19.fejezet

Sunhee POV

Mióta a fiúk elutaztak minden este kaptam egy levelet és egy szál vörös rózsát. Próbáltam fent maradni,hogy lássam kitől kapom,de valahogy sosem sikerül,mintha kilesné mikor alszom el. Az elkapási lehetőségeken gondolkodva merültem el a bögre teámat nézve,amikor Tao szólt,hogy öltözzek át valami edzőruhába,mert megnézi a tudásunkat.
Hiába figyeltem Taot sok mindenre nem jöttem rá. Annyit észrevettem,hogy megvárja az ellefele támadását és legtöbbször lábbal védekezik. Sokat nem érek vele,hiába győzte le Minhee.
-Gyere Sunhee.-mosolyog bíztatóan a velem szembe álló fiú
-Most szólok,hogy nem vagyok jó közelharcban.-rántom meg a vállam,majd felveszem a védekező pozíciót. Azt a taktikát alkalmazom,mint mindig: megvárom,míg a másik mozdul. Tao ezt észre is vette és ütésre emelte a kezét,de hál'Istennek gyorsabb voltam nála és megütöttem a bordáit. Pár másodpercre meglepődött,de a végén az az eredmény lett,amit szerintem mindenki sejtett küzdelem nélkül is: vesztettem.

-Adjatok inkább valami fegyvert. Azt sokkal jobban szeretem.-vigyorgok rájuk

-Mit szeretnél használni? Tüsarkút?-nevet Kai,mire támad egy nagyon jó ötletem.

-Hm... Kérek egy pisztolyt.-álltam meg a fiúk előtt,akik nem akartak nekem adni semmiféle fegyvert,de pár percnyi civakodás után elmentünk egy lőpályára,ahol minden felszereléssel ellátrak és a teremben is csak a kis csapatunk volt. Lassan felvázolhatom a tervemet is...

-Ez egy Glock 19-es... Ilyet kaptam 18.szülinapomra.-forgatom a kezemben az ismerős tárgyat,Chennek meg az álla a padlóval ismerkedik. Most valami érdekeset mondtam? Emlékszem... Unnie nem akarta megvenni nekem,nehogy kárt tegyek magamban vagy valaki másban,Taemin mégis megajándékozott vele.-9x19-es kaliberű, világszerte használják különböző biztonsági szervezetek. Valamint bármilyen területen megállja a helyét, akár rejtetten viselve vagy második fegyverként használva. Például ezt a típust használják az Egyesült Államok légierejének elit pilótái, életveszélyes szituációkban alkalmazzák. 15 golyó fér el a tárjában,kisebb az átlag fegyvernél.

-Sunhee kedvence.-világosítja fel Minhee a többieket,de ők úgy lesnek rám,mint valami idegenre. Baj,hogy ismerem a fegyvert,amit használok?

-Na,Jongin állj oda a falhoz!-biccentek a velem szemben lévő falon elhelyezett célpont felé. Szavaimra lefagy,de pár másodperc múlva már ott is van a helyén. Minhee kivételével mindenki feszengve nézett minket.

-Tao mondj egy számot egy és tíz között!

-Öt.-vágja rá

-Rendben.-behunyom a bal szemem,célzok,majd lövök egyenesen a terpszben álló fiú lába közé. Persze Kai egyből elfehéredik,majd még négyszer teszem meg ugyanezt a sorozatot. Leteszem a füstölgő pisztolyt,leveszem a fejemről a tompítót és a szemeim elől a védőszemüveget.

-Elég meggyőző voltam?

***

Amióta elment nem nagyon keresett. Ezen töröm magam napok óta... Tettem-e valamit,amivel kiérdemeltem ezt? Az utazás napján felhívott,hogy ne aggódjunk,de azóta semmi. Lehet csak nincs ideje. Igen! Biztosan ez az oka! Fontos tárgyalásai vannak és nem ér rá. De esténkén chatelni sem? Ugyan! Elfoglalt. Csak elfoglalt. Ugye? 

Vőlegényem napirendjén gondolkodva nem figyeltem oda,az amúgyis rozoga állapotban lévő hídon való átkelésen,ìgy a szélén közlekedve,elvesztettem az egyensúlyom,de mielőtt a kis folyóba estem volna egy kar visszafogott.

-Vigyázz! El ne ess!-rántott vissza, megfordított és így csak pár centire volt egymástól az arcunk

-Öööhhh... Se-sehun-ah...-kapaszkodtam bele a bicepszébe,ami eléggé látszott a vékony pulcsin át,de muszály volt hogy ne essek bele a vízbe. Túl közel volt,de ahogy észre vettem nemcsak én voltam zavarban..-Köszönöm...

-Igazán semmi. Öhm... Vissza kell jönnöd,mert a többiek felderítésre mennek.-enged el és indul vissza. Némán haladtunk egymás mellett. Már-már fullasztónak éresztem a csendet,amit lehet észre is vett,mert megtörte azt:

-És... Hogy érzed magad nálunk?-néz egy pillanatra rám,majd az útat fűrkészi tovább

-Jól... Csak lassan haza kellene menni. Tudod a munka és Taeminék. Biztos aggódnak...-jutnak eszembe. Egy szó nélkül tűntünk el és azóta nemis láttam őket. Remélem jól vannak és minden rendben körülöttük.

-Tessék?-változik a lassan megszokott pokerface hihetetlen fejjé-Ne-nem mehettek haza! 

-Már miért ne mehetnénk?-húzom fel a szemöldököm

-Khm.. Úgy értem,hogy mindegyikünknek szüksége van rátok és amúgyis már rég elfelejtettek titeket...-siet előre

-Hogy mondod Oh Sehun?! Mi az,hogy nem emlékeznek ránk?! Ti csináltatok valamit?!-rohanok utána kicsit kiabálva,de úgy tűnik választ nem kapok. Valamit összehókuszpókuszoztak vagy mi fene?

-Ne kiabálj! Az erdő ezen része veszélyesebb,mimt hinnéd.-áll meg,minek következtében neki megyek,de látszólag őt ez nem zavarja. Körbenéz és szemeiben furcsa csillanást látok. Most mi lesz? Papagájjá változik és elrepül? Erre a gondolatra egy mosoly kúszik az arcomra,de amint észreveszem,hogy bizony a fiú itt hagyott az arcom kétségbeesőre változik. Az állapotomon a mögüllem jövő morgás sem segít,ami bizonyára nem egy kis egértől származik-mondjuk én már semmin sem lepődök meg itt. Ahogy gondoltam. Egy izmos lábú,barna szörű,ijesztő és egyben gyönyörű farkast pillantok meg. Időt sem hagy arra,hogy pánikba essek,mély fejhajtással jelez,hogy nem akar bántani. De akkor minek jött? Gyönyörű íriszeit az enyémekbe fúrja és ugyanazt a csillogást látom benne,mint az előbb Sehunéba. Mi lehet az összefüggés?

Hirtelen fut el mellettem,majd ugrik egy kidölt fatörzsre és csak fűrkészi a környezetet. Bizonyára valamit keres. De vajon mit? 

Egy éles vonyítás töri meg a csendet,ami engem futásra késztet és megsem állok a biztonságot nyújtó házig. Az ajtón berontva,lihegve jelzem,hogy megérkeztem.

-Minden rendben?-Chen,a hátán egy hátizsákkal-Hol van Sehun?

-Az erdőbe voltunk és hirtelen eltűnt. A-aztán jött egy farkas és vonyított,én meg csak futottam,mint valami ijedt kisállat.-lihegek még mindig a rohanás miatt. Mielőtt Chen bármit is kérdezhetett volna csengettek,így megfordultam és kitártam az ajtót.

-Muszáj... jönnötök...-esik rám,alig bírom megtartani,de ez a legkisebb problémám-JaeBum rosszul van...-ájul el a karjaim közt. Jobban megnézve ruhája tiszta vér-remélem nem az ővé-és tiszta kosz.

-Mi történt veletek?!-rázom meg egy kicsit,majd kétségbeesetten nézek az időközben kitömörűlö emberekre-TaeMin!!