg!-rakja bal kezét a barna hajú a szőke vállàra-Nem tudjátok,hogy milyen veszélyes. Hogy kerültetek ide?

-Ne is haragudj,de szerintem ti vagytok veszélyesek nem az erdő...-jegyzem meg,mire Unnie oldalba vág

-Dongsaeng! Kérlek bocsássatok meg neki,fiatal még.-hajol meg Minhee...Ebbe meg mi a jó ég ütött?!

-Semmi gond!-mosolyog a barna... Hm,ő barátságosabb,mint a mellette álló colos...-Sehunra sem kell haragudni. Szóval...-akad meg mondandójában-Te is érzed?-fordul a kisebbhez

-Igen! Hyung el kell tűnnünk! Most nem harcolhatunk,hogy itt vannak!

-Tudom. De olyan gyorsan nem tudunk elmenekülni maximum,ha visszük a hátunkon őket...-gondolkozik

-Tudunk harcolni. De a gyors eltűnést is meg tudjuk oldani.-vonom meg a vállam-Csak mondjátok hova akartok menni.

-Haza. Vagy bárhova csak el innen.-mondja Sehun,asszem...

-Rendben... De nem biztos,hogy oda fogunk érkezni mivel mindenkinek mást jelent.-sóhajtok-Most fogjátok meg a vállam.-az utasítást végre is hajtják,Unnie pedig belém karol. Becsukom a szemem és koncentrálok. Pillanotokon belül változik a környezet körülöttünk.

-Köszönjük,hogy a mi utasszállításunkat választották! További szép napot!-mosolygok rájuk és elindulok vagyis szeretnék,de valami megállít. Aza valami pedig az,hogy egy óriási vaskapu állja utamat. Tetején különböző jelek rajzolódnak ki,a kapu pedig betonfal támasztja... Hát ez áttörhetetlen-Ez meg?-fordulok vissza és mutogatok

-Ez az erődünk. Vagy menedék,bunker,vár.-forgatja a szemét Sehun. Most komolyan hülyének néz?! Mindjárt elviszem egy vulkán belsejébe aztán lehet okoskodni.

-Te gyerek kezdesz nagyon a bögyömbe lenni!-mutogatok rá gyilkos szemekkel

-Hé,gyerekek nyugi!! Javaslom menjünk be.-nyitja ki egy mozudulattal a barna a kaput. Jó még mindig nem tudom hogyan hívják,így marad A barna. Na most csak aza kérdés hogy jutunk haza?

-Jobb lesz,ha Suhohoz visszük őket.-a kihez?! Olyan jó,hogy számunkra kódokban beszélnek. De inkább nem szólalok meg,követem őket unokanővéremmel. Hogy nem tévednek el itt? Hatalmas nagy épület ez a valami,és rengeteg a folyosó. Szerény szemèlyen még alaprajzzal is eltévednék... Miután fellépcsőztünk az első emeletre tovább haladtunk egyenesen,majd jobbra fordultunk,aztán balra. A folyosókon végig haladva a falakon festmények vannak. A legtöbb csatákat szimbolizál,de akad régebbi koronázási kép is. Annyira leköt a képek figyelése,elemzése,hogy nem veszem észre mikor megállunk,így csodálatosan ott hagyon arcnyomomat Sehun hátába,mire morran egyet.

-Bocsi.-mosolygok zavartan

-Suho. Rájuk az erdőben találtunk,mert Sehunt nem hagyta nyugodni az ismeretlen szag. Információt nem tudunk róluk.-hajol meg A barna

-Köszöntelek benneteket a vilàgunkban.-mosolyog Suho-Kim Joon Myun vagyok,de nyugodtan hívjatok Suhonak. Ő itt Wu Yi Fan, ő pedig Oh Sehun.-most meg vagy barna!-Kris a helyettesem,Sehun pedig a legfiatalabb köztünk. Ès ti kik vagytok?

-Hong Min Hee. Ő pedig az unokahúgom,Hong Sun Hee.-hajolunk meg egyszerre

-Suho...-nyit be egy helyes barna hajú,kerekebb arcú fiú-Sunhee...?-csodálkozik

Honnan tudja a nevemet? Ki ő egyátalán? Ès hova kerültünk?