8.fejezet

MinHee pov.

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem már egyedül voltam a szobában. Az ablakon gyenge fény szűrödött be, ezzel is halványan megvilágítva a kopár fából készített butorakat.  A bordáim még mindig nagyon fájtak, bár már sokkal elviselhetőbb volt. Kiakartam szállni az ágyból, de mivel megígértem, hogy nem mászkálok addig amíg nem kapok rá engedélyt csak türelmesen vártam. Csak feküdtem az ágyban és már rég biztosra vettem, hogy megfogok halni az unalomtól. A karom elkezdett viszketni, lassan emelten ki a takaró alól végtagjaimat, ennek köszönhetően szemem elé tárultak a kezemet égető fekete mintázatok. Pici bolygók és csillagok lepték el kezeimet. A látvány hatására sikítani kezdtem, mire az ajtón berontott egy magas manó fülü fiú, ha jól emlékszem Chanyeolnak hívják. -Baj van?
-A...a..karom, de hol van Luhan?-hebegtem, miközben karomat nyújtottam előre.
-Mi van a kezeddel- rohant mellém, mire keze közé fogva. Végtagomat kezdte el nézegetni nem törődve a kérdésemmel- nincs vele semmi.
-De...nem látoto..d-akadtam el mondatom közben- de az előbb...
-Mi volt az előbb?
-Semmi- hajtottam le a fejem.
-Ha szólok Luhan-nak neki elmondod?
Kérdésére csak megvontam a vállam, mire ő megsimogatva fejemet elhagyta a szobát.
Pár perc múlva már a bambi szemű Luhan lépett be az ajtón hatalmas lendülettel.
-Chanyeol mondta, hogy baj van- hajolt rá térdeire- siettem ahogy tudtam.
Nagy szemekkel figyeltem, ahogy fel emelkedik térdeiről és rám néz.
-Szóval?
-Szóval...izé...
-Ne csináld, mond már mi történt.
Megráztam a fejemet- Úgysem értenéd te sem.
-De lehet, hogy igen. Kérlek mond el.
Egy nagy sóhajtással néztem rá, majd már a minták nélküli kezemet felé emeltem.
-Valamik... voltak rajta az előbb.
-Pontosabban- kapta el karomat és kezdte el vizsgálgatni- milyen ábrák.
-Nem tudom.Talán a legjobban egy galaxys-ra hasonlított.
-Majd beszélek Suhoval, de előszőr magához kell téríteni Lay-t és az unokahúgodat is ki kell a szobályából valahogy csalni.
A takató szélének gyűrögetéséből, egyenesen az ágy szélénél álló fiúra néztem.
-Mondani az előbb micsodát, miért zárkózott be? Kérdésemre csak megvonta a vállát.
-Na gyere, nézzük meg őket-nyújtotta felém kezét.
-De te cipelsz.
-Miért cipelnélek? Van két lábad.
-De te mondtad, hogy nem mozoghatok.
-Ne csináld, gyere már.
-Viszel?
-Nem.
-Hát akkor nem megyek.
Kezemet megragadva kezdett el kifele húzni a szobából, miközben én próbáltam erősebbnek bizonyulni nála. Több kevesebb sikerrel.

A folyosón haladva, kapkodtam a lábainat, hogy biztosan feltudjam venni az elöttem haladó tempóját. Pont akkor értünk oda amikor Lay majdnem lefjelte a fölé hajoló cuki pofiú fiút. Miután felült SunHee lehajtott fejjel ment elé, és valamit motyogott neki mire Lay csak legyintett egyet a kezével.
-Azt mondtad, hogy meghalt-mutattam Lay-re- de szerintem nagyon is él.
-Én ezt nem mondtam.
-De igen- sétáltam oda a földön ülőhöz és elkeudtem böködni az arcát- jól vagy?
-Őm igen, de miért érdekel ennyire- nézett rám lepődötten.
-Tudod annyira nem vagyok, hogyis mondjam-vakartam meg a tarkóm.
-Hisztérikus?
-Bunkó?
-Jó értem, nem kell az orromra kötni.
Luhan oda sétált Suhohoz, és elhívta valamerre. A többiekkel néztem farkas szemet, amikor szemeim megállapodtak Baekhyun-on és unokahúgomon. Baek abban a pillanatban ahogy észre vette mit is nézek elkapta kezét Sunhee-néról.
-Azt csinálsz amit akarsz... őt nem zavarja- vontam meg a vállamat, mire ő csak nagyokat pislogott.
Suho amikor vissza jött rögtön Lay-hez ment akinek valamit súgott.
-MinHee, kérlel gyere velem-pillantott rám futcsa semmit nem mondó tekíntettel.
-Csak ha elmondod minek.
 -Nem szabadott volna ki jönnöd.
-Én nem is akartam. Ő a hibás- mutogattam Bambira.
 -Na gyere csak- kapott fel Chen a vállára, mire én egy nagyot sikítottam.
-Óvatosabban- kiabált utánunk Kris.
Lehet ha nem csak utána kiabálnának hanem megmentenének még hálás is lennék.

Na jó szóval akkor most át kéne gondolnom milyen is legyen ez a porfészek, miután sikerül leverekednem magamról ezeket a hatalmas köteleket, amiket azért aggatott rám Chen, hogy ne mászkáljak. De ez vicc, én nem is akartam ki menni innen. Az a Bambi szemű volt a hibás, ő rancigált ki engem. Bárhogy is mozgolódtam a kötél szorítása nem igazán akart gyengülni. Sorsomba törődve, miszerint úgysem tudok kiszabadulni nyomott el az álom.

Amikor kinyitottam a szemem egy értetlen fejet vágó Kai nézett velem szembe.
-Te meg miért vagy kikötözve?
-Kérdezd a barátodat- puffogtam.
-Istenem, várj kioldozlak- sietett hozzám és elkezdte leszedni róla a csomókat.
Miután szabad lettem, felültem az ágyban és megmentőmre mosolyogtam.
-Huh-lépett hátrébb.
-Valami baj van?
-Nem... csak mosolyogtál.
-Szoktam, ahogy mások is.
-De még amióta itt vagy...
-Meg kell ismerni- vontam vállat. Kai leült az ágyam szélére , majd az ablakon kezdett el nézegetni.
Nem szoltam egy szót sem, csak követve példáját,  nézegettem. Nem tudom, mit nézhetett annyira, de amikor tekintetét rám, majd a kezemre szegezte, nyakamig húztam a takarót.
-Most én vagyok a soros, hogy vigyázzak rád, szóval akár el is mesélhetnéd miért viselkedtél úgy tegnap.
-Nem tudom-hajtottam le a fejem- talán mert SunHee az egyetlen élő rokonom és félek, hogy elveszítem őt is.
-De ez butaság, figyelj- fogta meg vállam- nem veszítheted el hisz mind a ketten idevalók vagytok.
-Ezt honan tudod?
-Csak tudom- mosolygott, mire nekem is egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

-Akkor hova is szeretnéd, hogy rakjam az ágyat?- emelte fel a hatalmas balsahinos ágyat Luhan Kris segítségével.
-Már igazán eldönthetnéd.
-Jó de nem tudom. Lehet vissza kéne rakni oda ahol az előbb volt- elmélkedtem. A fiúk felemelték az ágyat és vissza rakták.
-Várjatok.
-Mi az már megint- nézett rám zavart tekintettek Kris.
-Lehetne egy kicsit még balra?-haraptam ajkamba.
-Legyen- vonta meg a vállát, majd arrébb rakták.
-Ott jó.
A fiúk erre a mondatomra egyszere estek össza a földön. Végülis nem tudom mi bajuk, fél óra alatt sikerült az ágyamnak megtalálni a helyét, így már csak a szekrény és az asztalom maratt. különben is a szoba kifestésében még én is segítettem, ezért hát egy szavuk sem lehetne. De ők egész idáig azon panaszkodtak, hogy csak szivatom őket, pedig tényleg nem.
-Szóval akkor....
-Várj Luhan- szakított félbe az idősebb, majd Bambira nézett.
-Mi az?
-Te szivatsz engem- ütötte vállba barátját- bár oké, hogy engem szivatsz de, hogy magadat is.
-Miről... oh baszus- fogta meg a fejét.
-Valamiről le maradtam?
-Tudom mozgatni a tárgyakat- vakarta meg tarkóját szégyenlősen.
Fejemre csaptam, majd nehezen de megpróbáltam vissza folytani a nevetésem. Ezután az információ után Kris magunkra hagyott minket. Bár nem is volt már szügség rá, hiszen Luhannal egy szempillantás alatt sikerült végeznünk. A végeredményben gyönyörködtem, amikor egy hírtelen felindulásból megöletem a segítő partneremet- köszönöm.

7.fejezet

SunHee POV

Amikor tudatosult bennem,hogy MinHee itt hagyott még jobban féltettem,hisz nem ismeri ezt a világot,az embereket,hogy mi veszélyes és mi nem az. Kis idő múlva meg tudtam nyugodni,legalábbis annyira,hogy ne hátráltassam,hanem segítsem a fiúkat. Mikor a többiek is látták,hogy még ma utána akarok indulni,jöttek a rosszabbnál rosszabb ötletek,mint például: hívogassuk,mint egy cicát;teleportáljuk körbe az erdőt;osszuk fel területekre. Mindben volt valami hiba,így arra a következtetésre jutottunk,hogy elindulunk együtt egy irányba. Egy valakiben biztos voltam,hogy a pártomat fogja,segítő kezet nyújt bármi áron. Ez az ember pedig BaekHyun volt. BaekHyun tényleg mindent megtett,amit csak tudott De komolyan egy percre sem hagyott egyedül.
-Nem juthatott messzire.-vizsgálja KyungSoo a lábnyomokat-Igazából azt sem tisztáztuk,hogy menekült el nyom nélkül idáig,hisz sáros a talaj,az idő párás. Esni fog.
-Öhm... Valamit tudnotok kellene...-lépek előre a puha mohára,illetve lépünk,mert vőlegényem nem engedi el a kezem mióta átmentünk azalatt a hatalmas kapu alatt. Ezt aranyosnak,ugyanakkor kicsit idegesítőnek találom,de megértem-MinHee alakot tud váltani. Bármi lehet, akár egy olyan állat vagy növény,ami ebben a környezetben nem honos.-nézek rájuk
-Úgy érted,hogy bármi lehet itt?-tárja szét kezeit Kai és körbe néz.
-Igen. De valahogy meg kell találnunk.-nézek mind a tizenkét fiúra határozottan.
-SunHee értem én,hogy aggódsz érte,de mára abba kell hagynunk a keresését,mert mindjárt hajnalodik és mindenki fáradt. A telihold is hatással van ránk.-néz Suho fel az említett égitestre,majd rám sajnálattal a szemébe

-Akkor menjetek. Én nem vagyok fáradt. Van erőm megkeresni. Nem hagyom itt,csak ő maradt nekem...-engedem el BaekHyun kezét és indulok meg előre.
-Barack... Barack!!-hallom meg MinHee hangját
-MinHee!!-kiálltok-Ti is hallottátok nem?-fordulok a csapat többi tagjához
-Mit?-bukik ki Krisből... Úgy látszik nem valami sok észt adott neki a Teremtő
-Mindegy... Valami szakadék féleségnél van,egy tónál... Egy vámpírral... Ha van olyan...-nézek bizonytalanul rá
-Akkor nincs mit vesztegetnünk... Kai!-szólítja az "elraboljuk a lányokat,mert az úgy jó" feelingű fiút,aki eleget tesz a ki nem ejtett parancsnak és elvisz,vagyis vinne,de pontosan nem tudja melyik hely az...
-Ès ha átváltoznánk? Ès szag alapján követnénk?-Chennek több esze lenne...? Èn már semmibe sem vagyok biztos. Kettőt pislantok és már farkasok vesznek körül... Ezt még meg kell szoknom.
A mellettem álló BaekHyun helyén egy sötétbarna,nagy termetű farkast találok,ami fejét a háta fele forgatja.
-Üljek fel?-mire bólint-Miért? Mondjuk nem tudsz válaszolni... Engedd had olvassak a fejedben!-megint egy bólintás a részéről és már koncentrálok is
Így könnyebb lesz?
-Igen
Ülj fel,mert csak így érünk oda gyorsan!
-Lefogok esni!
Vigyázok rád csak ülj már fel a hátamra!
-Rendben,de ez már extrém sportnak számít!-ülök rá,mint egy lóra-Mázlid,hogy tudok lovagolni!
De ez nem olyan... Èn is tudok... Szóval hajolj rá a hátamra,így gyorsabban tudunk haladni,mert a szél nem csapja a tested és nem akadályoz engem a mozgásban. Fogd meg a bundám és szorítsd erősen! Ha bármi baj lenne csak szólj!
-Ok-oké...-teszem azt,amit mondott.... Egyszer esek le MinHee kicsinálja.
Indulhatunk?
-Azt hiszem...-bólintok félve

***

MinHee nem hiszem,hogy komolyan gondolta volna ezt az egész menekülés dolgot. Nem számolt a veszélyekkel,ami miatt majd beszélek is vele. Inkább én,mint Suho... A fiúktól is nagyon aranyos volt,hogy felajánlották az unokatestvérem őrzését. A szobámban ültem és ahogy elnéztem nekem is újítani kéne egy picit...Aztán ott van BaekHyun... Annyira segítőkész meg aranyos... Nekem is mindent meg kell tennem,hogy megháláljam a törődést,amit nyújtott nekem. A többiek is nagyon kedvesek.. Talán SeHuntól félek a legjobban,mert a "pokerface" nála a legdurvább. Szerintem nem is lehet olyan pillanat,mikor valamilyen érzelem van az arcán,csak az undor. Aztán ott van Suho... Oké,hogy kedves és a rendelkezésünkre áll,de jóformán azt sem tudom,kinek a mije,sőt azt sem,hogy én ki vagyok pontosan... ChanYeol... Ő egy manófülű óriás,de szerintem  ezt mindenki tudja ... A nagy agyalásban elaludtam.

-Hol vagyok?-suttogom a sötétben,ahol találtam magam. Csak felettem van talán egy izzó vagy nem tudom mi,ami fényt ad.
-A hely az mindegy. Úgyis az fog történni veled,amit én akarok.-jön egy mély hang 
-Ki maga? É-és mit akar?-lépek egyet hátrébb,mire egy falnak ütközöm és az mentén leguggolok és összepréselem annyira magam ,amennyire csak tudom. És a könnyeim utat törnek maguknak.

-Úgy van! Sírj csak,mint az anyád! Arra nem volt képes,hogy megvédje magát! Csak siratott titeket vagy a nyomorult kis életét!

-Ez-ez nem igaz! Hagyja abba!-kiáltok rá

-Pedig igaz. Titeket megtudott menteni,de magát már nem,ahogy az apád sem azaz idióta!-látok meg egy sötét alakot

-Hazudik! Az apám bátor ember volt! Az utolsó erejéig küzdött!-ér el hozzám azaz alak.

-Végül is teljesen lényegtelen. Úgy végzed,mint ők!-nevet fel gonoszan

-SunHee!!!-ráz erőteljesen két kar

-Nee!!!-kiáltok fel és lököm el magamtól a jótakarómat,aki a szemközti falra kenődik fel,majd csúszik eszméletlenül le az mentén-Jézusom!! Lay ,kelj fel! Ne haragudj! Segítsék!-most bezzeg nem hallja meg senki... Amilyen gyorsan fel tudtam dolgozni a történteket,levittem a nappaliba,ahol tíz szempár nézett ránk,de XiuMin cselekedett a leggyorsabban.

-Én nem akartam... Sajnálom.-mentem vissza a szobámba és bezártam az ajtót. Ránéztem a kezemre és kis univerzum szerűség kezdett el kialakulni a tenyereim felett.

Mi történik velem?!

6.fejezet

MinHee pov.

Miután Luhan arrébb dobott elpatantt bennem valami. Torkomban gombóc keletkezett, ezért elkezdtem kifelé rohanni az épületből. Gyors futásomnak köszönhetően hamar ki értem a rózsákkal tarkított kertbe, ahol a hatalmas kapu állta el már csak utamat.
-Sajnálom SunHee- fordultam hátra, majd a magasba ugrottam és sas formájában repültem át a kapun, majd meg sem álltam.

Végül egy hatalmas fa vastag szétterülő ágán álapodtam meg. Leülve kezdett el a sírás folytogatni, majd rövid idő után könnyeim utat törve maguknak buktak fel a felszínre. Sírásom alig akart abba maradni, el akartam tűnni, hogy senkinek ne okozhassak többé gondot. A probléma csak az, hogy ezt megvalósítani szinte lehetetlen volt. Bár nem akartam magár hagyni SunHee-t, mégis utolsó arcomon lefolyó könycseppemet letörőlve álltam fel, majd a fáról lemászva néztem körbe, miközben azon tűnődtam merre is indulhatnák. A teli hold fénye töltötte meg az erdőt, ami ettől egyszerre volt rémisztő és varázslatos. Végül az erdő egy sűrübb felébe vettem az irányt, azzal a céllal ha haza nem is találok ezen az éjszakán, legalább minnél messzebb kerülhessek azoktól az emberektől, akik elvileg a barátaink.
Kezdtem fáradni, és ezen pilláim folytonos lezárodni probálkozásai sem segítettek. Nem adtam fel, saját magammal szálltam vitába, csak, hogy tovább mennyek.
Már nem is tudom mióta sétálhattam, amikor farkasok vonyítását hallottam, összerezzentem, de probáltam kizárni a hangokat és tovább mentem. Nem tehtek róla, de félek, félek a farkasoktól. Gyönyörű erős állatok, de veszélyesek, sosem tudhatod mi jár épp a fejükben. Befogadnak, vagy a vacsorájuk leszel, ezeket csak ők tudják.

Amióta a farkasok abbahagyták a vonyítást csend telepedett az erdőre, csak a lábam alatt néha össze reccsenő gallyak adtak hangot. Fáradtam és szerettem volna lepihenni, de tudtam ha elalszom bármi rám támadhat így folytattam az utamat, egészen addig amíg megnem pillantottam egy alakot a sötétben. Ahogy egyre közeledtem, az emberi alak is egyre jobban rajzolódott ki.
-Elnézést- szolatam meg bizonytalanul, mire egy vörösen izzó szemű kinázetre viszonylag fiatal nő fotdult felém. Kezét arca elé tette, ezzel megpillantottam hosszú körmeit. Szemeivel engem méregetett, majd egy mosolyra húzta száját.
-Amikor elindúltam vadászni, nem gondoltam volna, hogy a préda a kezeimközé merészkedik. De örömmel veszem szépségem, hogy ittvagy. Már úgy is rég ittam emberi vért.
Miután tudatosult bennem kivel, vagyis pontosabban mivel állok szembe a vér is megfagyott az ereimben. Körültekintettem menekülési utat keresve de hasztalan volt. Futásnak eredtem, nem tudtam merre tartok, de nem is érdekelt, csak azt reméltem sikerül elmenekülnöm. "Barack...barack" kiabáltam magamban, bár hamar abbahagytam mivel rájöttem, hogy ezzel semmit nem érek el. Agyamon átfutott a gondolat, hogy leugrom a szírtről, de végül Jaguárrá alakultam és támadó állásban vártam ellenfelemet. Amikor a kellő távolságba ért, rohani kezdtem felé, már éppen leteríteni készűltem, amikor melső lábamat elkapva hajított arrébb. Alakomat elveszteve, feküdtem a földön, a levegőt is nehezen bírtam csak venni. Szúrt az oldalam, és szédültem. Mire észbe kaptam már olyan közel volt hozzám, hogy éppen kitudtam csúszni karami közül, és egy utolsó levegőt véve kezdem rohanni. Nem sikerült sokáig eljutnom, mivel nyakamat elkapva fordított maga felé, miközben a semmiba tartott. Szemfogai egyre jobban látszottak, én pedig levegőért kapkova néztem szemeibe.
"Engedj el.....engedj el és tűnj innen!" Ebben a pillanatban el is engedett én pedig zuhanni kezdtem.

Luhan pov.

Már idejét sem tudom mióta keressük az idősebbik Hong lányt. Már éppen személy szerínt én adtam vona fel, amikor SunHee Baekhyun kezét elengedve kezdett el rohanni.
-Hová mész, állj meg- kiabált utána Kris.
-De hallottam, tudom hol van és oda kell mennünk- állt meg, majd újra futni kezdett.
-Állj meg- futott utána Baek, majd kezét elkapva állította meg- Mi lenne ha elmondanád hol van és oda teleportálnánk? Gyorsabb lenne.
Tanácsára SunHee elmondta mit hallot és hol van MinHee.
Amint oda értünk, a szemeim kétszeresére tágultak, amint megláttam az általunk keresett lányt folytogató vérszívót.

-A francba- szűrtem ki fogaim közül, majd a következő pillanatban már az láttuk, hogy Min nyakát elengedve eltűnik a látó terünkből ellenségünk.
-MinHee- sikította SunHee.
-Tao- kiáltottam oda barátomnak, ám mire reagáltunk már csak egy hatalmas csobanást hallottunk. Ebben a pillanatban teljesen le fagytam, majd Suhora néztem, aki nagyon koncentrált.
-Kai, csináltam egy búrkot. Teleportálj oda, ha minden igaz sikerült elkapnom.
Kai csak bólintott egyet, majd el tűnt és újra megjelent MinHee vízes és elernyedt testével. Suho arcáról eltűnt a kocentráció és ahogy mi ő is oda futott a földre letett lány testéhez. Lay-t engedtük hozzá a legközelebb, hogy megvizsgálhassa.
-Sok víz került a tüdejébe és pár bordája is eltőrt, a kisebb zúzodások mellet. Minnél hamarabb vissza kell vinni, hogy megtudjam gyógyítani- nézett ránk komoly tekintettel. Suho legugolt a lány mellé, majd kinyitotta a száját, hogy a víz mint egy sugár emelkedjen ki. Halk köhögések hangoztak el MinHee felől, majd ismét csend lett.
-Kai, haza tudnál vinni minket?- nézett rá JongIn-ra Lay, mire bolintott egyet. Kezébe kapta a lányt, figyelve nehogy baja legyen és már el is tűntek.
SunHee a földre rogyot, mire drága völegénye felsegítette a poros földről.
-Mennyünk mi is- ajánlottam fel, majd mindannyian SunHee-be karolva vártuk, hogy vissza érjünk.

Miután Lay végzett, egy nagy sóhajtással ült le a földre.
-Most egy darabig aludni fog, de jobban van.
-Hál' istennek- fújta ki a levegőt Chanyeol.
-De ha felkel egy darabig jobb ha nem mozog.
-Az lehetetlen- nézett le unokatestvérére SunHee- ha felkel nem fog ott maradni. Ismerem.
-Akkor majd felváltva figyelünk rá- ajánlotta fel Xiumin.
-Rendben-bólintott rá Suho, majd Kai a szobájába vitte MinHee-t, ezzel is ő lett az első ügyelő.
Két óránként váltottuk egymást, Kai után D.O ment és őt követtem én. Már egy órája ülök az ágya mellé letett széken, amikor mozogni kezd, majd lassan kinyiltak szemei.

MinHee pov.

Szemeimet lassan kezdtem ki nyitni. A sötét miadt alig láttam valamit, csak egy gyertya vlágított, aminek köszönhetően egy alak is ki rajzolódott. Már éppen megtámaszkodtam karomon, hogy felüljek, amikor az illető vállamat megragadva próbált vissza tolni óvaosan a párnák közé.
-Ne kelj fel- sutogta, alig halhatóan. De ez bőven elég volt ahoz, hogy tudjam ki az.
-De ki akarok kelni, nem akarok ebben a nyomasztó szobában maradni még egy percet- panaszkodtam, miközben kezeimet az ő kezére vezettem, hogy eltoljam magamtól.
-Nem lehet, pihenned kell.
-Inkább alszom a kanapén- engedtem el majd karomat magamköré fontam.
-Miért vagy ilyen?
-Már mondtam...lehangoló ez a szoba. Ha itt kell maradnom át fogom alakítani.
-Rendben-sóhajtott- figyelj, ha ma szótfogadsz nekem és fekve maradsz és nem csinálsz magán akciókat, megígérem, hogy segítek neked kipofozni.
-Tényleg?
-Igen. Végülis igazad van, egy kicsit tényleg kopott ez a szoba- mosolygott, mire nekem is egy mosoly hagytal el arcomat. Arcát kezdtem el nézni, amin érzelmek nem jelentek meg. sohajtottam egyet, majd az ablak irányába kezdtem nézelődni. Nem szóltunk egymáshoz, csak mind a ketten bámultunk ki a fejünkből.
-Luhan- sutogtam halkan, mire rám vezette tekintetét.
-Hmm?
-Tudom, hogy megígértem, de nekem most muszáj lenne felálnom.
-Ahogy mondod megígérted- nézett rám. Ezekszerínt nem értett meg.
-De Luhan, nekem pisilnem kell- bigyesztettem le ajkaimat, mire végig futott rajta a megértés szellője.
-Oh..értem..nos abból baj csak nem lehet...khm....na gyere- nyújtotta felém kezét, amit én el is fogadtam. Lassan húzott felfelé, de még így is töbször is felszisszentem a fájdalomtól. Miután végeztem vissza vitt, és befektetett az ágyba, majd rámterítette a meleg takarót.
-Köszönöm- emeltem rá tekintetem. Ő csak bólíntott eggyet, mire én szemeimet becsukva próbáltam elaludni.

5.fejezet

Sunhee POV

Miután kiderült,hogy egy másik világba kerültünk,jöttek ezek a furcsa fiúk,elraboltak (még ha én mentettem meg őket akkor is),és ha ennyi nem lenne elég még férjhez is kell mennem. Sok ez nekem egy napra. Unnie nem egyszer akadt ki és ment neki majdnem az embereknek... Na meg aza bizonyos "barack" .... Ezen még mindig nevetek magamba...
Épp elkezdtem ismerkedni az új szobámmal,amikor visszajött Baekhyun... Na igen... Őt meg ismerni kellene,nem?
-Öhm... Ne haragudj,hogy nem hagylak békén,csak... Tudod kiskoromban láttalak utoljára és meglepetésként ért,mikor szemben álltál velem... Mert a nővérem nem mondta,hogy érkezni fogsz... Mostanában...-vakarja meg a tarkóját idegesen-De persze örülök neki!
-Sajnálom,de én nem emlékszem rád... És ez az egész világ új nekem... De természetesen igyekezni fogok a beilleszkedésben és abban is,hogy megfeleljek... Mindenkinek,de elsősorban neked...-hajolok meg
-Miattam nem kell változnod... Amúgy még nem volt lehetőségem bemutatkozni... Byun Baek Hyun vagyok!-emeli felém a kezét
-Hong Sun Hee! De ezt már úgyis tudod...-nyújtom a kézfejem,majd ő belecsúsztatja a kezét az enyémbe és kezet csókol.... Őszintén?? Nem kicsit lepődtem meg...-Öhm... Minheeet nem láttad?
-Nem... Ami azt illeti igen kedves lány... Kezdek félni tőle...-hajtja le a fejét,mire kitör a nevetésem
-Bocsi..-kuncogok-Tőle? A légynek sem tudna ártani! Na jó... Jól tud ölni,de ha vigasztal megvédelek!-kacsintok egyet

-Nem nekem kellene téged?-nevet ő is

-Az unokanővéremtől? Azt hogy??-nézek rá értelmesen

-Nem úgy... Ja,majdnem elfelejtettem... Gyere,Suho bemutatja a többieket!-nyitja ki nekem az ajtót.

-Köszönöm..

Miután a bemutatkozáson átestünk és kisebb vitán Minhee és Tao között,Kris egy eléggé érdekes hírt dobot fel kis körünkben. 

-Most,hogy végre ezzel végeztünk nem gondolod,hogy el kéne nekik is mondani?-hajolt oda Kris Suhohoz,gondolom Ő a jobb keze vagy valami ilyesmi
-Oh igaz is- nézett ránk a főnök úr
-Baekhyun és Sunhee egy időre elfognak menni kettesben...
-Hogy mi?!-akadt ki teljesen Unnie,majd gyilkos tekintetével-Dönthetsz drága azt szeretnéd,ha valamilyen állat alakjában tépjelek szét vagy csak szimplán megfojtod magad?!

-Fiúk ilyennel ne vicceljetek!!-ugrik be Chanyeol mögé az áldozat,persze a többiek majdnem meghaltak a röhögésben
-Annyiban nem vicceltem,hogy elfognak utazni kettesben... Csak két hétre.-jelenti ki ismét halál komolyan Joonmyun
-Van választásom??-próbálkozom
-Hyung... Látod,hogy nem akarja,akkor ne erőltesd...Meg ezt te úgy mégis mikor szervezted??-emeli fel hangját
-Igazából a szüleid tervezték el...
-Mit nem lehet azon megérteni,hogy Sunhee nem megy sehova nélkülem meg hogy csak olyannal mehet bárhova,akire azt mondom,hogy rendben van??-vége ennyi...Mindenki meneküljön... Minhee totálisan kiakadt és megőrült...-Te kis!!-néz rá Baekhyunra és hirtelen lendülettel rohanni kezd felé,mintha sokat számítana azaz 5 méter... De mielőtt a vőlegényemet (anyám az égben,de fura ezt írni) kinyírhatta volna,azt hiszem Luhan kapta el a derekát és annál fogva emelte fel.
-Hé,csajszi nyugi van!!!-dobja arrébb Unniet,amin egy óriási nagyot csodálkozom
-Akkor fogjátok vissza magatokat!-rohan ki
-Ez min kapta fel ennyire a vizet?-mutat Sehun utána
-Nem itt álldigálni kellene,hanem utána menni  mielőtt teljesen eltűnne!,mert nem ismeri az itteni helyeket!
-Végre egy okos ötlet! Ügyes vagy Chanyeol!-adok neki pacsit,majd követem rokonom útját kifele,a fiúk pedig utánam
-Hát ez nem jött össze...-mondja Lay egy szájhúzás kíséretében
-Komolyan??-kapok sírógörcsöt,így muszáj leülnöm...-Tuti lesz vele valami... Ilyenkor nem gondolkozik csak megy...-potyognak a könnyeim... Két meleg tenyeret éreztem magamon,egyiket a hátamon,a másikat a bal felkaromon,és simogatni kezdett nyugtatás képpen... Gondolom...
-Nyugii! Megtaláljuk!-ölelt meg Baekhyun... Nem tudom miért vagy mitől vezérelve,de a mellkasán kötöttem ki....

Luhan POV

-Milyen aranyosak! Biztos jóban lesznek!-olvadozik D.O,mint aki valami szappanoperát néz
-Még csak ismerkednek! A csajszi jóformán azt sem tudja,hogy Baekhyun kinek a mije....-forgatja meg a szemeit a mellettem álló Sehun... Nem tudom mit kell annyira babuzsgatni őket... Felnőtt emberek... Meg ígyis-úgyis összeházasodnak,ha tetszik,ha nem.
-Gyertek,most hagyjuk őket kettesben....-hív be minket Suho vissza a tárgyalószobánkba
-Hova mehetett? Nem lehet,hogy kicsit zakkant ez a lány?-teszem fel a kérdést,ami szerintem mindengyikünket foglalkoztat.... Furcsa annyi szent....
-De hogy tűnhetett el,amikor két perc sem volt,hogy utána jöttünk?-csodálkozik Xiumin
-Ez egy nagyon jó kérdés... Teleportálhatot...-emeli kezét Suho az állához és kezdi a mutatóujjával dörzsölgetni,mint aki erősen gondolkodik
-Nem hiszem... Sunhee tud... Ő hozott minket ide vissza,mert már éreztük azoknak a dögöknek a mocskos bűzét...-vág be egy "undorodom" fintort a legkisebb...Mindegyikünk tudja kikre vagy inkább mikre érti ezt a megjegyzést.... Csak azt tudom mondani,hogy reméljük nem azokkal fog összetalálkozni.... De egyátalán miért kellett elrohannia??... Inkább nem is kezdek el gondolkodni.... Sosem fogom megérteni a nőket
-Szóval... Akkor a terv a következő-terít le elénk a vezetőnk egy térképet az általunk birtokolt területről-Meg kell találnunk még napnyugta előtt. Igaz nem tudjuk mi a képessége,miben erős,de azért még sem veszélyeztethetjük a Hong család egyik utolsó tagját.
-És ha már rég messze jár?-kérdezi a legreálisabbat Tao
-Nem hiszem... Mindjárt megkérdezzük Sunhee véleményét..-indult meg Suho

Sunhee POV

-Sssssss...-simogatta Baekhyun a hátam. Lassan megnyugodtam és tényleg kedves dolog volt tőle,hogy itt maradt és vigasztalt...