-Te is úgy érzed,mintha figyelnének?
-Igen,de nézd-mutatott mutatóujjával Minhee magunk elé,ahol két életerős farkast láttunk. A vér is megfagyott az ereimben,nem sokkal az észrevételünket hangos reccsenés követte,ami közvetlenül mögülünk jött. Szép lassan megfordultunk és akkor megláttunk egy magas,barna hajú fiút,aki amikor ránk nézett el is tűnt,mint a kámfor. Pár másodperc múlva már a szemhéjamat néztem,mert minden elsötétült.
***
-Sunhee!! Hallod kelj fel!-rázogat Minhee
-Tessék? Hol vagyok?-szólok bizonytalanul
-Kelj fel! Valahol eltévedtünk... Vagy én nem tudom...-nyitom ki szemeimet,mire meglátom unokanővéremet,aki bizonytalanul nézeget körbe-körbe
-Mi az,hogy eltévedtünk? Az előbb még itt volt valaki! Te is láttad... Vagy nem?
-De... De igen... Viszont nem az otthoni erdőben vagyunk,annyi szent!-néz ismét körbe,mire én is megteszem ugyanezt a mozdulat sort
-Pedig nagyon hasonlít...-vonom meg a vállam. Ugyanúgy fenyvesek vesznek körül minket,csak már ködösödik az idő.
-Javaslom induljunk el!-kelek fel a földről kaland vággyal
-Normális vagy? Ez az erdő hemzseg a farkasoktól!-fogja meg a karom-Millió egy üvöltést hallottam már...
-Úgy csinálsz,mintha nem tudnánk magunkat megvédeni! Nyugi! Nem lesz semmi!-a vége ennek a "veszekedésnek" az lett,hogy nekivágtunk az ismeretlen-ismerős erdőnek. Komolyan mondom... Ahhoz képest,hogy eddig nem voltam a házunk melletti erdőben,ez tényleg nem ugyanaz... De akkor hol vagyunk?
-Mondom én,hogy harmadszorra megyünk el emellett a fa mellett!-erősködik Minhee
-Akkor álljunk meg!-és ebben a pillanatban egy farkast láttunk meg velünk szemben,aki a hozzánk eléggé közeli dombon vonyított egyet. Imádom a farkasok,sokszor vannak jelen az álmaimban is. Szerintem nem olyan ijesztőek,de Minhee mindig mindentől óvott,mint egy jó testvér. Végül is már tényleg úgy tekintek rá,mint a nővéremre. Minden gyorsan történt,de csak annyit vettünk észre,hogy a farkasból ember lesz,majd mögötte megjelenik még egy társa,akinél lejátszódik ugyanez a folyamat. Ha ez nem lenne még elég,sárkányüvöltést hallunk az égről,mire természetesen feltekintünk és valóban. Három óriás,repülő gyík szállt el. Oké... Hova kerültünk?
-Hallod nem kellene elbújnunk?-bökdösi a pulcsim oldalát Unnie
-Már úgyis mindegy... Amúgy is szagot fognànak... Meg emberek... Asszem...-vágok gondolkodós fejet,amin JB és Taetae mindig nevetnek.
-Kik vagytok? És mit kóboroltok itt?-kérdi mogorván a két fiú közül a szőke
-Sehun-ah! Nyugodj meg!-rakja bal kezét a barna hajú a szőke vállàra-Nem tudjátok,hogy milyen veszélyes. Hogy kerültetek ide?
-Ne is haragudj,de szerintem ti vagytok veszélyesek nem az erdő...-jegyzem meg,mire Unnie oldalba vág
-Dongsaeng! Kérlek bocsássatok meg neki,fiatal még.-hajol meg Minhee...Ebbe meg mi a jó ég ütött?!
-Semmi gond!-mosolyog a barna... Hm,ő barátságosabb,mint a mellette álló colos...-Sehunra sem kell haragudni. Szóval...-akad meg mondandójában-Te is érzed?-fordul a kisebbhez
-Igen! Hyung el kell tűnnünk! Most nem harcolhatunk,hogy itt vannak!
-Tudom. De olyan gyorsan nem tudunk elmenekülni maximum,ha visszük a hátunkon őket...-gondolkozik
-Tudunk harcolni. De a gyors eltűnést is meg tudjuk oldani.-vonom meg a vállam-Csak mondjátok hova akartok menni.
-Haza. Vagy bárhova csak el innen.-mondja Sehun,asszem...
-Rendben... De nem biztos,hogy oda fogunk érkezni mivel mindenkinek mást jelent.-sóhajtok-Most fogjátok meg a vállam.-az utasítást végre is hajtják,Unnie pedig belém karol. Becsukom a szemem és koncentrálok. Pillanotokon belül változik a környezet körülöttünk.
-Köszönjük,hogy a mi utasszállításunkat választották! További szép napot!-mosolygok rájuk és elindulok vagyis szeretnék,de valami megállít. Aza valami pedig az,hogy egy óriási vaskapu állja utamat. Tetején különböző jelek rajzolódnak ki,a kapu pedig betonfal támasztja... Hát ez áttörhetetlen-Ez meg?-fordulok vissza és mutogatok
-Ez az erődünk. Vagy menedék,bunker,vár.-forgatja a szemét Sehun. Most komolyan hülyének néz?! Mindjárt elviszem egy vulkán belsejébe aztán lehet okoskodni.
-Te gyerek kezdesz nagyon a bögyömbe lenni!-mutogatok rá gyilkos szemekkel
-Hé,gyerekek nyugi!! Javaslom menjünk be.-nyitja ki egy mozudulattal a barna a kaput. Jó még mindig nem tudom hogyan hívják,így marad A barna. Na most csak aza kérdés hogy jutunk haza?
-Jobb lesz,ha Suhohoz visszük őket.-a kihez?! Olyan jó,hogy számunkra kódokban beszélnek. De inkább nem szólalok meg,követem őket unokanővéremmel. Hogy nem tévednek el itt? Hatalmas nagy épület ez a valami,és rengeteg a folyosó. Szerény szemèlyen még alaprajzzal is eltévednék... Miután fellépcsőztünk az első emeletre tovább haladtunk egyenesen,majd jobbra fordultunk,aztán balra. A folyosókon végig haladva a falakon festmények vannak. A legtöbb csatákat szimbolizál,de akad régebbi koronázási kép is. Annyira leköt a képek figyelése,elemzése,hogy nem veszem észre mikor megállunk,így csodálatosan ott hagyon arcnyomomat Sehun hátába,mire morran egyet.
-Bocsi.-mosolygok zavartan
-Suho. Rájuk az erdőben találtunk,mert Sehunt nem hagyta nyugodni az ismeretlen szag. Információt nem tudunk róluk.-hajol meg A barna
-Köszöntelek benneteket a vilàgunkban.-mosolyog Suho-Kim Joon Myun vagyok,de nyugodtan hívjatok Suhonak. Ő itt Wu Yi Fan, ő pedig Oh Sehun.-most meg vagy barna!-Kris a helyettesem,Sehun pedig a legfiatalabb köztünk. Ès ti kik vagytok?
-Hong Min Hee. Ő pedig az unokahúgom,Hong Sun Hee.-hajolunk meg egyszerre
-Suho...-nyit be egy helyes barna hajú,kerekebb arcú fiú-Sunhee...?-csodálkozik
Honnan tudja a nevemet? Ki ő egyátalán? Ès hova kerültünk? 
-Már úgyis mindegy... Amúgy is szagot fognànak... Meg emberek... Asszem...-vágok gondolkodós fejet,amin JB és Taetae mindig nevetnek.
-Kik vagytok? És mit kóboroltok itt?-kérdi mogorván a két fiú közül a szőke
-Sehun-ah! Nyugodj meg!-rakja bal kezét a barna hajú a szőke vállàra-Nem tudjátok,hogy milyen veszélyes. Hogy kerültetek ide?
