Haza fele inkább gyalog indultunk el,mert BaekHyun mutatni akart nekem valamit. De én is kiváncsi vagyok néhány dologra.... Például "2 éve megláttalak" vagy a "22 vagyok a ti világotok szerint" ezek mi a szöszök??
-Szóval mit is szerettél volna mutatni?-kérdezem meg,hiszen eddig semmi érdekfeszítőt nem láttam.
-Mindjárt ott vagyunk. Nyugi!-mosolyog selytelmesen. Még tettünk vagy 50 métert ès utána BaekHyun befogta a szemem,azzal az indokkal,hogy "meglepetés"... Meglepetés egy erdőben? Mókus party vagy mi? Egyszercsak megálltunk és el is tűnt a szemem elől a keze. Egy hídon álltunk és szemben velünk megint egy volt,úgy 200 méterre innen. A folyó,ami felett álltunk hasonlított a Han folyóhoz,de azzal ellentétbe,ezt fák védték oldalról,a közvetlen partot pedig rózsaszín virágsáv töltötte ki. Gyönyörű.
-Ez hihetetlen...-a szavam is elállt. Egyszerűen nem tudtam mit mondani...
-Az egyik kedvenc helyem... Gondoltam megosztom veled,ezért jöttünk gyalog,de innen akár vissza ia mehetünk a házunkhoz és onnan kocsival vagy folytathatjuk lábbusszal. Azt csináljuk,amit szeretnél.-mosolyog... Látszik,hogy odafigyel rám,tényleg. Nem mondom,hogy szerelmes vagyok belé,de kedvelem ez kétség kivüli.
-Szerintem legyünk gyorsak.-kacsintottam és koncentráltam. Egy pillanat múlva már ott álltunk a fiúk lakásának nappalijában.
-Pont most végeztünk a vacsorával.-mondja Chen
-Mi úgyis ettünk már.-mosolygok-MinHee evett?
-Nem. Azt mondta nem éhes. De amióta itt vagytok nem evett. Vagyis nem láttam csakúgy,mint téged.-tette a csipőjére a kezét KyungSoo,amitől olyan anyukásnak tűnt.
-Izé... Azt hiszem megnézem Minheet...-mutogatok a lépcső felé és el is futok a felé. Amikor felérek a lépcsőn akkor jut eszembe,hogy nem nagyon tudom merre kell menni.... Igaz három napja itt vagyunk,de akkor is. Megfordultam,hogy akkor visszamegyek a nappaliba és megkérdezem a többieket,mire mögöttem vagyis már előttem állt JongIn.
-Oh..-adtam hangot
-Gondoltam,hogy nem fogod tudni melyik ajtó az.-nevet ki
-Jól van na. Nem vicces!-mosolygok már én is
-Na,gyere!-fogja meg a csuklóm és elvezet a folyosók labirintusában.
-Nem is olyan bonyolult,mint hittem...-mosolygok bárgyún
-De nem ám.-enged el,hogy be tudjak menni az unokatesóm szobájába. Ahogy gondoltam,már alszik. A látványra el kell,hogy mosolyodjak. Unnie szokásához híven lerúgta magáról a takarót,így visszateszem a puha anyagot,hogy eltakarja MinHee testét.
-Jó éjt,Unnie!-hagyom el a szobát
-Na minden rendben?-kérdezte Kai
-Persze,már benyomta az unalmast..-nevetek egy kicsit
-Ma össze-vissza mászkált... Majdnem meg is ölette magát és XiuMint... Elmentek sétálni és találtak egy sárkányfészket,amiben épp akkor kezdett repedezni egy tojás.... Na,a drágalátos unokanővéred megakarta néznia a kisfiókát,ami azzal járt volna,hogy hamuként érnek vissza...-rázta meg a fejét olyan "ez a csaj hihetetlen" arccal,amin muszáj volt nevetnem-Mi olyan vicces?
-A fejed... Amúgy ez jellemző rá. Nyitott az új dolgokra.-mosolygok mèg mindig-Na,mindegy. Jó éjszakát!
-Neked is.
***
Ahhoz képest,hogy nem aludtam valami jól,egészen kipihentnek éreztem magam. Mentem is MinHeet kelteni,aki fáradtabb volt,mint én. Megnézte a gyűrűt,amikor az orra alá dugtam.
-Azért nem sajnálja a pénzt... Szerinted mennyi lehetett?-emeli magasabbra és vizslatja úgy
-MinHee!! Nem az a lényeg... Különben meg... Hallottam a kis kalandodat-kuncogtam,de tudja mire gondolok,mert megosztottam vele az emlékemet. Elég bonyolult képesség,de idővel meg lehet szokni... De akkor is vicces
-Mekkora szája van ennek a JongIn gyereknek.... Amúgy meg igen is aranyos volt az a kicsit nagy tojás!-tart ki az igaza mellett
-Jó,elhiszem! Arra gondoltam,hogy takaríthatnánk a fiúk helyett,mert úgyis vadászni mennek,ha nem kezd el esni.-megyek az ablakhoz, és nézek ki rajta-Azért eléggé be van borúlva...
-Rendben... Akkor felkelek. Csinálsz nekem kávét?-néz kiskutya szemekkel
-Persze!-indulok le Lent beállok a konyha közepére és megszemlélem a helységet.
-Mit keresel?-hozza rám a szívinfarktust ChanYeol.
-Csak szemezek a konyhával... Amúgy van nálatok olyan,hogy kávé?-lehet hülyén hangzik,de honnan tudjam,hogy mik vannak meg mik nem... Erre a kérdésre kitör belőle a nevetés....
-Pabo!!-ütögeti meg a fejem,amikor már nem fulladozik a röhögéstől-Miért ne lenne?
-Mit tudjam én?-vontam meg a vállam
Mire készen lettem a gőzölgő itallal,addigra a tulajdonosa is elkészült. Miután reggeliztünk,(amit az összes hímnemű egyed megjegyzett nekünk) elkezdjük összepakolni a nappalit. Mit ne mondjak vannak érdekes dolgok a kanapé alatt... Nem,nem a porcicákra gondolok,de abból is van elég. A színváltós alsóra,vagy a női táskára,amiknek nem vagyok kiváncsi a tulajdonosára.
-Te Unnie... Ezeknél aztán van világ...-fordulok felé,de nem találom sehol-Unnie? Hol vagy? MinHee!!-körbe jártam a földszintet,a szobáinkat,a fürdőt,de sehol sincs. Mire leérek a kereséssel,a fiúk is betörik az ajtót és a kisszőnyeg az ajtónál tiszta sár lesz.
-Yaa!! A szőnyeg!!-kiáltok,mire mind rám néznek-Leshettek! Ti fogjátok kisuvickolni!
-Jól van... Nyugi van ember!!-mosolyog SeHun
-Te ne nyugizzál nekem,mert leütlek!-hadonászok felé,mire visszalép
-Ennek meg mi baja?-fordít nekem háta és inkább visszamegy a fiúk mögé
-Nem azért takarítok,hogy utána összepiszkítsátok! Amúgy... MinHeet nem láttátok?-rakom a csipőmre a kezem
-Nem. Miért?-kérdi Tao
-Mert látod itt?!-most már aztán elegem van! Annyi eszük van,mint egy csomag fagyasztott csirkecombnak!
-Itt nem.... De ott igen...-mutat ki az ablakon Channie,mire mindenki odanéz. Valóban ott van... De mit húzgodja azt a bokrot? Döntöm el a fejem,de rájövök,hogy nem is a bokrok bántalmazza,hanem egy nagy tojást hoz.... Várjunk! TOJÀST?!
-MinHee!!-futunk oda,vagyis futnak,mert mi Kaival gyorsabbak vagyunk.-Mi a francot csinálsz?!
-Ez egy sárkány tojás...-hűl ki D.O
-Nem hagyhattam ott szegényt védtelenül!-néz ránk MinHee olyan "hogy nem értitek meg?!" fejjel
-Bizonyára az anyja megvédi! Csak a bajt hozod ránk!-szól gúnyosan SeHun
-Drága mindig oltogatom a másikat,mert akkor menő vagyok,nem hiszem,hogy egy mozdulatlan sárkánymama bármit is tehetett volna érte. Ott volt a fészek mellett,egy hatalmas lyukkal a testén. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz,hogy megállapítsam elvitték a szívét és azt,hogy a poronty ott csak veszélyben van.
-Megölték az anyját?-kérdezi lefagyva Kris... Mintha őt ezt jobban érintette volna meg,mint a többieket.
-Igen. Ezért hoztam el. Nem vagyok ám buta!-mosolyog MinHee
-Annyira!-köhög JongIn
-Yaaa!-üti meg a mellkasát Unnie
-Na,elég legyen! Vigyük be addig,amíg nem lesz baja! Akik ezt tették az anyjával,lehet rá is fáj a foguk.-hesseget be minket SuHo Bevittük nagynehezen a nappaliba,de ahogy lerakták meg is repedt.
-Ügyesek vagytok! Most megöltétek!-kezd el pityeregni MinHee
-Neeem...-akadozik Kris-Ez kikel!
-MinHee úgyis látni akartál ilyet nem?-mosolyog XiuMin,mire Unnie csillogó szemekkel bólogat. A tojás,ahol megrepedt onnan még kis hajszálrepedések is végig futnak a szilárd héjon,majd egy roppanást hallunk és leesnek a darabok. Valami trutyi is kifolyik,de megpillantjuk a kissárkányt,aki kinyitja szemeit és egy hatalmasat nyújtózkodik. Lilás-kékes pikkelyei arra engednek következtetni,hogy fiú,de kitudja.
-Parázska!!-kiált fel Unnie és közelebb gugol a kislényhez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése