8.fejezet

MinHee pov.

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem már egyedül voltam a szobában. Az ablakon gyenge fény szűrödött be, ezzel is halványan megvilágítva a kopár fából készített butorakat.  A bordáim még mindig nagyon fájtak, bár már sokkal elviselhetőbb volt. Kiakartam szállni az ágyból, de mivel megígértem, hogy nem mászkálok addig amíg nem kapok rá engedélyt csak türelmesen vártam. Csak feküdtem az ágyban és már rég biztosra vettem, hogy megfogok halni az unalomtól. A karom elkezdett viszketni, lassan emelten ki a takaró alól végtagjaimat, ennek köszönhetően szemem elé tárultak a kezemet égető fekete mintázatok. Pici bolygók és csillagok lepték el kezeimet. A látvány hatására sikítani kezdtem, mire az ajtón berontott egy magas manó fülü fiú, ha jól emlékszem Chanyeolnak hívják. -Baj van?
-A...a..karom, de hol van Luhan?-hebegtem, miközben karomat nyújtottam előre.
-Mi van a kezeddel- rohant mellém, mire keze közé fogva. Végtagomat kezdte el nézegetni nem törődve a kérdésemmel- nincs vele semmi.
-De...nem látoto..d-akadtam el mondatom közben- de az előbb...
-Mi volt az előbb?
-Semmi- hajtottam le a fejem.
-Ha szólok Luhan-nak neki elmondod?
Kérdésére csak megvontam a vállam, mire ő megsimogatva fejemet elhagyta a szobát.
Pár perc múlva már a bambi szemű Luhan lépett be az ajtón hatalmas lendülettel.
-Chanyeol mondta, hogy baj van- hajolt rá térdeire- siettem ahogy tudtam.
Nagy szemekkel figyeltem, ahogy fel emelkedik térdeiről és rám néz.
-Szóval?
-Szóval...izé...
-Ne csináld, mond már mi történt.
Megráztam a fejemet- Úgysem értenéd te sem.
-De lehet, hogy igen. Kérlek mond el.
Egy nagy sóhajtással néztem rá, majd már a minták nélküli kezemet felé emeltem.
-Valamik... voltak rajta az előbb.
-Pontosabban- kapta el karomat és kezdte el vizsgálgatni- milyen ábrák.
-Nem tudom.Talán a legjobban egy galaxys-ra hasonlított.
-Majd beszélek Suhoval, de előszőr magához kell téríteni Lay-t és az unokahúgodat is ki kell a szobályából valahogy csalni.
A takató szélének gyűrögetéséből, egyenesen az ágy szélénél álló fiúra néztem.
-Mondani az előbb micsodát, miért zárkózott be? Kérdésemre csak megvonta a vállát.
-Na gyere, nézzük meg őket-nyújtotta felém kezét.
-De te cipelsz.
-Miért cipelnélek? Van két lábad.
-De te mondtad, hogy nem mozoghatok.
-Ne csináld, gyere már.
-Viszel?
-Nem.
-Hát akkor nem megyek.
Kezemet megragadva kezdett el kifele húzni a szobából, miközben én próbáltam erősebbnek bizonyulni nála. Több kevesebb sikerrel.

A folyosón haladva, kapkodtam a lábainat, hogy biztosan feltudjam venni az elöttem haladó tempóját. Pont akkor értünk oda amikor Lay majdnem lefjelte a fölé hajoló cuki pofiú fiút. Miután felült SunHee lehajtott fejjel ment elé, és valamit motyogott neki mire Lay csak legyintett egyet a kezével.
-Azt mondtad, hogy meghalt-mutattam Lay-re- de szerintem nagyon is él.
-Én ezt nem mondtam.
-De igen- sétáltam oda a földön ülőhöz és elkeudtem böködni az arcát- jól vagy?
-Őm igen, de miért érdekel ennyire- nézett rám lepődötten.
-Tudod annyira nem vagyok, hogyis mondjam-vakartam meg a tarkóm.
-Hisztérikus?
-Bunkó?
-Jó értem, nem kell az orromra kötni.
Luhan oda sétált Suhohoz, és elhívta valamerre. A többiekkel néztem farkas szemet, amikor szemeim megállapodtak Baekhyun-on és unokahúgomon. Baek abban a pillanatban ahogy észre vette mit is nézek elkapta kezét Sunhee-néról.
-Azt csinálsz amit akarsz... őt nem zavarja- vontam meg a vállamat, mire ő csak nagyokat pislogott.
Suho amikor vissza jött rögtön Lay-hez ment akinek valamit súgott.
-MinHee, kérlel gyere velem-pillantott rám futcsa semmit nem mondó tekíntettel.
-Csak ha elmondod minek.
 -Nem szabadott volna ki jönnöd.
-Én nem is akartam. Ő a hibás- mutogattam Bambira.
 -Na gyere csak- kapott fel Chen a vállára, mire én egy nagyot sikítottam.
-Óvatosabban- kiabált utánunk Kris.
Lehet ha nem csak utána kiabálnának hanem megmentenének még hálás is lennék.

