21.fejezet

Sunhee POV

El nem tudom mondani mennyire meglepődtem azon,hogy a srácok hogy reagáltak... Nem várhatják el tőlünk,hogy cserben hagyjuk. Természetesen ők is eléggé megilletődtek,amikor mind megláttuk JB állapotát. Véres ruhában ,a mellkasán egy mély sebbel. Már a látványtól is rosszul voltam. Unnie magánál volt annyira,hogy elássa a sebeket. Sajnos nem találtam gyógyfűveket,így Minhee elindult az erdőbe. Ameddig távol volt a fiúk persze kioktattak ennek a nagy rohanásnak a veszélyeibe,de amint meghallották unokanővérem úti célját már a "megmentése" foglalkoztatta őket. Kivéve Sehunt. Valahogy ő mindig velem volt bármi történt. Szófogadóan és sűrűn cserélgette a vizeket a mosdótálakba és míg én Jaebumot mosdattam,ő Taemint törölgette.

-Köszönöm....-állok előtte lehajtott fejjel

-Nincs mit-mosolyog bíztatóan

-De... Nem lett volna szabad ezt csinálnod,mármint vannak ezek a megkülönböztetéseitek a családi renddel.... Nem lesz ebből baj?-nézek rá aggódó tekintettel. Még mindig látom azt a furcsa csillogást az íriszeiben.

-Nem. Azt tettem,ami helyes... Ha pedig bajba kerülnénk,majd rád fogom.-mosolyog

-Te kis...-kezdeném el üldözni,de megcsörren a telefonom és egy elég rég hallott nevet ír ki...-Szerencséd!-a telefonomat hagyom egy kicsit csörögni,mert a telefonáló igen is megérdemli...De végül kegyelmet adok neki:

-Haló?

-Szia... Ne hara--kezdene bele,de félbe szakítom. Azt hiszem megérdemel egy kis játékot...

-Elnézést,de nem tudom,hogy kivel beszélek. Szerintem téves ez a hívás...-kezdem el csavargatni egy hajtincsemet

-Mi?! Sunnie ne szórakozz. Én vagyok az! Baekhyun!-hallom meg ijedt hangját... Bingó.

-Öhm,kicsoda? Áááááhhh,hogy az elveszett vőlegényem... ajánlom,hogy szabad legyél,mert 10 perc múlva fent leszek skype-on.-nyomom ki gyorsan a telefont és már kapcsolom is be a nappaliba talált laptopot,ami JB tulajdona. Az adott idő elteltével már be is jelentkezve várom a hívást,ami hamarosan meg is érkezik,így egy hosszas videochatbe kezdünk...

Another's POV

A folyosón haladva látom Sunheet,aki hyunggal beszél... Boldognak látszik...

-Ideje lenne elmondani neki nem?-jelenik meg mellettem Luhan

-Micsodát?-tettetem a hülyét

-Pontosan tudod miről beszélek.-ellentmondást nem tűrő szemeitől visszavonulót fújok,de az okoskodásától úgysem menekülök meg.

-Ez nem olyan egyszerű... Tudod neki ott van Baekhyun és addig nem lesz belőle semmi baj,amíg hyung nem tudja.-fordulok meg és sétálok ki az erkély felé.

-Akkor is. Higgy nekem! Semmi jó nem származott még abból,hogyha két farkasnak ugyanaz a nő kellett. Te is érzed,ahogy mi mindannyian,hogy Baekhyun illata lengi be,ezért nem érhet hozzá senki se így,se úgy. Kizárólag barátilag.-keresi velem a szemkontaktust. Tudom,hogy aggóddik,de tudok magamra vigyázni.

-Ha végre befejezted a papolást mennék vadászni. Vagy legalább körül nézni,mert valami itt nem stimmel. Akkor is,ha nem megyek az erdőbe Sunheet elkapja egy vérszívó és nem biztos,hogy megtudta volna védeni magát.-meredek a távolba-Túl törékeny...

-Akkor sem a te dolgod az ő élete. Az oké,hogy megvéded,ezt mindannyian megtennénk,mert ő az egyik utolsó örökös. Ez az egyik legfontosabb feladatunk.-már kezdem unni hyung kioktatását így a folyosó végén befordulok balra,de egy nem várt emberbe ütközöm...

-Sunhee... Te hogy.... Hallottál mindent?-leszek egyre kétségbeesettebb... Nem tudhatja meg,hogy ki küldi azokat a cetliket,mert akkor mindennek vége

-Te tudod ki zaklat?!-ő így érzi magát? Azt hittem tetszik neki... vagy ez már beteges? Csak nem szenvedek semmiben...-Vagy elmondod vagy Baekhyun fogja kiszedni belőled!-foglalja az egész folyosót,minden utat elzárva előlem. Mit tegyek most?! Nem sokat kellett várnom,mert Minhee megmentett:

-Gyertek! Jaebum felébredt!-kiálltotta,hogy mind meghalljuk. Mind betódultunk a kis pasi szobába,nincs mit szépíteni alig fértünk el, pedig csak öten voltunk. Minhee, Sunhee, Tao, Kai és én. Furcs volt így látni Jaebumot,horzsolásokkal teli, összevart sebekkel. Lelki szemeim előtt felidéztem az első találkozásunkat,amikor még újoncok voltunk és megkezdtük a kiképzést. Bármit kellett csinálnunk, ő mindig mosolyogva bíztatott.