29.fejezet (18+)

Sunhee POV

Byun mama babonáinak hála, nem lehet teljesen olyan esküvőm, amiről álmodtam. Ő szeretné megtartani a hagyományos Nagy Szertartást, de hiányoznak a szereplőkből a szüleim, így egész könnyen le tudtuk beszélni róla, de néhány dologról nem sikerült. Az esküvő előtt 3 nappal már híre-hamva sem volt vőlegényemnek. Aztán az esküvő előtt beállított a szüleivel – nem ez lenne a probléma, hanem a kezében lévő kacsa. Igaz, hogy fából készült, de elég bizarr volt a szituáció. Álltunk a lépcsőn Minheevel és lestünk, mert hát mit csinálnánk mi egy fakacsával? Aztán Minhee arckifejezése még jobblett, amikor Baekhyun közölte, hogy mivel a szüleim elhunytak és nem tudja nekik átadni, fogadja el ő, mint egy ígéretet a hűségére. Na, ennél a pontnál olyan szinten röhögtem, hogy majdnem leborultam a lépcsőről. De most komolyan, képzeljétek el, ahogy a nagy Byun Baekhyun egy fakacsával a kezében esedezik egy lánynak, hogy fogadja el, aki pedig menekül előle. Minhee kicsit furán nézett rá.

De ezután a találkozás után – ahol még egy puszit sem kaphattam, mert „anyuci” nem engedte – megint nem találkoztam vele. Csak az oltárnál láthattam újra, de kezdjünk mindent a legelejéről.

Már a nagy nap reggelén olyan ideges voltam, mint még soha. Nem én irányítottam a szervezés menetét, és nem tudtam, hogy minden rendben van-e. A menyegző délután egy órakor kezdődött, de én már reggel kilenckor a fodrásznál ültem az egyik plázában, mert nem bírtam volna tovább ott maradni a házban, főleg nem Byun mamával. Már csak az hiányzott volna, hogy ott okoskodjon nekem és a fodrásznak egyaránt. Heeyoungot karon ragadva vonszoltam el az autóig, ahova beülve megvártam, amíg becsatolja magát, majd remegő kézzel fordítottam el a kulcsot és adtam rá a gyújtást.

-Ilyen állapotban akarsz vezetni? Csak, mert én nem akarok meghalni.- emelte fel védekezően kezeit- Már látom a holnapi címlapot: „Az idegesség vezette a halálba az örökösnőt és unokatestvérét, vagy az esküvő és a mama nyomása?” és ott lesz egy kép az összetört kocsi. Hidd csak el.- bólogat a fejével, miközben szemöldökei a homlokán táncolnak.- Cseréljünk helyet!

-Oké, oké! Csak nyugodjunk meg.- vettem egy mély levegőt, majd Heeyoung kiszállt, megkerülte a motorházat és kinyitotta a mellettem lévő ajtót.- Nem gondolod komolyan, hogy körül járom a fél kocsit, csak azért, mert te vezetsz. Túl lusta vagyok.- mosolyogtam rá, és átmásztam az anyósülésre.  Az úticélunk Szöul belvárosában lévő pláza volt, ahol a legjobb fodrászok dolgoznak- mi mégis abba az üzletbe tartottunk, amit a barátaim vezetnek. Már gimiben azt fújták, hogy egy népszerű bizniszt fognak csinálni, hogy még az elnök felesége is oda fog járni.

-Biztos nem fog kiakadni a banya?- kérdezte Heeyoung, miközben lezárta az autót.

-Ez az én esküvőm, ennyit legalább had én döntsek el.- megyünk be a hatalmas épületbe, majd a megszokott szalon felé vesszük az irányt.-Sziasztok! Nem zavarunk?- nézünk körbe, majd a vendég hajától elszakadó lányok felé veszem az irányt, akiket szorosan megölelek.

-Nézzenek oda! Egy híresség is idekeveredik! Azt hittük már nem jössz.- mondja csodálkozva Kyungmi, aki a barátnőjével, Haewonnal teljesítette be a közös álmukat.

-Hogy vagytok? Jól megy az üzlet?- nézek körül a nem túl nagy helységben

-Igen, bár a túloldalra többen járnak. Az híresebb is és jobb felszereléseik vannak, mint nekünk.- vasalja ki a fiatal lány frufruját Kyungmi- Végeztünk is.- mosolyog a lányra, aki fizetés után távozik is. A helyét kényelmesen elfoglalva nézek szembe tükörképemmel. Már értem Heeyoung aggódó arcát, mert nem éppen a legpihentebb arcot mondhatom magaménak. Haewon majd szépen eltűnteti a kisebb táskákat a szemem alól, és kész is.

-Jöjjön, Mrs Lee ön is!- fogja meg a kezét Haewon Heeyoungnak és egészen a sminkes asztalig húzza, majd leülteti és ők is beszélgetni kezdenek.

***

Már a templom kis szobájában vártam a ceremónia kezdetét, és imádkoztam, hogy ne rontsak el semmit és ne essek el. Pár perc múlva már házas leszek, hozzá megyek ahhoz a férfihoz, akit a szüleim szántak nekem. De vajon jól meg leszünk? Anyáék jól döntöttek? Őszintén szólva, nem tudom, hogy Baekhyun-e az igazi, csak azt, hogy szeretem. A nagy civódásomat az ajtónyitódása szakította félbe:

-Öt perc és indulhatunk.- látom meg két nap után unokanővéremet. Életemben nem örültem még ennyire neki, mint most.

-Minhee!- szaladok oda hozzá – amennyire a ruha engedi.  Szorosan magamhoz húzom.

-Hé! Mi a baj?- kezdi el simogatni a hátam- Még megszökhetünk, ha szeretnéd.- simítja ki tincseimet arcomból, majd bíztatóan rám mosolyog- Gyönyörű vagy. Kint mindenki téged vár, és az oltárnál ott áll a férfi, aki szeret és, akit te is szeretsz. Boldog vagyok, hogy itt lehetek veled, és támogathatlak. Bárhogy is sikerül a mai nap, én itt leszek veled!- szorít újra magához- Szeretlek!

-Én is, Unnie!- bújok hozzá- De félek kimenni….

-Oh, el is felejtettem! Ezt a Heeyoung adta, hogy vedd fel!- vesz elő egy tiarát-Anyukádé volt.

Az esküvőjén kapta a nagyitól, odaadta Heeyoungnak, mielőtt a baleset történt, mintha csak megérezte volna…- mosolyog rám, ahogy felteszi a fejemre, de szemeiben látom a sós cseppeket- Gyönyörű vagy!

-Jól áll?- a kérdésre csak bólint egyet- Akkor induljunk.- Minhee előre megy és, mikor átlépem a küszöböt már hallom is az orgona hangját. Minnietől tartva a távolságot lassan lépdelek, és közben végig nézek a padon helyet foglalt vendégeken. Nem sok ismerős arc van, az első sorokban fedezem fel Baekhyun családját, a fiúkat, JB-t és Taemint, valamint édesanyját, aki könnyét törölve néz engem. Végül a szemeim megtalálták azokat a barna szemeket, melyeket minden reggel szeretnék látni, mikor kinyitom őket. Ránézésre Ő sem volt a helyzet magaslatán, ahogy én sem, de amikor találkozott tekintetünk mindketten megnyugodtunk. Az oltárhoz érve Baek a kezét nyújtja felém, amit természetesen elfogadtok, Minhee mellém áll, akárcsak Chanyeol Baekhyun mellé, hiszen ők a tanúk. Mindketten ránézünk a minket eskető papra, aki ezt jelzésnek véve, belekezd a beszédébe:

-Kedves egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy szemtanúi legyünk e szerelmes pár egymásba kelésének. Ha van olyan személy, aki tud bármilyen okról, amely miatt ez a frigy nem valósulhat meg, szóljon most vagy hallgasson örökre!- hatásszünet alatt megint csak imádkoztam Istenhez, hogy semmilyen barom ne avatkozzon közbe, mi pedig egymás felé fordultunk- Rendben, akkor folytassuk. Te Byun Baekhyun fogadod-e, hogy szeretni fogod az itt megjelent Hong Sunhee-t jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, míg a halál el nem választ?

-Igen.- mosolyog rám, amivel csak azt éri el, hogy még jobban remegjen a térdem

-És te Hong Sunhee, fogadod-e, hogy szeretni fogod az itt megjelent Byun Baekhyun-t jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, míg a halál el nem választ?- pillant rám

-Igen.- viszonzom én is a mosolyt

-A rám ruházott hatalomnál fogva házastársakká nyilvánítalak titeket. Amit Isten egybeköt, ember szét ne válassza! Megcsókolhatod a mennyasszonyt!- nyilvánul meg a boldogság a pap arcán is. Lassan közelítve egymáshoz érintjük össze párnáinkat, majd elválva egy rövid időre összenyomjuk a homlokunkat és úgy vigyorgunk egymásra.

A tömeg tapsol, majd kivonulunk a templomból szépen lassan. Mindenki az étterem felé veszi az irányt, ha jól láttam, akkor Luhan vigyáz Minheere.

A vendéglőnél a legnagyobb termet béreltük ki, mivel több, mint 500 ember van jelen. Mondanom sem kell, hogy abból a rengeteg emberből ismerek körülbelül húszat, maximum harmincat. Az ételek tálalása előtt a közelebbi hozzátartozók beszédet mondanak a kikészített emelvényen. Először Byun mama, aztán Suho, aki Heeyoungnak adja át a mikrofont:

-El sem hiszem, hogy eljött a nap, amikor az egyik kislányom férjhez megy. Szeretném, ha nagyon boldog lennél Baekhyun oldalán. Tudom, hogy kiskorod óta álmodozol a csodálatos menyegzőről és a hercegedről, aki barna hajú és nem szőke.- itt az egész hallgatóság kuncog egyet, miközben a pótanyukám a könnyeivel küszködik- Csodálatos dolog volt látni, ahogy cseperedsz Minheevel együtt és az is csodálatos volt, hogy Taemin kapott két lánytestvért. Emlékszem, édesanyád pont ilyen gyönyörű volt, mint te. Tudom, hogy fentről figyel téged és vigyáz rád. Nagyon büszke lenne rád, ahogy én is az vagyok. Legyetek nagyon boldogok!- lép le a színpadról és én azonnal megölelem

-Köszönöm!- adok két puszit az arcára. Az „anyai” jó kívánságok után már csak Baekhyun maradt. Nekem nem osztottak lapot, szóval ez ilyen „dicsérjük halálra a menyasszonyt” dolog volt.

-Nos, én maradtam utoljára. El sem tudják hinni, mennyire vártam ezt a napot. Végre hivatalosan is egymáshoz tartozunk. Tudom, hogy már sok hosszú beszédet hallottak, ezért szeretném rövidre fogni a mondandóm. Megpróbálok jó férj lenni, és nem áll szándékomban megbántani vagy bármi ilyesmi, nemcsak azért, mert Minhee kitekerné a nyakam. Azért, mert szeretlek, és ezen senki sem tud változtatni. Kérem emeljük poharunkat az én gyönyörű feleségemre!- emeli fel poharát, ahogy mindenki a teremben. Én pedig elolvadok, mint mindig attól az elbűvölő szempártól. Odaérve hozzám, felállít és a táncparkett felé vezet és magához szorítva kezdünk el lassan lépegetni.

-Én is szeretlek!- csókolom meg, mire csak tapsvihart hallunk. Az est folyamán szerintem az összes jelenlévő férfival táncolok, majd amikor meghallom az I'll protect you-t immár férjemtől elszakadva Minhee keresésére indulok. Nem kell sokáig kutatnom, mert épp Luhannal táncolt, amíg megnem látott. Odaérve hozzájuk csak vigyorogtak, mint akiket rajtakaptak valamin.

-Bocsi Lulu, de erre a dalra ellopom a partnered!-vigyorgok én is

-Nyugodtan! Én addig elmegyek inni, esetleg hozhatok valamit?- csak fejrázással válaszoltunk, és nekiálltunk lassúzni. Mindkét kézzel kapaszkodtunk egymásba és dölöngéltünk. 

-Na, milyen házasnak lenni? Ha megbántad, még elszökhetünk!- kacsint jobb szemével.

-Nem lehet, szégyent hoznék a szüleimre. És amúgy is… Szeretem Baekhyunt.- jövök zavarban pedig nem kellene, végtére is az én házasságkötésemen vagyunk. – Tényleg! És mi van ezzel a Luhan gyerekkel?

-Mi lenne? Meg van….- kerüli a tekintetemet- Hát… Nagyon kedves velem, és figyel rám.- mintha megérezte volna az említett, hogy őt emlegetjük. megjelent egy pezsgős pohárral a kezében. Ahogy megállt Minhee mellett elnézve őket remek párt alkotnának.

-Luhan! Hát, szia!- karolok belé, amitől enyhe értetlenség ül ki arcára- Arra gondoltam, hogy segíthetnél Minheenek házat nézni az erdőben, tizennégyünknek, mert nem nagyon szeretnék az anyósommal egy fedél alatt élni… És nektek is jobb lenne teliholdkor, vagy nem tudom, hogy működik ez a farkas dolog.- csak bólogatás volt a reakciója, de hát nekem nem lehet nemet mondani.

 ***

Elég érdekes lett volna otthon tölteni a nászéjszakát, mert mind tudjuk mi szokott akkor történni. Elszerettem volna kerülni a beszólásokat és szekálódásokat, így mindenki kedvéért – persze a megkérdezésük nélkül – kivettünk egy hotelszobát. Mindenkinek így a jobb.

-Min mosolyogsz?- pillant rám Baek, miközben az ajtón húzza le a kártyát.

-Csak elgondolkodtam, hogy milyen lenne otthon tölteni a nászéjszakát. Kicsit vicces lett volna…- kuncogok, és leteszem a táskám az előszobai fotelbe

-Egyszer Sehun hazahozta az egyik lányt a vad éjszakából és nemcsak, hogy hangosak voltak, de reggel Lay rajta kapta a maknae-t, amikor kiakarta csempészni csajt a házból.- veti le cipőjét. Már átlagos ruhában jöttünk ide, semmi cécóra nem volt szükségünk. Azt hiszem, egy idolnak nem lehet cikibb dolog, mint az a tény, hogy egy hotelban kell töltenie a nászéjszakáját. Természetesen saját szállodába jöttünk, mert így biztosabb a titoktartás.-Aztán szerelhettük össze az ágyát. Utólag visszagondolva egyszerűbb lett volna újat venni.

-Mi történt az ággyal?- értetlenkedtem

-Sehun fiatal volt és nem tudott uralkodni az érzésein. Előtte változott át először és nem tudtuk még megtanítani neki, hogy kontrollálja a benne élő állatot. Azt csodálom, hogy nem nőtt ki a füle vagy lett szőrös.- nevet, a történet mesélése közben helyet foglalt az ágy szélén

-És te tudsz uralkodni magadon?- megyek közelebb, majd ölébe ülve közelítek felé. Egy csókban forrunk össze, és nemis szakítjuk meg, csak akkor, mikor már egyikőnk sem bírja levegő nélkül.

-Hát majd meglátjuk, de ne ijedj meg, ha vonyítok.- mosolyog.