-Ne is haragudj,de szerintem ti vagytok veszélyesek nem az erdő...-jegyzem meg,mire Unnie oldalba vág
-Dongsaeng! Kérlek bocsássatok meg neki,fiatal még.-hajol meg Minhee...Ebbe meg mi a jó ég ütött?!
-Semmi gond!-mosolyog a barna... Hm,ő barátságosabb,mint a mellette álló colos...-Sehunra sem kell haragudni. Szóval...-akad meg mondandójában-Te is érzed?-fordul a kisebbhez
-Igen! Hyung el kell tűnnünk! Most nem harcolhatunk,hogy itt vannak!
-Tudom. De olyan gyorsan nem tudunk elmenekülni maximum,ha visszük a hátunkon őket...-gondolkozik
-Tudunk harcolni. De a gyors eltűnést is meg tudjuk oldani.-vonom meg a vállam-Csak mondjátok hova akartok menni.
-Haza. Vagy bárhova csak el innen.-mondja Sehun,asszem...
-Rendben... De nem biztos,hogy oda fogunk érkezni mivel mindenkinek mást jelent.-sóhajtok-Most fogjátok meg a vállam.-az utasítást végre is hajtják,Unnie pedig belém karol. Becsukom a szemem és koncentrálok. Pillanotokon belül változik a környezet körülöttünk.
-Köszönjük,hogy a mi utasszállításunkat választották! További szép napot!-mosolygok rájuk és elindulok vagyis szeretnék,de valami megállít. Aza valami pedig az,hogy egy óriási vaskapu állja utamat. Tetején különböző jelek rajzolódnak ki,a kapu pedig betonfal támasztja... Hát ez áttörhetetlen-Ez meg?-fordulok vissza és mutogatok
-Ez az erődünk. Vagy menedék,bunker,vár.-forgatja a szemét Sehun. Most komolyan hülyének néz?! Mindjárt elviszem egy vulkán belsejébe aztán lehet okoskodni.
-Te gyerek kezdesz nagyon a bögyömbe lenni!-mutogatok rá gyilkos szemekkel
-Hé,gyerekek nyugi!! Javaslom menjünk be.-nyitja ki egy mozudulattal a barna a kaput. Jó még mindig nem tudom hogyan hívják,így marad A barna. Na most csak aza kérdés hogy jutunk haza?
-Jobb lesz,ha Suhohoz visszük őket.-a kihez?! Olyan jó,hogy számunkra kódokban beszélnek. De inkább nem szólalok meg,követem őket unokanővéremmel. Hogy nem tévednek el itt? Hatalmas nagy épület ez a valami,és rengeteg a folyosó. Szerény szemèlyen még alaprajzzal is eltévednék... Miután fellépcsőztünk az első emeletre tovább haladtunk egyenesen,majd jobbra fordultunk,aztán balra. A folyosókon végig haladva a falakon festmények vannak. A legtöbb csatákat szimbolizál,de akad régebbi koronázási kép is. Annyira leköt a képek figyelése,elemzése,hogy nem veszem észre mikor megállunk,így csodálatosan ott hagyon arcnyomomat Sehun hátába,mire morran egyet.
-Bocsi.-mosolygok zavartan
-Suho. Rájuk az erdőben találtunk,mert Sehunt nem hagyta nyugodni az ismeretlen szag. Információt nem tudunk róluk.-hajol meg A barna
-Köszöntelek benneteket a vilàgunkban.-mosolyog Suho-Kim Joon Myun vagyok,de nyugodtan hívjatok Suhonak. Ő itt Wu Yi Fan, ő pedig Oh Sehun.-most meg vagy barna!-Kris a helyettesem,Sehun pedig a legfiatalabb köztünk. Ès ti kik vagytok?
-Hong Min Hee. Ő pedig az unokahúgom,Hong Sun Hee.-hajolunk meg egyszerre
-Suho...-nyit be egy helyes barna hajú,kerekebb arcú fiú-Sunhee...?-csodálkozik
Honnan tudja a nevemet? Ki ő egyátalán? Ès hova kerültünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése