2014. december 9., kedd

4.fejezet

Minhee

A két srác végig vezetett minket egy rettenetesen hosszú folyosón, mire egy hatalmas aranyozott két szárnyas ajtónál meg álltak. Nekem még sikerült időben megállnom, ám ezt Sunhee nem mondhatta el magáról, mivel sikeresen neki ment mr. bunkó leszek mert az menő hátának. Bár az ember azt hinné, hogy az ilyen ember senkinek sem lehet szimpatikus, nekem még is az volt. Pusztán csak azért mert nagyon emlékeztet a viselkedése valakire, de hé nyugi, nem magamra gondolok.
De tényleg nem. Miután a laza beszólás megtörtént szőke "herceg" részéről, kinyílt az ajtó. 

Egy hatalmas tér tárult elénk. A falak pasztell barna színekben pompáztak a hatalmas balkon szerű ablakok társaságában, amik nem kis helyet foglaltak el a területből. A padlót aranyozott ekő borította amin egy egyenes vonalban kiterített vékony vörös szőnyeget helyeztek el. A szőnyeg végén egy trónus helyezkedett el amin egy innen láthatólag magas fiatal srác ült. Hoppá ja, hogy ő beszél is, és gondolom hozzánk. Szóval ilyen jól kitudom zárna a világot, ez durva. Na de akkor jobb azt hiszem ha figyelek.
-Kris a helyettesem, Sehun pedig a legfiatalabb köztünk. És ti kik vagytok?
Oho, szóval Kris mi? Nem sokáig tudtad titkolni a neved. Ha most hangosan mondtam volna, biztos egy sátáni kacajt is megengedek magamnak na de most nem. Na meg különben is válaszolni kéne a kérdésre, az ö nevét meg majd Sunhee-töl megkérdezem.
-Hong MinHee. Ő pedig az unokahúgom Hong SunHee- hajoltunk meg, miközben én fél szemmel Anonimust figyeltem. A reakciója egy alig látható mosoly volt, most már biztos nem fognak bántani. Bár valljuk be, ha megpróbálnák semmi esélyük nem lenne.
-Suho...Sunhee?
Tengelyem körül megpördülve helyezkedtem el az ajtóval szembe, majd mivel fogalmam sincs ki ez a tag, na meg persze, hogy honnan ismeri Sunheet vissza is fordultam trónuson ülő barátomhoz.
-Ki ez a ez? Honnan ismeri Sunheet? Miért les ránk így mindenki? Na jó, csak én nem értek semmit-hadartam el kérdéseimet, amire mindenki csak pislogni tudott.
-Mi van-bukott ki Krisből a kérdés.
-Ez nem valami értelmes fej tudod? Amúgy meg nem fogom meg ismételni magam.
-Ez, ahogy te mondtad Baekhyun-mutatott társára Sehun, aki még mindig lefagyva bámulta unokatestvérem.
-Értem. Meg mondanád neki, hogy ne bámulja ennyire feltűnően Sunheet mert letépem a cuki kis fejét a nyakáról-súgtam oda kérdésemet, mire Sehunnak tágra nyíltak a szemei, de figyelmeztette Baekhyunt. Miután drága elveszek a világban annyira lesem a csajt Baekhyunnál el érte az agyát az általam megformázott fenyegetés, sikeresen le vette róla szemeit és a szőnyeget kezdte el fixirozni. Igen, szerintem is rá férne egy porlás, nem kell ennyire lesni. Bár inkább a porcicákat lesse ennyire mint Sunheet. Suho, mint ahogy nem rég kiderült, hogy ez a neve meg köszörülte a torkát.
-Azt hiszem magyarázattal tartozom nektek.
-Azt hiszem- vakargatta tarkóját unokatestvérem.
-Szóval......
-Hogy értsem azt hogy hozzá kell mennie az én drága picikémnek ehhez itt-mutogattam a sötét hajúra.
-Mi az, hogy ez? Nevem is van.
-Tudom, de most nem ez a lényeg. Miért akadsz fent ezen az apróságon?
-Aish. Mert a menyasszonyom-válaszolta türelmet mutatva a külvilágnak.
-Unni... nem értek semmit.
-De én nem engedem. Ő az enyém-öleltem át, mire morogni kezdtem.
-Héj csajszi meg ne vadulj- tette ki maga elé védekezően a kezét. Kris az egészet a földön röhögve figyelte, míg Sehun készen a lefogásaomra állt. Pedig nem fogom bántani, én jó kislány vagyok. Még ha nem is látszik. Éreztem ahogy valaki hátulról megfogja a vállam, ezért hátra fordítottam a fejem. Suho egy gyermeteg mosollyal az arcán biccentett egyet, mire teljes testemmel felé fordultam.
-A fiúk meg mutatják a szobáitokat, majd később pedig be  mutatom nektek a többieket is.
-Vannak még többen-döbbent le Sunhee. Mire Suho biccentett egyet. Kris ki kísért minket, majd egy lépcsősor felé vezetett minket. A hosszú képekkel kirakott folyosón sétalva, megpillantottam egy képet. Furcsa látvány volt, egy hatalmas égő házat ábrázolat.
-Mi olyan érdekes- lépett egy lépést vissza Kris.
-Semmi, csak el bambultam- néztem rá, mire ő is a képre nézett. Már épp szólásra nyitotta a száját, amikor Baekhyun megelőzte.
-Itt is vagyunk-nyitotta ki az ajtót, mire én arrébb lökdösve be kukucskáltam.
-Szép de rá fér egy kis újítás- állapítottam meg.
-Miért akarod fel újítani Sunhee szobáját?
-Mert...várj mit mondtál?
-Külön szobátok van, vagyis ez nem a te szobád.
-Tudom mit jelent. De mi az hogy...?
-Semmi baj Minhee engem nem zavar- fogta meg vállamat húgom.
-De mi van ha ez...izé ő csinál valamit veled ha nem vagyok itt-mutogattam az említett személyre, akut szerintem egy kicsit meg sértet amit mondtam.
-Nyugi.
-Na jó de rajta tartom a szemem-néztem rá áldozatomra- de ha baj van akkor csak kiabáld mondjuk azt hogy barack. Igen ez jó lesz.
-Barack-bukott ki a kérdés egyszerre mindenkiből.
-Igen. Talán nem tetszik?

A szoba amibe kerültem hatalmas volt, ezért nem is csoda hogy az egész dög unalmas. Sokáig gondolkoztam mit is tehetnék de végül mégis csak az ágyban kötöttem ki, miután meguntam az ablakon való lesegetést.
-Úgy unatkozom....úgy unatkozom..úgy... -Unatkozol?
Az ismeretlen hangra felpattantam ülő helyzetbe a mellettem heverő kispárnát magam elé tartva.
-Kispárna van nálam és ha kell ölni is tudok vele.
-Hahaha! Ez jó. De nyugi nem foglak bántani.
-Azt hiszed csak vicceltem- emeltem fel bal szemöldököm, majd fel ismertem a szobámba csendben be osonó embert-Te?
-Én?
-Te! Te- ugrottam neki a megszeppent fiúbak.
-Nyugodj már le-kiabált rám, majd hirtelen el tűnt alólam és mellettem termett. Szóval ő is tud teleportálni Remek nehezebb lesz mint terveztem. Ismét neki rontottam amivel sikeresen a földre döntöttem.
-Miattad vagyunk itt! Miért hoztál ide minket? Vigyél haza!
-Nem.
-Mi az hogy nem?
-Inkább gyere-ragadta meg a karomat, mire hirtelen az aranyozott ajtó előtt teremtünk.
-Minek vagyunk itt?
-Te tényleg nem szoktál figyelni?
-De de amúgy, hogy is hívnak mr. el rabló?
-Mr. micsoda?
-Mr. bökd már ki a neved- nevettem el a mondatom végét, de nem csak én.
-Kim JongIn, de mindeki csak Kai-nak hív.
-Aha akkor hello mr. elraboljuk a lányokat Kai- hajoltam meg- amúgy hogy-hogy tudsz teleportálni?
-Ezt majd Suho elmondja mrs. folyamatosan mr.-ező Minhee.
Hé, ne lopd a szövegem- néztem rá, mire kinyitotta az ajtót, amin be is léptünk.

A teremben minden szempár ránk szegeződött. És ha ez nem lenne elég annyian voltak, amennyi hímneműt még egy helyen sosem láttam. Na jó de, de most nem ez a lényeg. Az ajtóból belépve unokahúgomhoz siettem, akit szorosan meg öletem, majd Krist megkeresve szememmel küldtem felé egy mérges arcot, jelezve, hogy nekem nagyon nem tetszett, hogy ígérete ellenére nem ő, hanem Kai jött be.
-Nos ha már mindenki itt van, akkor akár kezdhetnénk is- lépett mellénk Suho.
-Biztos itt van mindenki? Nem vagyunk még egy kicsit kevesen- kérdezte meg cinikus hangnemben Sunhee.
-Ebben egyet értek- jelentkeztem, mire Suho megrázta a fejét és folytatta.
-Mint ahogy tudjátok ők itt Minhee és Sunhee a Hong család utolsó élő leszármazottjai ezért velük nem is foglalkoznék tovább.
-Egy kicsit izmosabbnak képzeltem el őket, erre kiderül, hogy tiszta puhányok- jegyezte meg egy magas fiú.
-Párdon... azt hiszem nem hallottam elég jól- emelte a füle elé kezét Sunhee.
-Mindjárt meg verem és akkor meglátjuk ki a puhány- kezdtem el felhúzni garbóm ujjait.
-Lányok és Tao, kérlek hadjátok abba. Ígérem lesz még alkalmatok megölni egymást, de most inkább Figyeljetek. Ebben a sorrendben fogok haladni a bemutatással- mutatott rá a hozzánk legközelebb állóra majd a többire végig.
-Szóval ő itt Kim MinSeok.
-Xiumin- jegyezte meg az említett fiú.
-Oh igen, elnézést Xiumin. Mellette Zhang YiXing vagyis Lay, ha nem érzitek jól magatokat bármikor fordulhattok majd hozzá segítségért. Öt követően Kim JingDae Chen, Krist és Baekhyunt már ismeritek. Park Chayeol, Do KyungSoo D.O, Taot gondolom az előző incidens után nem kell bemutatnom. Mellette...
-Én tudom.. ő itt mr....
-Ki ne mond kislány- tartotta fel kezét fenyegetően.
- Szóval ő itt Kim JongIn de itt mindenkinek csak Kai, Sehunt ismételten már sikerült meg ismernetek, ezért vele sem foglalkoznék. Az utolsó pedig nem más mint Luhan.
Az utolsó fiún egy kicsit tovább sikerült elidőznöm mint terveztem,de nem tehetek róla. Valahol mintha láttam volna már, csak azt nem tudom hol és mikor.
-Most, hogy végre ezzel végeztünk, nem gondolod, hogy el kéne nekik is mondani- hajolt közelebb Suho-hoz Kris.
-Oh igaz is- nézett ránk a legidősebb. Vagyis gondolom, hogy ő a legidősebb ha már ő ült azon a trón szerű valamin.
-Baekhyun és Sunhee egy időre elfognak menni kettesben...
-Hogy mi-akadtam ki, majd az említett tagra emeltem tekintetem- dönthetsz drága az szeretnéd ha valamilyen állat alakjában tépjelek szét, vagy csak szimplán megfojtod magad?


2014. december 2., kedd

3.fejezet

Sunhee POV

-Te is úgy érzed,mintha figyelnének?
-Igen,de nézd-mutatott mutatóujjával Minhee magunk elé,ahol két életerős farkast láttunk. A vér is megfagyott az ereimben,nem sokkal az észrevételünket hangos reccsenés követte,ami közvetlenül mögülünk jött. Szép lassan megfordultunk és akkor megláttunk egy magas,barna hajú fiút,aki amikor ránk nézett el is tűnt,mint a kámfor. Pár másodperc múlva  már a szemhéjamat néztem,mert minden elsötétült.


***

-Sunhee!! Hallod kelj fel!-rázogat Minhee
-Tessék? Hol vagyok?-szólok bizonytalanul
-Kelj fel! Valahol eltévedtünk... Vagy én nem tudom...-nyitom ki szemeimet,mire meglátom unokanővéremet,aki bizonytalanul nézeget körbe-körbe
-Mi az,hogy eltévedtünk? Az előbb még itt volt valaki! Te is láttad... Vagy nem?
-De... De igen... Viszont nem az otthoni erdőben vagyunk,annyi szent!-néz ismét körbe,mire én is megteszem ugyanezt a mozdulat sort
-Pedig nagyon hasonlít...-vonom meg a vállam. Ugyanúgy fenyvesek vesznek körül minket,csak már ködösödik az idő.


-Javaslom induljunk el!-kelek fel a földről kaland vággyal
-Normális vagy? Ez az erdő hemzseg a farkasoktól!-fogja meg a karom-Millió egy üvöltést hallottam már...
-Úgy csinálsz,mintha nem tudnánk magunkat megvédeni! Nyugi! Nem lesz semmi!-a vége ennek a "veszekedésnek" az lett,hogy nekivágtunk az ismeretlen-ismerős erdőnek. Komolyan mondom... Ahhoz képest,hogy eddig nem voltam a házunk melletti erdőben,ez tényleg nem ugyanaz... De akkor hol vagyunk?
-Mondom én,hogy harmadszorra megyünk el emellett a fa mellett!-erősködik Minhee
-Akkor álljunk meg!-és ebben a pillanatban egy farkast láttunk meg velünk szemben,aki a hozzánk eléggé közeli dombon vonyított egyet. Imádom a farkasok,sokszor vannak jelen az álmaimban is. Szerintem nem olyan ijesztőek,de Minhee mindig mindentől óvott,mint egy jó testvér. Végül is már tényleg úgy tekintek rá,mint a nővéremre. Minden gyorsan történt,de csak annyit vettünk észre,hogy a farkasból ember lesz,majd mögötte megjelenik még egy társa,akinél lejátszódik ugyanez a folyamat. Ha ez nem lenne még elég,sárkányüvöltést hallunk az égről,mire természetesen feltekintünk és valóban. Három óriás,repülő gyík szállt el. Oké... Hova kerültünk?
-Hallod nem kellene elbújnunk?-bökdösi a pulcsim oldalát Unnie

-Már úgyis mindegy... Amúgy is szagot fognànak... Meg emberek... Asszem...-vágok gondolkodós fejet,amin JB és Taetae mindig nevetnek.

-Kik vagytok? És mit kóboroltok itt?-kérdi mogorván a két fiú közül a szőke

-Sehun-ah! Nyugodj meg!-rakja bal kezét a barna hajú a szőke vállàra-Nem tudjátok,hogy milyen veszélyes. Hogy kerültetek ide?

-Ne is haragudj,de szerintem ti vagytok veszélyesek nem az erdő...-jegyzem meg,mire Unnie oldalba vág

-Dongsaeng! Kérlek bocsássatok meg neki,fiatal még.-hajol meg Minhee...Ebbe meg mi a jó ég ütött?!

-Semmi gond!-mosolyog a barna... Hm,ő barátságosabb,mint a mellette álló colos...-Sehunra sem kell haragudni. Szóval...-akad meg mondandójában-Te is érzed?-fordul a kisebbhez

-Igen! Hyung el kell tűnnünk! Most nem harcolhatunk,hogy itt vannak!

-Tudom. De olyan gyorsan nem tudunk elmenekülni maximum,ha visszük a hátunkon őket...-gondolkozik

-Tudunk harcolni. De a gyors eltűnést is meg tudjuk oldani.-vonom meg a vállam-Csak mondjátok hova akartok menni.

-Haza. Vagy bárhova csak el innen.-mondja Sehun,asszem...

-Rendben... De nem biztos,hogy oda fogunk érkezni mivel mindenkinek mást jelent.-sóhajtok-Most fogjátok meg a vállam.-az utasítást végre is hajtják,Unnie pedig belém karol. Becsukom a szemem és koncentrálok. Pillanotokon belül változik a környezet körülöttünk.

-Köszönjük,hogy a mi utasszállításunkat választották! További szép napot!-mosolygok rájuk és elindulok vagyis szeretnék,de valami megállít. Aza valami pedig az,hogy egy óriási vaskapu állja utamat. Tetején különböző jelek rajzolódnak ki,a kapu pedig betonfal támasztja... Hát ez áttörhetetlen-Ez meg?-fordulok vissza és mutogatok

-Ez az erődünk. Vagy menedék,bunker,vár.-forgatja a szemét Sehun. Most komolyan hülyének néz?! Mindjárt elviszem egy vulkán belsejébe aztán lehet okoskodni.

-Te gyerek kezdesz nagyon a bögyömbe lenni!-mutogatok rá gyilkos szemekkel

-Hé,gyerekek nyugi!! Javaslom menjünk be.-nyitja ki egy mozudulattal a barna a kaput. Jó még mindig nem tudom hogyan hívják,így marad A barna. Na most csak aza kérdés hogy jutunk haza?

-Jobb lesz,ha Suhohoz visszük őket.-a kihez?! Olyan jó,hogy számunkra kódokban beszélnek. De inkább nem szólalok meg,követem őket unokanővéremmel. Hogy nem tévednek el itt? Hatalmas nagy épület ez a valami,és rengeteg a folyosó. Szerény szemèlyen még alaprajzzal is eltévednék... Miután fellépcsőztünk az első emeletre tovább haladtunk egyenesen,majd jobbra fordultunk,aztán balra. A folyosókon végig haladva a falakon festmények vannak. A legtöbb csatákat szimbolizál,de akad régebbi koronázási kép is. Annyira leköt a képek figyelése,elemzése,hogy nem veszem észre mikor megállunk,így csodálatosan ott hagyon arcnyomomat Sehun hátába,mire morran egyet.

-Bocsi.-mosolygok zavartan

-Suho. Rájuk az erdőben találtunk,mert Sehunt nem hagyta nyugodni az ismeretlen szag. Információt nem tudunk róluk.-hajol meg A barna

-Köszöntelek benneteket a vilàgunkban.-mosolyog Suho-Kim Joon Myun vagyok,de nyugodtan hívjatok Suhonak. Ő itt Wu Yi Fan, ő pedig Oh Sehun.-most meg vagy barna!-Kris a helyettesem,Sehun pedig a legfiatalabb köztünk. Ès ti kik vagytok?

-Hong Min Hee. Ő pedig az unokahúgom,Hong Sun Hee.-hajolunk meg egyszerre

-Suho...-nyit be egy helyes barna hajú,kerekebb arcú fiú-Sunhee...?-csodálkozik

Honnan tudja a nevemet? Ki ő egyátalán? Ès hova kerültünk?

2014. november 11., kedd

2.fejetet

MinHee pov.
-De én akkor sem értem- vakartam tarkomat, miközben Taemint hallgattam az előző este történtekből megmaradt emlékfoszlanyainak meséléséről.
-Mit nem ért...- harapta el mondatát, mivel SunHee,mint egy őrült ugrott rá.
-Ne már hugi~ már majdnem kisikerült derítenem mit csinált.
-Mit nem lehet érteni ez...
-Csend- intettem le- nem tehetek arról, hogy nem tudsz magyarázni.
Csitításimra abba is hagyta mondandóját, így unokahúgom felé fordultam. A fejével biccentett egyet, ezért magára hagyva Minit mentünk be az egyik szobába. Egy levelet mutatott, amit egy ismeretlen férfitől kaptunk, akitől elvileg nem kell tartanunk.
- Mi az, hogy nem kell félni? Azt se tudjuk ki ő. Na meg kinek a mie vagy?
-Ne csináld biztos nem akarnak bántani-védte az ismeretleneket SunHee.
-Ne csináld, szerínted ez nem abszurd?
-Szerintem nálunk már semmi sem az. Szerintem nem akarnak bántani minket.
-Legyen, de a fiúkat ki kell kérdezni erről valamit biztos tudnak-sóhajtottam, majd kiléptem az ajtón.
Gondolataimba temetkezve ültem az udvaron egyeglen többszáz évesfánkra aggatott gumi hintában, amikor egy furcsa érzés kerített hatalmába. A közeli erdő felé pillantottam, de miután semmi különöset nem vettem észre fovább nem is foglalkoztam az érzés furcsaságábal. Hiába próbáltam nem törődni vele, nem sikerült. Már éppen elhatároztam magam, hogy be merészkedek az erdőbe holott tudom, hogy veszélyes és meg nézem magamnak, de JB hangja meg akadályozott cselekedetemben. Nagy sóhajjal fordultam vissza és lassú komótos mozgással bevetettem magam a kis ház ajtaján.
-Tádám! Itt is vagyok- ugrottam barátaim elé.
-Remek akkor mehetünk is- csapta össze a tenyereit Taemin, mire én furcsán néztem rá.
-Én menni veletek hova?
-Nem velünk csak vele-mutattott a mellette álló fiúra.
-Gyakorolni kismajom- kócólta össze hajamat és már a napaliban sem volt.
-Aish na akkor léptem- intettem,majd követtem Minit.

A hátsó kertben gyakoroltunk, ami most annyiból állt, hogy át vettük az összes eddig tanult harcművészet alapjat. Épp a földre kényszerítettem drága barátomat amikor SunHee megjelen azzal a kijelsntésével, hogy kész a vacsora. Megsem várva Mini vállaszát már hugomba kapaszkodva be is teleportaltuk magunkat az étkezőbe.
A vacsora után a szobámba siettem és az ablakon kifelé a sötét erdőt figyeltem. Valami nem volt rendjén egyszerűen éreztem. Egyszerűen nem fudtam megmagyarázni a helyzetet, de akár hányszor kinézzek az ablakon olyan érzésem van, hogy valaki figyel. Már kezdtem előszedni egy vastagabb pulcsit és egy zseblámpát, hogy amikor senki sem fugyel kiszökök és körbenézek, amikor drága unokatestvérem benyitott hozzám.
-MinHee te meg miért eszed azt a szerencsétlen zseblámpát?
-mén nüm üs eem, na szóval én nem is eszem- vettem ki a számból majd meg ismételtem magam.
-De akkor minek van nálad? Ugye nem akarsz ki menni?
-Mi? Én? Dehogy, miért akarnék?
-Remek akkor játszunk árnyékosat- tapsikolt, majd le ült a szőnyegre. Mivel nem akartam feltűnést leültem mellé és a zseblámpát magunkközé helyezve figyeltem falra vetülő árnyék állatokat amiket csinált. Sosem értettem mi köti őt le ebben a "játékban" de mivel tudtam, hogy szereti sosem panaszkodfam. Sőt mindig eljátszottam mennyire izgatitt vagyok ennek hallatán.
-Uh árnyék játék- nyitott be az ajtón Taemin, és már mellettünk is termett. Nen akartam elhinni miket ábrázoltak azok az árnyékok. Az egyik egy paca a másik egy kéz. Hát igen ez a játék nem az erőssége drága barátunknak.

-Talán nem tudsz aludni- lépett mögém a korom sötétben JB.
-Megijesztettél- néztemrá boci szemekkel.
-Sajnálom.
-Mmmm. Valami baj van?
-Nem nincs semmi.
-Hát oké- vontam meg vállamat, miközben magamban már kétszer felrobbantam, hogy már megint nem tudok kiszökni.
-Minhee... szeretném ha nem mennétek most az erdő közelébe- nézett szemembe elentmondást nem eltűrve. Én csak egy bolintással jeleleztem, hogy megértettwm. Már csak az a kérdés be is tartom e. Na jó persze, hogy nem fogom.

Már két napja valaki mindig megakadályoz a tervem végre hajtásában, de ma ha törik is de kimászok az ablakon. Éppen ugrottam volna, amikor unokahúgom zavart meg.
-Te meg mit csinálsz?
-Oh én csak levegőzök- forsultam hátra.
-Aha.. attól, hogy idősebb vagy még nem vagyok hülyébb- vonta fel a szemöldökét.
-Aish!
-Báhova is mész megyek veled.
Egy válmegvonással jeleztem, hogy nekem mindegy, és már a földön is voltam. Az erdő felé vettük az irányt. Mivel már hajnalodott viszonylag törtbe egy kevés fény az amúgy sötét erdőbe. Ahogy egyre beljebb merészkettünk kezdtem érezni ugyanazt a furcsa érzést.
-Te ia ugy érzed mintha figyelnének?
-Igen, de nézd- muttam magunk elé ahol farkasokat pillantottam meg akik egyenesen felén pillantottak. Megálva figyeltük mi is őket. Hírtelen egy hangos recsenésre fordultunk hátra ahol egy magas fiú állt. Ahogy megfordultunk állt meg, majd hírtelen el tűnt, ahogy a farkasok is. Már éppen megindultunk volna arra a helyre ahol az állatokat láttuk, amikor minden elsötétült.

2014. október 17., péntek

1.fejezet

Àlmok és valóság

SunHee POV

Apáék nincsenek itt... Csak anya,nénikém,unokanővérem és én...
-Anya! Hol van apa és MinKyung bácsi?-fordulok édesanyán felé,aki járkál a helyiségek között és egy kishátizsékba pakol...
Az én hátizsákomba...
-Hamarosan jönnek,de ti addigra már nem leszek itt... TaeMinék nagyon várnak már! Össze pakoltam már  a szükséges dolgokat-ad egy puszit a homlokomra mosolyogva,de szemeiben látom a könnycseppeket..
Könny... Fájdalom...
-Anya... Miért sírsz?-simogatom meg aprócka kezeimmel orcáit
-Tudod kicsim, az anyukák nagyon szeretik a gyermekeiket és mindig hiányoznak nekik,hacsak a szomszédba mentek akkor is... És apunak és nekem te vagy a legfontosabb...-telnek meg könnycsatornái megint,s magához ölel
-De itt maradok veled,mert nagyon szeretlek!-mosolyodom el-TaeMinék is megértik,mert ők is kötődnek a mamájukhoz! Itt maradok veled ameddig csak kell!-simogatom a haját,de Ő még mindig sír
-Szó sem lehet róla! Megígértük,hogy átmehettek!-nyílik is az ajtó,ahol megpillantom unokahúgomat a nénikémmel együtt,ők is jöttek elbúcsúzni
Búcsúzás....
-Tudom! Itt hagyom a karkötőm!Neked adom anya!-húzom a csuklójára,majd meg is puszilom. Ezt a szépéget anyuval csináltuk,így egy közös emlék.
-Parancsolj!-csatolja ki a nyakából az ékszert,majd adja át nekem a fényképpel rendelkező nyakéket,melyben apuval vannak.-Hogy mindig emlékezz ránk!
-Anyu ez butaság! Sosem foglak elfelejteni titeket!-cuppan a nagy puszi drága anyukám gyönyörű pofián-Nagyon szépen köszönöm!
-Indulniuk kell!-nyílt ki az ajtó és lépett be a szobámban kedvenc (és egyetlen) nénikém,majd utána kézenfogva unokanővérem. Látom MinHee nyakában a hasonló emlék tárgyat,míg anyukája ugyanolyan kisírt szemekkel szorítja aprócska mancsát és forró ölelésbe,puszihalomban részesíti lányát.
-Mindig vigyázz magadra és egymásra is! Tudjuk,hogy ügyesek lesztek! Mi mind a négyen figyelni fogunk rátok.... Bárhol is legyünk! A képességetek is fejlődni fog,ahogy gyakoroltuk és csak akkor használjátok,ha nagyon muszály! Kerüljétek a feltűnést! De ne felejtsétek el,amit mindig ismétlünk...-sírja el magát megint anya
-Igazán erős akkor leszel,ha hazaértél!-mondjuk egyszerre a "nagyokkal"
-Ügyesek vagytok!-dícsér meg minket EunJie nénikém is-Aztán csak óvatosan a teleportással! Úgy,ahogy az órákon!-simogatja meg a fejem... Ő is tud teleportálni,akárcsak anya vagy én.
-Menjetek!-állunk egymás mellé MinHeevel,anyáék pedig 2-3 méterrel távolabb tőlünk. Az utolsó amit hallunk azaz ajtócsapódása.... Utána már rémképek tárulnak elém... Szüleink. Idegenek. Harc. Fájdalom. Vér. Gyilkosság. Halál. Veszteség.


***
A csengő ordítozására riadok fel. Megint ugyanaz a rémálom. Magamra kapom a köntöst és elindulok,hogy megnézzem ki azaz idétlen,aki ennyire rátapadt a csengőre. Van egy sejtésem és félek,hogy jó a megérzésem. Leérve a lépcsőn az előszobába veszem az irányt,majd kulcsot fordítok. Máris megvakulhat a látogató a "tökéletes" reggeli külsőm miatt...
-Szia...-liheg drága jó barátom (írói.megj.:nem pasija) a legjobb haverjával a hátán
-Éreztem,hogy te leszel...-mosolygok-Mi történt TaeMinnel?-bökök fejemmel az alélt srác felé
-Hát... Tudom,hogy rád nincs hatással a telihold,de ránk igen.... És tegnap volt az első telihold az őszi napéjegyenlőség óta...
-Ahha...-dolgozom fel az információkat,majd kitárom az ajtót. Reagál a cselekedetemre és behozza a dobozok közé a kanapéra-És most mit csinált?
-Eluralkodott rajta az állat énje... Azt nem tudom,hogy valaki látta-e vagy bántott valakit.... Csak remélni tudom,hogy nem.-néz aggódva a szemembe
-Biztos nem!-rakom kezem vállára biztatás képpen
-Van a bordáinál horzsolás. Lehet csak itt az erdőben volt.-tájékoztat
-Rendben. Úgyis megyünk majd ki sétálni vagy futni. De akkor hozok is vizet és kitisztítjuk a sebeket.-indulok el a fürdő felé. Beérve előveszek egy kisebb lavort és engedek bele langyos vizet,majd előkerül a elsősegély doboz. Fertőtlenítővel és az edénnyel megyek vissza.
-Nem kell ennyire izgulni,többször elláttam már-mosolygok JBre,aki fogja barátja kezét
-Egyszer úgy szétverem,azt az önző fejét!-morogja a fogai között
-Előtte szólj,hogy betudjak vásárolni kötszerből-nevetek,már a félmeztelen Minniet mosva. Fél óra múlva már készen is leszek vele,egy pokrócot is terítek rá,mert azért októberben nincs olyan meleg,főleg egy hegy aljánál...

***
-Mert csak te lehetsz ilyen szerencsétlen...-röhög MinHee,a veszekedésükön pedig mi nevetünk JaeBummal már ebédnél
-Jól van,arról nem tehetek,hogy SunHee rosszul állította be a mosógépet és összement az alsóm...-próbálja menteni menthetőt
-Naa! Én mindent jól csináltam!-szállok be én is
-Viszont arról te tehetsz,hogy Repcsis alsód van!-közli JB Minnievel halál nyugodtan
-De.... De... De.... Hyungodat kellene védened...-nyávog a sértett
-Na... Ahogy nézem mindenki végzett,rakjuk a koszosat a mosogatógépbe és induljuk a dolgunkra!-szedi össze a tányérokat Unnie. Miután elpakoltunk,mentem a szobámba olvasni. Épp a Csontvárost olvasom negyedszerre,de nem tudom megunni... Hirtelen nyílik az ajtó,én pedig erőteret vonok magam köré.
-Hé, Hercegnő leveled jött...-landol egy boríték a lábamnál
-Kitől?-ráncolom össze a homlokom és emelem fel küldeményt
-Nincs feladó,biztos az küldözgeti,akitől olyan gyönyörű rózsákat kaptok-mondja gúnyosan
-Valami bajod van Im Jae Bum?-kavarodok még jobban meg
-Nincs tényleg...-folytatja ugyanolyan hangnemben
-JaeBum, igazán nem mi tehetünk róla! Ezt te is tudod!-állok térdre az ágyon
-Persze. Tudom. Csak rohadtul elegem va azokból a....
-Kikből? Te tudod,hogy kik azok ugye?
-Most... Jobb lesz,ha megyek...-csukja be az ajtót. Most komolyan itt hagyott?! Majd kiszedem TaeMinből,de előbb lássuk ezt a levelecskét.

Kedves Hong SunHee kisasszony!

Ön és unokatestvére eldugott helyen élnek. Honnan tudhattam,hogy hol laknak? Évek óta figyelem,illetve figyeljük önöket a biztonságuk érdekében. De aggodalomra semmi ok,ugyanis a családaink évszázadok óta barátok,valamint szövetségesek. Gondolom a másik két hímnemű lakótársuk nem mesélt a világunkról. Azonban hamarosan önök is láthatják a saját szemükkel,ezt biztos forrásból mondhatom. Viszont valamit feltétel nélkül tudnia kell... Ön a falkám egyik tagjához tartozik,hisz mindig is azzal a tudattal nevelkedett, hogy magát védje és egy napon maga mellett harcoljon velünk együtt. Kis idő múlva személyesen találkozunk...

Kívánom addig is a legjobbakat!
    

                              Kim Joon Myun


Ki a fene az a Kim Joon Myun? Mit akar tőlünk? Mi az,hogy hamarosan találkozunk? És számomra a legfontosabb: Ki az akiről beszélt?

2014. augusztus 27., szerda

0.fejezet

Annyeong~! Itt a 0.fejezet,az alap. Remélem sikerült olyanra megírni ,amilyenre szerettem volna,ezért nagyon fontos lenne,hogy kapjak visszajelzéseket! Ebben a részben olyan szereplők vannak (egy kivétellel) ,akik sajnos itt is maradnak,de erre rájöttök a végére! Ha valamit nem értetek nyugodtan írjatok :) igyekszem írni,de ez az első fantasy ficim és nem akarom elcseszni :( na nem húzom az időt! Jó olvasást!
Showtime~

Két menekülő férfi rohanó alakja veri fel az erdő csendjét. Hova tartanak? Ki vagy mi elől menekülnek? Hazafelé igyekeznek,azt nem lehet tudni ki vagy mi üldözi,de ők a családjukat akarják védeni.
-MinKyung,vigyázz!-ugrik az említett háta felett társa és kardja ketté vágott egy szörnyeteget.
-Kössz!-biccent MinKyung-Remélem a lányokat már sikerült megmenekíteni!
-MinAh és EunJie úgysem hagyják,hogy bármi bajuk essen!-biztatja testvérét. A beszélgetés abbamarad,mert minden energiájukat elveszi a futás és felesleges fecsegésre nincs szükség. Végre a menedékül szolgáló házhoz érnek,ami lángokban áll a kihalt mező közepén. A lángok az égig érnek,minden menekülési útvonalat lezárva,esélytelenül az életben maradásra.
-Neeeeee!!-kiabál a sötèt éjszakába MinKyung
-Biztos megmenekültek! Hisz mindketten tudnak teleportálni!-bíztatja fivérét
-ChinHwa, MinKyung!-hallják a hátuk mögül a két ismerős,női hangot-Ideje volt ide érnetek!-ölelik meg egymást a házasok
-A lányok? Ugye sikerült megmenekülniük?-néz aggódó szemekkel a két apa,hisz tudják,hogy valószínűleg többet nem látják sem a napot, sem a gyerekeiket. De ők túl élhetik és talán felnőhetnek.... Talán...
-Igen! Nem rég mentek el...-áll a sírás szélén MinAh,ChinHwa felesége,bár sógornője sem áll másképp
-Lám,lám! A Hong fivèrek!-jelenik meg egy fekete ruhás alak,fején -szintén-fekete kalap. Csak az arca és kézfejei látszanak ki a hatalmas ballonkabátból. Jobb arcélén egy heg található a homlokától, a szemén át,egészen az orráig. Így sötétbe is rémisztő,de simán elmehetne egy kísértet kastélyba is-Itt az ideje,hogy kimúljatok a kis családokkal együtt!-nevet gúnyosan,majd hirtelen a földből fekete köd jelenik meg és földhöz köti a négy embert.
-Tudhattuk volna,hogy te vagy te aljas rohadék!-köpte a szavakat magából kikelve ChinHwa,de a támadójuk ignorálva a felé irányuló sértő szavakat,lépkedet EunJie felé
-Hagynod kellett volna,hogy a testvéred az enyém legyen és akkor most nem tartanánk itt!-simít végig a nő arcélén-De elvettétek tőlem,ezért én is elpusztítok mindent,amit szerettek! Kezdve veletek,majd a mocskos porontyaitokat is kivégzem!
-Ezt nem teheted és ne beszélj így róluk,te utolsó szemétláda!-kiabál a távozó alak után MinAh,majd hirtelen fájó érzés telepedett négyükre és a sötétség lassan felemésztette őket.... Nem maradt más csak két kislány.... Két àrva kislány,kik sikeresen elkerülték a Bosszút...

Nos,így kezdődött minden!

2014. augusztus 25., hétfő

Prológus

Te mi tennél,ha arra ébrednél.... Hogy nem abban a világban élsz,amiben kellene? Hogy a családot képző emberek csak azért vannak,hogy megvédjenek? Ha kiderülne,hogy állandóan figyel valaki,akitől nem kell tartanod? Ha mindent fel kellene adnod,hogy mentsd a családod múltját és jövőjét? Sőt az egész világodat? Te mit tennèl? Mi számít jó döntésnek? Hisz valakinek sosem fog tetszeni a válaszod.
Nos,mindez hamarosan kiderül...