6.fejezet

MinHee pov.

Miután Luhan arrébb dobott elpatantt bennem valami. Torkomban gombóc keletkezett, ezért elkezdtem kifelé rohanni az épületből. Gyors futásomnak köszönhetően hamar ki értem a rózsákkal tarkított kertbe, ahol a hatalmas kapu állta el már csak utamat.
-Sajnálom SunHee- fordultam hátra, majd a magasba ugrottam és sas formájában repültem át a kapun, majd meg sem álltam.

Végül egy hatalmas fa vastag szétterülő ágán álapodtam meg. Leülve kezdett el a sírás folytogatni, majd rövid idő után könnyeim utat törve maguknak buktak fel a felszínre. Sírásom alig akart abba maradni, el akartam tűnni, hogy senkinek ne okozhassak többé gondot. A probléma csak az, hogy ezt megvalósítani szinte lehetetlen volt. Bár nem akartam magár hagyni SunHee-t, mégis utolsó arcomon lefolyó könycseppemet letörőlve álltam fel, majd a fáról lemászva néztem körbe, miközben azon tűnődtam merre is indulhatnák. A teli hold fénye töltötte meg az erdőt, ami ettől egyszerre volt rémisztő és varázslatos. Végül az erdő egy sűrübb felébe vettem az irányt, azzal a céllal ha haza nem is találok ezen az éjszakán, legalább minnél messzebb kerülhessek azoktól az emberektől, akik elvileg a barátaink.
Kezdtem fáradni, és ezen pilláim folytonos lezárodni probálkozásai sem segítettek. Nem adtam fel, saját magammal szálltam vitába, csak, hogy tovább mennyek.
Már nem is tudom mióta sétálhattam, amikor farkasok vonyítását hallottam, összerezzentem, de probáltam kizárni a hangokat és tovább mentem. Nem tehtek róla, de félek, félek a farkasoktól. Gyönyörű erős állatok, de veszélyesek, sosem tudhatod mi jár épp a fejükben. Befogadnak, vagy a vacsorájuk leszel, ezeket csak ők tudják.

Amióta a farkasok abbahagyták a vonyítást csend telepedett az erdőre, csak a lábam alatt néha össze reccsenő gallyak adtak hangot. Fáradtam és szerettem volna lepihenni, de tudtam ha elalszom bármi rám támadhat így folytattam az utamat, egészen addig amíg megnem pillantottam egy alakot a sötétben. Ahogy egyre közeledtem, az emberi alak is egyre jobban rajzolódott ki.
-Elnézést- szolatam meg bizonytalanul, mire egy vörösen izzó szemű kinázetre viszonylag fiatal nő fotdult felém. Kezét arca elé tette, ezzel megpillantottam hosszú körmeit. Szemeivel engem méregetett, majd egy mosolyra húzta száját.
-Amikor elindúltam vadászni, nem gondoltam volna, hogy a préda a kezeimközé merészkedik. De örömmel veszem szépségem, hogy ittvagy. Már úgy is rég ittam emberi vért.
Miután tudatosult bennem kivel, vagyis pontosabban mivel állok szembe a vér is megfagyott az ereimben. Körültekintettem menekülési utat keresve de hasztalan volt. Futásnak eredtem, nem tudtam merre tartok, de nem is érdekelt, csak azt reméltem sikerül elmenekülnöm. "Barack...barack" kiabáltam magamban, bár hamar abbahagytam mivel rájöttem, hogy ezzel semmit nem érek el. Agyamon átfutott a gondolat, hogy leugrom a szírtről, de végül Jaguárrá alakultam és támadó állásban vártam ellenfelemet. Amikor a kellő távolságba ért, rohani kezdtem felé, már éppen leteríteni készűltem, amikor melső lábamat elkapva hajított arrébb. Alakomat elveszteve, feküdtem a földön, a levegőt is nehezen bírtam csak venni. Szúrt az oldalam, és szédültem. Mire észbe kaptam már olyan közel volt hozzám, hogy éppen kitudtam csúszni karami közül, és egy utolsó levegőt véve kezdem rohanni. Nem sikerült sokáig eljutnom, mivel nyakamat elkapva fordított maga felé, miközben a semmiba tartott. Szemfogai egyre jobban látszottak, én pedig levegőért kapkova néztem szemeibe.
"Engedj el.....engedj el és tűnj innen!" Ebben a pillanatban el is engedett én pedig zuhanni kezdtem.

Luhan pov.

Már idejét sem tudom mióta keressük az idősebbik Hong lányt. Már éppen személy szerínt én adtam vona fel, amikor SunHee Baekhyun kezét elengedve kezdett el rohanni.
-Hová mész, állj meg- kiabált utána Kris.
-De hallottam, tudom hol van és oda kell mennünk- állt meg, majd újra futni kezdett.
-Állj meg- futott utána Baek, majd kezét elkapva állította meg- Mi lenne ha elmondanád hol van és oda teleportálnánk? Gyorsabb lenne.
Tanácsára SunHee elmondta mit hallot és hol van MinHee.
Amint oda értünk, a szemeim kétszeresére tágultak, amint megláttam az általunk keresett lányt folytogató vérszívót.

-A francba- szűrtem ki fogaim közül, majd a következő pillanatban már az láttuk, hogy Min nyakát elengedve eltűnik a látó terünkből ellenségünk.
-MinHee- sikította SunHee.
-Tao- kiáltottam oda barátomnak, ám mire reagáltunk már csak egy hatalmas csobanást hallottunk. Ebben a pillanatban teljesen le fagytam, majd Suhora néztem, aki nagyon koncentrált.
-Kai, csináltam egy búrkot. Teleportálj oda, ha minden igaz sikerült elkapnom.
Kai csak bólintott egyet, majd el tűnt és újra megjelent MinHee vízes és elernyedt testével. Suho arcáról eltűnt a kocentráció és ahogy mi ő is oda futott a földre letett lány testéhez. Lay-t engedtük hozzá a legközelebb, hogy megvizsgálhassa.
-Sok víz került a tüdejébe és pár bordája is eltőrt, a kisebb zúzodások mellet. Minnél hamarabb vissza kell vinni, hogy megtudjam gyógyítani- nézett ránk komoly tekintettel. Suho legugolt a lány mellé, majd kinyitotta a száját, hogy a víz mint egy sugár emelkedjen ki. Halk köhögések hangoztak el MinHee felől, majd ismét csend lett.
-Kai, haza tudnál vinni minket?- nézett rá JongIn-ra Lay, mire bolintott egyet. Kezébe kapta a lányt, figyelve nehogy baja legyen és már el is tűntek.
SunHee a földre rogyot, mire drága völegénye felsegítette a poros földről.
-Mennyünk mi is- ajánlottam fel, majd mindannyian SunHee-be karolva vártuk, hogy vissza érjünk.

Miután Lay végzett, egy nagy sóhajtással ült le a földre.
-Most egy darabig aludni fog, de jobban van.
-Hál' istennek- fújta ki a levegőt Chanyeol.
-De ha felkel egy darabig jobb ha nem mozog.
-Az lehetetlen- nézett le unokatestvérére SunHee- ha felkel nem fog ott maradni. Ismerem.
-Akkor majd felváltva figyelünk rá- ajánlotta fel Xiumin.
-Rendben-bólintott rá Suho, majd Kai a szobájába vitte MinHee-t, ezzel is ő lett az első ügyelő.
Két óránként váltottuk egymást, Kai után D.O ment és őt követtem én. Már egy órája ülök az ágya mellé letett széken, amikor mozogni kezd, majd lassan kinyiltak szemei.

MinHee pov.

Szemeimet lassan kezdtem ki nyitni. A sötét miadt alig láttam valamit, csak egy gyertya vlágított, aminek köszönhetően egy alak is ki rajzolódott. Már éppen megtámaszkodtam karomon, hogy felüljek, amikor az illető vállamat megragadva próbált vissza tolni óvaosan a párnák közé.
-Ne kelj fel- sutogta, alig halhatóan. De ez bőven elég volt ahoz, hogy tudjam ki az.
-De ki akarok kelni, nem akarok ebben a nyomasztó szobában maradni még egy percet- panaszkodtam, miközben kezeimet az ő kezére vezettem, hogy eltoljam magamtól.
-Nem lehet, pihenned kell.
-Inkább alszom a kanapén- engedtem el majd karomat magamköré fontam.
-Miért vagy ilyen?
-Már mondtam...lehangoló ez a szoba. Ha itt kell maradnom át fogom alakítani.
-Rendben-sóhajtott- figyelj, ha ma szótfogadsz nekem és fekve maradsz és nem csinálsz magán akciókat, megígérem, hogy segítek neked kipofozni.
-Tényleg?
-Igen. Végülis igazad van, egy kicsit tényleg kopott ez a szoba- mosolygott, mire nekem is egy mosoly hagytal el arcomat. Arcát kezdtem el nézni, amin érzelmek nem jelentek meg. sohajtottam egyet, majd az ablak irányába kezdtem nézelődni. Nem szóltunk egymáshoz, csak mind a ketten bámultunk ki a fejünkből.
-Luhan- sutogtam halkan, mire rám vezette tekintetét.
-Hmm?
-Tudom, hogy megígértem, de nekem most muszáj lenne felálnom.
-Ahogy mondod megígérted- nézett rám. Ezekszerínt nem értett meg.
-De Luhan, nekem pisilnem kell- bigyesztettem le ajkaimat, mire végig futott rajta a megértés szellője.
-Oh..értem..nos abból baj csak nem lehet...khm....na gyere- nyújtotta felém kezét, amit én el is fogadtam. Lassan húzott felfelé, de még így is töbször is felszisszentem a fájdalomtól. Miután végeztem vissza vitt, és befektetett az ágyba, majd rámterítette a meleg takarót.
-Köszönöm- emeltem rá tekintetem. Ő csak bólíntott eggyet, mire én szemeimet becsukva próbáltam elaludni.