Amikor tudatosult bennem,hogy MinHee itt hagyott még jobban féltettem,hisz nem ismeri ezt a világot,az embereket,hogy mi veszélyes és mi nem az. Kis idő múlva meg tudtam nyugodni,legalábbis annyira,hogy ne hátráltassam,hanem segítsem a fiúkat. Mikor a többiek is látták,hogy még ma utána akarok indulni,jöttek a rosszabbnál rosszabb ötletek,mint például: hívogassuk,mint egy cicát;teleportáljuk körbe az erdőt;osszuk fel területekre. Mindben volt valami hiba,így arra a következtetésre jutottunk,hogy elindulunk együtt egy irányba. Egy valakiben biztos voltam,hogy a pártomat fogja,segítő kezet nyújt bármi áron. Ez az ember pedig BaekHyun volt. BaekHyun tényleg mindent megtett,amit csak tudott De komolyan egy percre sem hagyott egyedül.
-Nem juthatott messzire.-vizsgálja KyungSoo a lábnyomokat-Igazából azt sem tisztáztuk,hogy menekült el nyom nélkül idáig,hisz sáros a talaj,az idő párás. Esni fog.
-Öhm... Valamit tudnotok kellene...-lépek előre a puha mohára,illetve lépünk,mert vőlegényem nem engedi el a kezem mióta átmentünk azalatt a hatalmas kapu alatt. Ezt aranyosnak,ugyanakkor kicsit idegesítőnek találom,de megértem-MinHee alakot tud váltani. Bármi lehet, akár egy olyan állat vagy növény,ami ebben a környezetben nem honos.-nézek rájuk
-Úgy érted,hogy bármi lehet itt?-tárja szét kezeit Kai és körbe néz.
-Igen. De valahogy meg kell találnunk.-nézek mind a tizenkét fiúra határozottan.
-SunHee értem én,hogy aggódsz érte,de mára abba kell hagynunk a keresését,mert mindjárt hajnalodik és mindenki fáradt. A telihold is hatással van ránk.-néz Suho fel az említett égitestre,majd rám sajnálattal a szemébe
-Akkor menjetek. Én nem vagyok fáradt. Van erőm megkeresni. Nem hagyom itt,csak ő maradt nekem...-engedem el BaekHyun kezét és indulok meg előre.
-Barack... Barack!!-hallom meg MinHee hangját
-MinHee!!-kiálltok-Ti is hallottátok nem?-fordulok a csapat többi tagjához
-Mit?-bukik ki Krisből... Úgy látszik nem valami sok észt adott neki a Teremtő
-Mindegy... Valami szakadék féleségnél van,egy tónál... Egy vámpírral... Ha van olyan...-nézek bizonytalanul rá
-Akkor nincs mit vesztegetnünk... Kai!-szólítja az "elraboljuk a lányokat,mert az úgy jó" feelingű fiút,aki eleget tesz a ki nem ejtett parancsnak és elvisz,vagyis vinne,de pontosan nem tudja melyik hely az...
-Ès ha átváltoznánk? Ès szag alapján követnénk?-Chennek több esze lenne...? Èn már semmibe sem vagyok biztos. Kettőt pislantok és már farkasok vesznek körül... Ezt még meg kell szoknom.
A mellettem álló BaekHyun helyén egy sötétbarna,nagy termetű farkast találok,ami fejét a háta fele forgatja.
-Üljek fel?-mire bólint-Miért? Mondjuk nem tudsz válaszolni... Engedd had olvassak a fejedben!-megint egy bólintás a részéről és már koncentrálok is
Így könnyebb lesz?
-Igen
Ülj fel,mert csak így érünk oda gyorsan!
-Lefogok esni!
Vigyázok rád csak ülj már fel a hátamra!
-Rendben,de ez már extrém sportnak számít!-ülök rá,mint egy lóra-Mázlid,hogy tudok lovagolni!
De ez nem olyan... Èn is tudok... Szóval hajolj rá a hátamra,így gyorsabban tudunk haladni,mert a szél nem csapja a tested és nem akadályoz engem a mozgásban. Fogd meg a bundám és szorítsd erősen! Ha bármi baj lenne csak szólj!
-Ok-oké...-teszem azt,amit mondott.... Egyszer esek le MinHee kicsinálja.
Indulhatunk?
-Azt hiszem...-bólintok félve
***
MinHee nem hiszem,hogy komolyan gondolta volna ezt az egész menekülés dolgot. Nem számolt a veszélyekkel,ami miatt majd beszélek is vele. Inkább én,mint Suho... A fiúktól is nagyon aranyos volt,hogy felajánlották az unokatestvérem őrzését. A szobámban ültem és ahogy elnéztem nekem is újítani kéne egy picit...Aztán ott van BaekHyun... Annyira segítőkész meg aranyos... Nekem is mindent meg kell tennem,hogy megháláljam a törődést,amit nyújtott nekem. A többiek is nagyon kedvesek.. Talán SeHuntól félek a legjobban,mert a "pokerface" nála a legdurvább. Szerintem nem is lehet olyan pillanat,mikor valamilyen érzelem van az arcán,csak az undor. Aztán ott van Suho... Oké,hogy kedves és a rendelkezésünkre áll,de jóformán azt sem tudom,kinek a mije,sőt azt sem,hogy én ki vagyok pontosan... ChanYeol... Ő egy manófülű óriás,de szerintem ezt mindenki tudja ... A nagy agyalásban elaludtam.
-Hol vagyok?-suttogom a sötétben,ahol találtam magam. Csak felettem van talán egy izzó vagy nem tudom mi,ami fényt ad.
-A hely az mindegy. Úgyis az fog történni veled,amit én akarok.-jön egy mély hang
-Ki maga? É-és mit akar?-lépek egyet hátrébb,mire egy falnak ütközöm és az mentén leguggolok és összepréselem annyira magam ,amennyire csak tudom. És a könnyeim utat törnek maguknak.
-Úgy van! Sírj csak,mint az anyád! Arra nem volt képes,hogy megvédje magát! Csak siratott titeket vagy a nyomorult kis életét!
-Ez-ez nem igaz! Hagyja abba!-kiáltok rá
-Pedig igaz. Titeket megtudott menteni,de magát már nem,ahogy az apád sem azaz idióta!-látok meg egy sötét alakot
-Hazudik! Az apám bátor ember volt! Az utolsó erejéig küzdött!-ér el hozzám azaz alak.
-Végül is teljesen lényegtelen. Úgy végzed,mint ők!-nevet fel gonoszan
-SunHee!!!-ráz erőteljesen két kar
-Nee!!!-kiáltok fel és lököm el magamtól a jótakarómat,aki a szemközti falra kenődik fel,majd csúszik eszméletlenül le az mentén-Jézusom!! Lay ,kelj fel! Ne haragudj! Segítsék!-most bezzeg nem hallja meg senki... Amilyen gyorsan fel tudtam dolgozni a történteket,levittem a nappaliba,ahol tíz szempár nézett ránk,de XiuMin cselekedett a leggyorsabban.
-Én nem akartam... Sajnálom.-mentem vissza a szobámba és bezártam az ajtót. Ránéztem a kezemre és kis univerzum szerűség kezdett el kialakulni a tenyereim felett.
Mi történik velem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése