17.fejezet

Baekhyun POV

A folyosót gyors ütemben magam mögött hagyva siettem a tanácskozó terembe,ahol a szüleim vártak rám. Fogalmam sincs mit akarhatnak. Végig szenvedtük Sunheevel az átkozott báljukat,amin egy támadást is levertek a fiúk,igaz Minhee megsebesült,amiről anyám nem szerzett tudomást szerencsére. Legalábbis remélem,hogy nem ezért keresnek. De azért nagyon jö az időzítésük,amikor Sunhee mellett kellene lennem,mert már annyira aggódik az unokanővére miatt,hogy alig eszik. Hiába csinál Kyungsoo finomabbnál-finomabb ételeket.

Időközben elértem az ajtót,ami elválaszt a szüleimtől. Egy könnyed mozdulattal belöktem és már mosolyogtam is,mint akinek semmi baja sincs az ég világon.

-Szívem!-jön elém édesanyám,majd két puszit nyom az arcomra,nyomában apával

-Fiam!-nyújt kezet

-Miért kerestetek?-ülünk le a hosszú asztalhoz,aminek a végén többnyire Suho szokott ülni,de most sajnos nincs jelen.

-Tudjuk,hogy nem ez a legalkalmasabb idő,mert gondolom több időt szeretnél tölteni a mennyasszonyoddal...-kezdi anya

-Drágám,ne kerítsd... Majd lesz elég ideje,amikor összeházasodnak! Szóval fiam... Amerikába kell utaznod Krisszel,Chanyeollal,Kyungsooval, Joonmyunnal. Nincs ellenkezés.-apám arról híres a halandó világban is,hogy vaskézzel iranyít. Hát igen,mindegy miről volt szó az életemben, nem én szoktam a döntéseket hozni. Vagyis ritka esetek egyike,ha én választhatok.

-Mennyi időre?-számomra ez a legfontosabb kérdés. Semelyikünknek sem mindegy mennyi ideig leszek távol,mert hiányzok a csapatból.

-Bizonytalan. Minden az ottaniaktól függ. Persze most is tudod tartani a kapcsolatot az itthoniakkal telefonon és a többi vackon.

-Értem.-állok fel távozásra készen,de mielőtt meghajolva távozhatnék apámon látszik,hogy mondanivalója még nem ért véget.

-Még valami. Holnap délután indultok.

-Igenis.-hajolok meg,de az ajtóba utánam szól:

-Baekhyun!-nevem hallatára visszafordulok egy kis mosollyal az arcomon,mert amikor a nevemen szólít mindig valami személyeset szeretne mondani és eldobja az acélpáncélt-Gyönyörű volt Sunhee a bálon. Jól mutattok egymás mellett.-mosolyog egy kicsit ő is. Nem válaszolok,mert mit is mondhatnék? "Kösz fater,de ezt én is tudtam"? Nem hiszem,hogy egy nyaklevesen kívül is bármivel jutalmazna. Ideje visszaindulnom a mi szárnyunk felé. Rossz lesz itt hagyni Sunheet,de azt hiszem meglepem valamivel... És tudom is,hogy mivel...

Sunhee POV

Kettőnk közül mindig is Minhee volt a sebeshetőbb,az érzékenyebb a változásokra. Most is ő fekszik ott fent helyettem. Én is lehettem volna,de nem. Nem értem oda előtte.

-Felesleges törnöd magad.-hallom a hátam mögül,mire felállok és megfordulok

-Csak virágot szedtem Jongin...-folytatom tovább a cselekvést

-Azt ne szedd le,mert mérgező.-guggol le ő is-Látszik rajtad,hogy bánt valami. Ha nekem nem is,de Laynek elmomdhatod. Ő mindenkit megért és mindenkin segít. Emlékszem,amikor meghalt a nagymamám akkor is bármikor mehettem hozzá,volt hogy rémálmom volt és felkeltettem,de nem haragudott. Inkább megbeszéltük mi volt benne,mit jelenthet és utána jobb lett.-mosolyog és odanyújtja az ő általa összegyűjtött virágot

-Menjünk vissza mielőtt megint esni kezd.-indultunk vissza a házba

-Ahogy észre vettem nem nagyon használjátok a képességeiteket.

-Igen. Tudod miután anyuék meghaltak a barátaink szülei neveltek minket és ott is azt láttuk,hogy nem kell egyfolytában az erőnket használni és ez így berögzült.-rántom meg a vállam

-Értem. Én is így vagyok vele,de tudod egy kicsit lusta vagyok.-vigyorog ő is,de ebben a pillanatban csúszott meg a sárban és az egész srác egy merő latyak lett. Persze nem állhattam meg nevetés nélkül.

-Gyere te szerencsétlen!-kacagok még mindig rajta,de neki se kell több ott kötök ki mellette,s már mindketten nevetünk

-Én vagyok a szerencsétlen?! Komolyan??-hahotázik megint

-Mi? Én nem estem volna el,ha nem rántasz el!! De menjünk,mert hervadnak a virágok!-forgatom meg őket. Szép lesz,ha Minheenek szedtük és mire odaadjuk neki ki is dobhatja őket. Feltápászkodunk és egymás mellett haladva megyünk vissza. Felmentem Minhee szibájába,de ott senki sem volt szöval felébredt,így a virágot vízbe raktam,majd nagyobb kedvvel gyorsan a konyhába siettem,ahol a fiúk-Luhannal az élen-könyörögtek unokanővéremnek,hogy egyen.

-Enned kell!-ölelem át hátulról

-De ez nagyon sok.-igaz Unnie soha nem evett olyan hű de sokat,de akkor is kell neki a táplálék

-Akkor is-mutattam az isteni ételekre. Persze én ilyet nem kaptam...
-Ha másért nem is akkor azért, hogy erőben légy, mire ideérnek Sehunék- jött ki a konyhából KyungSoo- már lehet hallani Xiumin hangját és ha magadat nem is,akkor legalább engem megvédhetnél, mivel miattad dobtam rá azt a vackot.
-De életet mentettél vele.
Pár perc múlva hangos nevetés jelezte,hogy a két csínytevő érkezik,a mögöttük zsörtölődő Minseokkal.
-Addig nevettek,amíg MinHee meg nem talál titeket és vízbe nem folyt.
-Nyugi hyung ez szinte lehetetlen- nevetett tovább Chanyeol. Godolom ők még nem tudják,hogy jobban van. Na most lesz ne mulass!
-Ez igaz,mivel a tea közelebb van és még forró is-mikor meghallották Unnie hangját olyan képet vágtak,mintha valami szellemet láttak volna. Le kellett volna fényképezni!
-Mi...Minh...Minhee jaj de jó, hogy itt vagy. Jobban vagy?- kezdett el hebegni Sehun
-Én igen, de ti nem biztos, hogy sokáig mondhatjátok el magatokról-kelt volna fel a székből,persze ez ilyen hamar nem megy,de Luhan ott is termett és már segített is Minheenek. Ez alatt természetesen a fiúk nyúlcipőt vettek,de csak Channienek sikerült a menekülés. Szegény Sehun úgy lógott Kai keze alatt,mintha akasztanák.
-Na idefigyelj én teljesen vehető vagyok a szivatásokra, de ha még egyszer egy ilyen undorító élőlénnyel próbáltok megszívatni esküszöm elintézem, hogy a távoli jövőben csak keresztapák lehessetek-hát ez kész... Sehun olyan fehér lett,mint valami kórházi lepedő. Annyit nevettem rajtuk. Ameddig Minhee elintézte a leckéztetést,addig én megkóstoltam az epret és a gofrit.
-Bocsánat kérés elfogadva. SunHee te meg ne edd meg az ennivalóm.-hupsz... azt hiszem nem voltam láthatatlan
-Mén mem mis meszek.-ennyit az értelmes beszédből,mert ez "én nem is eszek" akart lenni
-Tudom. Luhan vissza segítesz?
-Persze.-még egy picit evett,aztán vissza kellett vinni a szobájába,mert pihennie kell még. Mikor kijöttem Unnie barlangjából és leértem a nappaliba már Baekhyun is ott volt.

-Szia!-adok egy puszit az arcára. A bál óta azt hiszem közelebb kerültünk egymáshoz.

-Hogy van Minhee? Hallottam,hogy magához tért.-görbül a szája

-Csak kiváncsi volt,hogy mi történt vele,de most alszik vagy olvas.

-Akkor jó. Amúgy jókor jöttél,mert beszélni akartam veled vagyis veletek. Mint azt tudjátok a szüleim látogattak meg-oh szóval ezt mindenki tudtára adták csak az enyémre nem-azt közölték velem,hogy újra látogatást kell tennem Amerikába. Ráadásul nem megyek egyedül.-mi? Itt hagy a még mindig számomra idegen világba?-Tudom Sunnie,hogy most mire gondolsz,épp ezért hoztam neked valamit.-fordul hátra egy dobozhoz és vesz ki belőle valamit... Igazából nemis haragszom rá,hisz ez a kötelessége... De akkor is... Komolyan azt hiszi,hogy holmi ajándékkal kiengesztelhet? 

-Jajj de cuki! Ő az enyém?-amikor megláttam a kis Husky kölyköt megenyhült a szívem és amikor rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel végképp végem volt

-Igen,hogy ne legyél egyedül...-adja át a csöpséget

-Oh,szervusz drágaságom-vakarom meg a füle mögött,mire kidugja a nyelvecskéjét

***

Hamar eljött a búcsúzás ideje. A srácok gyorsan bedobálták a csomagokat a kocsiba és már csak ketten álltunk a jármű mellett.

-Öhm... Vigyázz magadra!-ölelem meg,amin meglepődik,de viszonozza

-Te is. És minden nap skypolunk meg beszélünk rendben?-szorít meg egy picit,majd eltávodolodik,de csak annyira,hogy lássuk egymást és megcsókol. Nem tolakodó én mégis többet akarok. Hangos dudaszó zavar meg minket.

-Még ma elkell indulnunk!-kiabál ki Chanyeol

-Menned kell...

-Úgy látszik... Hey,babe fel a fejjel!-pöcköli fejjeb az állam,mivel megmosolyogtat-Ez az én Sunheem!

-Na menj utadra,babe!-utánzom én is

-Szia!-tűnik el az autóban

Az este korábban eljött,mint vártam és a szobámba egy ajándék várt az asztalon.

-Meghoztam a lovagod!-jön be Minhee Roalffal. Az említett csak vakkant egyet-Az mi?-bök a címkés rózsa felé

-Nem tudom.-nézek körül

-Nézd meg?!-vág olyan "komolyamennyiresötétvagy" fejjel

-"Nem olyan gyönyörű,mint a kisasszony,de reméltem a mosolyt az arcodon."- felhúzott szemöldökkel fordulok Unnie felé,aki hasonló arckifejezéssel jutalmaz. Ki a küldő?

És miért érzem azt,hogy a virágnak semmi köze Baekhyunhoz?