Jobbnak láttam bezárkózni a szobába,azon belül a gardróbszekrénybe,miután akaratomon kívül megtámadtam Layt. Azért zárkóztam be a ruháim közé,(amin meg is lepődtem,hogy vannak)mert Kai be tud jönni a csukott ajtó ellenére is. Elméletemet megcáfolva kopognak az ajtón és öt fiú hangját hallom egyszerre. Kissé nehéz kivenni a mondatokat,de többnyire a "Nyisd ki!" vagy az "SunHee! Engedj be!" mondatok hangzottak el. Valószínűleg elegük lett abból,hogy a nyílászárónak beszélnek,így két ember jött be,de az egyik nem sokkal érkezésük után távozott is. Gondolom Kai volt és hozott be valakit társalogni.
-SunHee... Merre vagy?-hallom meg Baek hangját,mire nagyot dobban a szívem lövésem sincs miért.-Ugye nem szöktél ki,mint MinHee?-mosolyog. A szekrény ajtaján lévő kis résen látom,hogy háttal áll nekem. Annyira aranyos... Mindig mindenben mellettem áll és tényleg mindent megtesz,hogy viszonozzam az érzéseit... És... Azt hiszem... Elindult bennem valami...
-Szóval mégis csak elmentél...-ül le az ágyra,majd lehajtja fejét-Miért üldözöm el? Valami rosszat tettem? Esetleg nyomultam rá?-gondolkozik hangosan... Kérdéseire könny szökik a szemembe és vizes arccal jövök elő....
-Ne haragudj... Kérlek...-folynak tovább a könnyeim. Mondandóm végére feldolgozza látványomat,ami nem lehet kellemes és azonnal odasiet hozzám,majd szorosan megölel. Görcsösen kapaszkodva belé adom ki az összes bánatom-Bocsáss meg.... Én nem akartalak megbántani... Laynek sem akartam ártani...
-Ssshh... Nyugodj meg! Nem haragszom és YiXing sem! Biztos vagyok benne,mert nem szándékosan csináltad!-ringat
-Köszönöm...-markolászom a hátán fekete pólóját.
-Naaaa!! Gyere menjünk le. Layt is keltegetik már!-tol el magától annyira,hogy egymás szemeibe tudjunk nézni.
-Re-rendben...-lépek egy kicsit messzebb,majd megfogom a kezét,amin nem kicsit lepődik meg-De,ugye ott leszel velem?
-Persze...- most sokkot kapott vagy mi?? Engedjem el a kezét? Mi a baja?
KyungSoo és MinSeok sürögtek-forogtak,hogy Layt felébresszék. Közben Suho felküldte ChanYeol Oppat az emeletre Unniehoz,mert ő a soros,de kis idő múlva lejött LuHanért,aki egyből szaladt is fel... Hm... Gyanús nekem ez a kölök...
-Mi történt fent?-kérdezte SeHun
-Nem tudom hogy csináltam... Annyira emlékszem,hogy elaludtam,rémálmom volt és valaki rángatott,hogy keljek fel és mire kinyitottam a szemem, Lay csattant a falnál. Miután lehoztam,visszamentem és univerzum szerű dolgot láttam a kezem felett lebegni... Nagyon megijesztett ez az egész.... Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni!-hajolok meg
-Nem szánt szándékból tetted,így nincs oka a bűntudatodnak.-mosolyog D.O . Lassan a beteg kezdte nyitogatni a szemét,és én azonnal odamentem elnézést kérni tőle a történtekért,amit elintézett egy kézlendítéssel. Nem sokkal ezután már az emeleten tartózkodó személyek is csatlakoztak hozzánk,majd hallhattunk egy eléggé érdekes párbeszédet MinHee és Bambi között lezajlani. Unnie egyre idegesebb lett és ez az érzés akkor sem csendesedett benne,amikor meglátta BaekHyunnal összefűzött ujjainkat... Ő persze egyből megijedt a kissé anyatigrisnek látszó unokanővéremtől és elengedte a kezem,de Unnie reakciójától nemcsak Ő,hanem én is meglepődtem:
-Azt csinálsz,amit akarsz....Őt nem zavarja..-és egy vállrántással elintézte a dolgot... Valami baja lehet??
Amint Lay két lábra állt, SuHo már ment is hozzá és félre hívta beszélgetni.... Remélem azért nem csináltam annyira rossz dolgot... Mikor visszatérnek a sérült fiú Unnie-hoz közelít,majd hozzá is szól:
-MinHee, kérlel gyere velem.-álljunk csak meg! Hova akarja vinni az unokatesómat!?
-Csak,ha elmondod minek.
-Nem szabadott volna ki jönnöd.
-Én nem is akartam. Ő a hibás-mutogatott LuHanra
-Na gyere csak-kapta a vállára Chen és felvitte a szobájába,miközben MinHee nőhöz híven sikongatott
-Óvatosabban-kiállt Kris. Gondolom,hogy később a védelmére szóljon,hogy ő próbálkozott,ha Unnie kérdőre vonná
Mint később kiderült,Chen volt olyan kedves,hogy lekötözze MinHeet?De pár óra múlva a váltásnál kiszabadult Kai segítségével.BaekHyun elhívott a szüleihez,de kezdett sötétedni és ma történtekre hivatkozva elhalasztottuk holnap reggelre. Valahogy itt lassabban telik az idő... Vagy lehet,hogy csak én érzem így...
***
Bármilyen meglepő volt,de kocsival közlekednek itt is. Fél óra alatt el is értünk az anyósék házáig. Addig a lehető legjelentéktelenebb dolgokról tudtunk beszélgetni. Ahogy közeledtünk,vagyis Baek mindig mondta,hogy mennyi van még hátra az útból egyre jobban izgultam. olyan kérdések kezdtek megfogalmazódni bennem,hogy olyan lány vagyok-e,akit elképzeltek a fiúk feleségének,meg-e felelek az elvárásoknak. Amikor megálltunk már majdnem elájultam.