Na jó szóval akkor most át kéne gondolnom milyen is legyen ez a porfészek, miután sikerül leverekednem magamról ezeket a hatalmas köteleket, amiket azért aggatott rám Chen, hogy ne mászkáljak. De ez vicc, én nem is akartam ki menni innen. Az a Bambi szemű volt a hibás, ő rancigált ki engem. Bárhogy is mozgolódtam a kötél szorítása nem igazán akart gyengülni. Sorsomba törődve, miszerint úgysem tudok kiszabadulni nyomott el az álom.

Amikor kinyitottam a szemem egy értetlen fejet vágó Kai nézett velem szembe.
-Te meg miért vagy kikötözve?
-Kérdezd a barátodat- puffogtam.
-Istenem, várj kioldozlak- sietett hozzám és elkezdte leszedni róla a csomókat.
Miután szabad lettem, felültem az ágyban és megmentőmre mosolyogtam.
-Huh-lépett hátrébb.
-Valami baj van?
-Nem... csak mosolyogtál.
-Szoktam, ahogy mások is.
-De még amióta itt vagy...
-Meg kell ismerni- vontam vállat. Kai leült az ágyam szélére , majd az ablakon kezdett el nézegetni.
Nem szoltam egy szót sem, csak követve példáját,  nézegettem. Nem tudom, mit nézhetett annyira, de amikor tekintetét rám, majd a kezemre szegezte, nyakamig húztam a takarót.
-Most én vagyok a soros, hogy vigyázzak rád, szóval akár el is mesélhetnéd miért viselkedtél úgy tegnap.
-Nem tudom-hajtottam le a fejem- talán mert SunHee az egyetlen élő rokonom és félek, hogy elveszítem őt is.
-De ez butaság, figyelj- fogta meg vállam- nem veszítheted el hisz mind a ketten idevalók vagytok.
-Ezt honan tudod?
-Csak tudom- mosolygott, mire nekem is egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

-Akkor hova is szeretnéd, hogy rakjam az ágyat?- emelte fel a hatalmas balsahinos ágyat Luhan Kris segítségével.
-Már igazán eldönthetnéd.
-Jó de nem tudom. Lehet vissza kéne rakni oda ahol az előbb volt- elmélkedtem. A fiúk felemelték az ágyat és vissza rakták.
-Várjatok.
-Mi az már megint- nézett rám zavart tekintettek Kris.
-Lehetne egy kicsit még balra?-haraptam ajkamba.
-Legyen- vonta meg a vállát, majd arrébb rakták.
-Ott jó.
A fiúk erre a mondatomra egyszere estek össza a földön. Végülis nem tudom mi bajuk, fél óra alatt sikerült az ágyamnak megtalálni a helyét, így már csak a szekrény és az asztalom maratt. különben is a szoba kifestésében még én is segítettem, ezért hát egy szavuk sem lehetne. De ők egész idáig azon panaszkodtak, hogy csak szivatom őket, pedig tényleg nem.
-Szóval akkor....
-Várj Luhan- szakított félbe az idősebb, majd Bambira nézett.
-Mi az?
-Te szivatsz engem- ütötte vállba barátját- bár oké, hogy engem szivatsz de, hogy magadat is.
-Miről... oh baszus- fogta meg a fejét.
-Valamiről le maradtam?
-Tudom mozgatni a tárgyakat- vakarta meg tarkóját szégyenlősen.
Fejemre csaptam, majd nehezen de megpróbáltam vissza folytani a nevetésem. Ezután az információ után Kris magunkra hagyott minket. Bár nem is volt már szügség rá, hiszen Luhannal egy szempillantás alatt sikerült végeznünk. A végeredményben gyönyörködtem, amikor egy hírtelen felindulásból megöletem a segítő partneremet- köszönöm.