Lassan hátradőlt és húzott maga után. Ahogy forrósodott a hangulat, úgy kerültek le rólunk a ruhák. Nem engedte, hogy én kényeztessem, ellenben vele. Miután megszabadult az összes ruhadarabomtól keze felfedezőútra indult testemen, míg ajkaival lágy puszit hintett bőrömre. Kiélvezte minden erogén zónámat, és ezt megunva fordítottam felállásunkon. Felül voltam végre és most én tapogathattam kedvem szerint. Lehajoltam hozzá egy csókra, majd arcára adtam apró csókokat, mellkasára kisebb köröket rajzoltam ujjammal. Kiegyenesedve tovább csodáltam a hasát, de ezt nem mutattam ki, ujjaimat beleakasztottam az alsónadrágja korcába és szépen lassan kezdtem lerángatni róla, ezzel is húzva az agyát.

-Majd inkább én kincsem, mert megőrjítesz ezzel a lassúsággal…- mordult fel, majd maga alá teperve, végezte el gyorsabban a folyamatot. Kezeimet fejem fölé rakta és összekulcsolta sajátjával.

A megfelelő „óvintézkedéseket” megtéve mászott vissza fölém, és mélyen a szemembe nézett-Biztos kész vagy?

-Úristen, Baekhyun nem vagyok már szűz!- böktem ki kicsit flegmán, de hát ne kezeljen szűz kislánynak.

-Bocsánat, hogy gyengéd akarok lenni. Csak vigyázni szeretnék rád.- tűr el egy tincset a szemem elől

-Tudom és értékelem, de folytathatnánk, ahol abbahagytuk?- fonom körbe nyakát, majd vonom magamhoz egy csókra. Miközben nyelveink táncot jártak hatolt belém, mire mindketten felnyögtünk.  Lomhán kezdett mozogni, de az idő múlásával gyorsult, mindkettőnket a csúcs felé hajtva.

-Szeretlek.- puszil homlokon, miközben mellém dől

-Én is.- bújok mellkasához.- Fürdenünk kellene, elég izzadt vagy…

-Te sem vagy szárazabb!- nevet, majd ölbe vesz és bevisz a fürdőbe. A zuhanyzóba belépve kellemes langyos vízben lefürödtünk, és Baekhyun pólóját felvéve mentem az ágyba. Pár perc múlva már mindketten feküdtünk és néztük a hatalmas üvegen keresztül néztük Szöul éjszakai fényeit. Kényelmesen elhelyezkedve Baekhyun kezén, hamarosan álomba merültem.

Futok. Menekülök valami vagy valaki elől. A távolban vonyításokat hallok, talán farkasoktól. Megállok és körülnézek: letört ágak, állatcsapdák, és hatalmas mancsnyomok a vizes földben. Csak egy ösvény járható. Az az izé már a nyomomban jár, hallom, ahogy széttörnek a gallyak a lába alatt, tehát nem egy nyusziról van szó. Mérlegelve a helyzetet, indulok meg a nem túl sok bizalmat nyújtó csapáson, majd lépteim gyorsulnak, ahogy hallom a fenyegető mondatokat:

-Elfuthatsz, de nem menekülsz. Előlem nem tudsz elbújni.- a tipikus horrorfilmbe illő gépies, mély férfihang suttogása még gyorsabb tempóra ösztönöz, hirtelen pedig nem érzek mást, csak a zuhanást. A végeláthatatlan zuhatagban is jól hallom a hangokat, amik gúnyolódnak és fenyegetnek engem. Egy női alak jelenik meg mellettem, aki tartja a zuhanási tempómat. Fekete, hosszú hajú, sötét szemű. Arca keskeny, teste vékony. Barátságos mosolya egyszer csak eltűnik, és mimikája semleges lesz, szeme pedig vörös. Egyre csak egy mondókát hajtogatott:

Szeme, mint a kristály

Fényt mutat a sötétségben

S midőn egy nap minden kapu nyílik

A legfőbb gonosszal szemben

Lábnyomát halál kíséri.