-Nyugodj meg! Nem ettek még embert!-mosolyog BaekHyun,amikor kinyitja az ajtót és nyújtja a kezét,hogy segít kiszállni a járműből.
-Jóóó... De tudod én nem ismerem őket. Igazából nem is tudom,hogy ez nem-e korai.... Nem lesz baj,hogy idehoztál?-jönnek a jobbnál jobb ötleteim.
-Nyugi és gyere.-mosolyog továbbra is. Kiszállok,összekulcsoljuk az ujjainkat,hogy mi igenis összetartozunk... Bár nem tudok sok mindent vele kapcsolatban,de minden idő kérdése.
Most szépen megnyugszok,nem leszek ideges,még akkor sem,ha egyre közelebb van az ajtó. Végül is mi történhet? Elvileg előre tudták,hogy jövünk akkor meg?! BaekHyun lenyomja a kilincset és a következő pillanatban bent is vagyunk. A vártnál letisztultabb és egyszerűbb kis előtér fogadott,ami nagyon kellemes látványt mutatott halvány pasztel rózsaszínre festett falaival és a régiesnek tűnő fabútorokkal. A cipőnket és a kiskabátunkat levéve,Baek felakasztotta azokat,míg én az akasztós fallal szemben lévőn néztem meg a családi képet. Egy idősebb házaspár (gondolom a Byun szülők),BaekHyun,egy Oppánál pár évvel idősebb nő,egy kisfiú és egy másik férfi szerepelt a meghitt képen. Nagy valószínűséggel elég feltűnően bámultam a dísztárgyat,és elég értelmes képet vágtam közben,mert kaptam a magyarázatott:
-A szüleim,a nővérem,a nővérem kisfia és a férje. Valamint jómagam.
-Van nővéred?-csodálkozok-És van már gyereke?
-Persze. Én csak 22 éves vagyok a ti világotok szerint. Úgy a tesóm 26.-mosolyog-SeungJo pedig 3 éves.
-Ohhh... Értem ...-néztem "megvilágosodott" arccal... Na nem,mintha megtörtént volna-Akkor menjünk!
***
-Most,hogy mind itt vagyunk... Akár meg is örökíthetnénk ezt a napot.-mosolyog ránk Byun mama
-Fénykép?-érdeklődöm,mert nem szeretem ,ha képet kell csinálni...-És igazából nincs itt mindenki... Az unokanővérem,MinHee hiányzik...
-Dehogy! Meglepetésünk van neked!-kezd el tapsolni JooRi,BaekHyun nővére,mire a barát/vőlegény izém lelép... Na szépek vagyunk mondhatom...
-Tessék?? Megle-meglepetés? Ne tessék fáradozni,mert nincs szükségem semmire!! Így is nagyon sok mindent köszönhetek maguknak! A fiuk is remek ember és jobbat nem is kívánhatnék,igaz még nem ismerjük annyira egymást,de ez meg fog változni!-mosolygok hálásan mamára és papára
-Angyalom! Ez egy természetes dolog! Kérlek menj fel a lépcsőn,fordulj balra és menj be a második ajtón! BaekHyun már ott vár. Siess!-noszogatnak... Elindulok kicsit félénken,mert fogalmam sincs ki mi meg hol mi vár. Főleg ebben a nagy házban. Simán eltévednék... Tíz perc bolyongás után megtaláltam az ajtót,ami szerintem az,mert halk zene hallatszott ki,így kopogtam.
-Szabad.-hallottam meg a hangját,mire a szívem gyorsabban kezdett dobogni
-Szia! Tudod te mekkora ez a.... ház...?-akadt el a mondatom... A szobát csak a gyertyák fénye világította be és a szoba közepén ott állt Ő,nekem háttal. A helyiséget a rózsa finom illata lengte be,azt hittem itt olvadok el.
-Változtak valamit az érzéseid velem kapcsolatban?-fordul felém... Meg fogok halni. Miatta.
-Nem tudom mit szoktál csinálni a lányokkal,de ajánlom több ilyen nem lesz... -hatásszünet-Mert nem fogom hagyni,hogy elhagyj...-ennél a pontnál felkapta a fejét-Nézd... Valamit elindítottál bennem,mert amikor meglátlak boldog vagyok,hogy a közelembe vagy,ha megfogod a kezem vagy a derekam vagy csak leülsz mellém a szívem hevesebben kezd el dübörögni itt bent.-rakom az említett szervre a kezem jelezve,hogy igen is komolyan gondolom.
-Köszönöm...-néz rám könnyes szemekkel,mire az előbb még majdnem kiugró szívem megáll...
-Valami rosszat mondtam?? Ne haragudj!!-ölelem meg
-Nyugodj meg... Csak meghatódtam...-törli meg a szemét-Én is így érzek mióta... 2 éve megláttalak. Azóta azt érzem,hogy mindig veled kell lennem,meg kell védenem téged mindentől. Ígérem,hogy mindig melletted leszek s mindenben számíthatsz rám! Ezért... Kérdeznem kell valamit...-ereszkedik térdre-Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
-I-i-igen!!-könnyezek. Feláll és felhúzza az ujjamra a gyűrűt.
-Köszönöm.-csókol kezet
-Ez annyira gyönyörű... Nekem kellene megköszönnöm...-mosolygok... Lassan elkezdünk egymás felé közelíteni,mert szerintem mindketten félünk egy picit... De végül sikerül a tervünk és megtörténik az első csókunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése