2015. április 9., csütörtök

11.fejezet

SunHee POV

Haza fele inkább gyalog indultunk el,mert BaekHyun mutatni akart nekem valamit. De én is kiváncsi vagyok néhány dologra.... Például "2 éve megláttalak" vagy a "22 vagyok a ti világotok szerint" ezek mi a szöszök??
-Szóval mit is szerettél volna mutatni?-kérdezem meg,hiszen eddig semmi érdekfeszítőt nem láttam.
-Mindjárt ott vagyunk. Nyugi!-mosolyog selytelmesen. Még tettünk vagy 50 métert ès utána BaekHyun befogta a szemem,azzal az indokkal,hogy "meglepetés"... Meglepetés egy erdőben? Mókus party vagy mi? Egyszercsak megálltunk és el is tűnt a szemem elől a keze. Egy hídon álltunk és szemben velünk megint egy volt,úgy 200 méterre innen. A folyó,ami felett álltunk hasonlított a Han folyóhoz,de azzal ellentétbe,ezt fák védték oldalról,a közvetlen partot pedig rózsaszín virágsáv töltötte ki. Gyönyörű.
-Ez hihetetlen...-a szavam is elállt. Egyszerűen nem tudtam mit mondani...
-Az egyik kedvenc helyem... Gondoltam megosztom veled,ezért jöttünk gyalog,de innen akár vissza ia mehetünk a házunkhoz és onnan kocsival vagy folytathatjuk lábbusszal. Azt csináljuk,amit szeretnél.-mosolyog... Látszik,hogy odafigyel rám,tényleg. Nem mondom,hogy szerelmes vagyok belé,de kedvelem ez kétség kivüli.
-Szerintem legyünk gyorsak.-kacsintottam és koncentráltam. Egy pillanat múlva már ott álltunk a fiúk lakásának nappalijában.


-Pont most végeztünk a vacsorával.-mondja Chen
-Mi úgyis ettünk már.-mosolygok-MinHee evett?
-Nem. Azt mondta nem éhes. De amióta itt vagytok nem evett. Vagyis nem láttam csakúgy,mint téged.-tette a csipőjére a kezét KyungSoo,amitől olyan anyukásnak tűnt.
-Izé... Azt hiszem megnézem Minheet...-mutogatok a lépcső felé és el is futok a felé. Amikor felérek a lépcsőn akkor jut eszembe,hogy nem nagyon tudom merre kell menni.... Igaz három napja itt vagyunk,de akkor is. Megfordultam,hogy akkor visszamegyek a nappaliba és megkérdezem a többieket,mire mögöttem vagyis már előttem állt JongIn.
-Oh..-adtam hangot
-Gondoltam,hogy nem fogod tudni melyik ajtó az.-nevet ki
-Jól van na. Nem vicces!-mosolygok már én is
-Na,gyere!-fogja meg a csuklóm és elvezet a folyosók labirintusában.

-Nem is olyan bonyolult,mint hittem...-mosolygok bárgyún
-De nem ám.-enged el,hogy be tudjak menni az unokatesóm szobájába. Ahogy gondoltam,már alszik. A látványra el kell,hogy mosolyodjak. Unnie szokásához híven lerúgta magáról a takarót,így visszateszem a puha anyagot,hogy eltakarja MinHee testét.
-Jó éjt,Unnie!-hagyom el a szobát
-Na minden rendben?-kérdezte Kai
-Persze,már benyomta az unalmast..-nevetek egy kicsit
-Ma össze-vissza mászkált... Majdnem meg is ölette magát és XiuMint... Elmentek sétálni és találtak egy sárkányfészket,amiben épp akkor kezdett repedezni egy tojás.... Na,a drágalátos unokanővéred megakarta néznia a kisfiókát,ami azzal járt volna,hogy hamuként érnek vissza...-rázta meg a fejét olyan "ez a csaj hihetetlen" arccal,amin muszáj volt nevetnem-Mi olyan vicces?
-A fejed... Amúgy ez jellemző rá. Nyitott az új dolgokra.-mosolygok mèg mindig-Na,mindegy. Jó éjszakát!
-Neked is.

***

Ahhoz képest,hogy nem aludtam valami jól,egészen kipihentnek éreztem magam. Mentem is MinHeet kelteni,aki fáradtabb volt,mint én. Megnézte a gyűrűt,amikor az orra alá dugtam.
-Azért nem sajnálja a pénzt... Szerinted mennyi lehetett?-emeli magasabbra és vizslatja úgy
-MinHee!! Nem az a lényeg... Különben meg... Hallottam a kis kalandodat-kuncogtam,de tudja mire gondolok,mert megosztottam vele az emlékemet. Elég bonyolult képesség,de idővel meg lehet szokni... De akkor is vicces
-Mekkora szája van ennek a JongIn gyereknek.... Amúgy meg igen is aranyos volt az a kicsit nagy tojás!-tart ki az igaza mellett
-Jó,elhiszem! Arra gondoltam,hogy takaríthatnánk a fiúk helyett,mert úgyis vadászni mennek,ha nem kezd el esni.-megyek az ablakhoz, és nézek ki rajta-Azért eléggé be van borúlva...
-Rendben... Akkor felkelek. Csinálsz nekem kávét?-néz kiskutya szemekkel
-Persze!-indulok le Lent beállok a konyha közepére és megszemlélem a helységet.
-Mit keresel?-hozza rám a szívinfarktust ChanYeol.
-Csak szemezek a konyhával... Amúgy van nálatok olyan,hogy kávé?-lehet hülyén hangzik,de honnan tudjam,hogy mik vannak meg mik nem... Erre a kérdésre kitör belőle a nevetés....
-Pabo!!-ütögeti meg a fejem,amikor már nem fulladozik a röhögéstől-Miért ne lenne?
-Mit tudjam én?-vontam meg a vállam
Mire készen lettem a gőzölgő itallal,addigra a tulajdonosa is elkészült. Miután reggeliztünk,(amit az összes hímnemű egyed megjegyzett nekünk) elkezdjük összepakolni a nappalit. Mit ne mondjak vannak érdekes dolgok a kanapé alatt... Nem,nem a porcicákra gondolok,de abból is van elég. A színváltós alsóra,vagy a női táskára,amiknek nem vagyok kiváncsi a tulajdonosára.
-Te Unnie... Ezeknél aztán van világ...-fordulok felé,de nem találom sehol-Unnie? Hol vagy? MinHee!!-körbe jártam a földszintet,a szobáinkat,a fürdőt,de sehol sincs. Mire leérek a kereséssel,a fiúk is betörik az ajtót és a kisszőnyeg az ajtónál tiszta sár lesz.
-Yaa!! A szőnyeg!!-kiáltok,mire mind rám néznek-Leshettek! Ti fogjátok kisuvickolni!
-Jól van... Nyugi van ember!!-mosolyog SeHun
-Te ne nyugizzál nekem,mert leütlek!-hadonászok felé,mire visszalép
-Ennek meg mi baja?-fordít nekem háta és inkább visszamegy a fiúk mögé
-Nem azért takarítok,hogy utána összepiszkítsátok! Amúgy... MinHeet nem láttátok?-rakom a csipőmre a kezem
-Nem. Miért?-kérdi Tao
-Mert látod itt?!-most már aztán elegem van! Annyi eszük van,mint egy csomag fagyasztott csirkecombnak!
-Itt nem.... De ott igen...-mutat ki az ablakon Channie,mire mindenki odanéz. Valóban ott van... De mit húzgodja azt a bokrot? Döntöm el a fejem,de rájövök,hogy nem is a bokrok bántalmazza,hanem egy nagy tojást hoz.... Várjunk! TOJÀST?!
-MinHee!!-futunk oda,vagyis futnak,mert mi Kaival gyorsabbak vagyunk.-Mi a francot csinálsz?!
-Ez egy sárkány tojás...-hűl ki D.O
-Nem hagyhattam ott szegényt védtelenül!-néz ránk MinHee olyan "hogy nem értitek meg?!" fejjel
-Bizonyára az anyja megvédi! Csak a bajt hozod ránk!-szól gúnyosan SeHun
-Drága mindig oltogatom a másikat,mert akkor menő vagyok,nem hiszem,hogy egy mozdulatlan sárkánymama bármit is tehetett volna érte. Ott volt a fészek mellett,egy hatalmas lyukkal a testén. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz,hogy megállapítsam elvitték a szívét és azt,hogy a poronty ott csak veszélyben van.
-Megölték az anyját?-kérdezi lefagyva Kris... Mintha őt ezt jobban érintette volna meg,mint a többieket.
-Igen. Ezért hoztam el. Nem vagyok ám buta!-mosolyog MinHee
-Annyira!-köhög JongIn
-Yaaa!-üti meg a mellkasát Unnie
-Na,elég legyen! Vigyük be addig,amíg nem lesz baja! Akik ezt tették az anyjával,lehet rá is fáj a foguk.-hesseget be minket SuHo Bevittük nagynehezen a nappaliba,de ahogy lerakták meg is repedt.
-Ügyesek vagytok! Most megöltétek!-kezd el pityeregni MinHee
-Neeem...-akadozik Kris-Ez kikel!
-MinHee úgyis látni akartál ilyet nem?-mosolyog XiuMin,mire Unnie csillogó szemekkel bólogat. A tojás,ahol megrepedt onnan még kis hajszálrepedések is végig futnak a szilárd héjon,majd egy roppanást hallunk és leesnek a darabok. Valami trutyi is kifolyik,de megpillantjuk a kissárkányt,aki kinyitja szemeit és egy hatalmasat nyújtózkodik. Lilás-kékes pikkelyei arra engednek következtetni,hogy fiú,de kitudja.
-Parázska!!-kiált fel Unnie és közelebb gugol a kislényhez

2015. április 4., szombat

10. fejezet

MinHee pov.

Amikor ma felkeltem a mindig mosolygós Chanyeol tudatta velem a tényt, miszerint SunHee elment még korán reggel megismerkedni a vőlegénye szüleivel. Nem tudtam mit tehetnék annak érdekében, hogy ne unatkozzak, ezért Suho volt az első "áldozatom" akit felkerestem. Nagyából fél órát bírtam mellette, mivel nem volt valami érdekfeszítő mellette üldögélni és figyelni, ahogy a nap a faágak között megvilágította a termet a hatalmas ablaknak köszönhetően. Szép volt, de nem ép a legizgalmasabb dolog amit csinálhattam volna. Miután feltűnés nélkül sikerült kiosonnom Xiuminba botlottam, aki éppen az udvarra indul, valami napi séta miatt. Jobb ötlet híján megkérdeztem, nem zavarná ha én is vele tartanák. Egy mosollyal arcán bólintott, ezzel jelezve, hogy nem zavarja a jelenlétem.
-Nagyon hideg van- dörzsöltem meg felső karomat, miközben egy vékony kis ösvény felé vettük az irányt.
-Hát igen- nevetett- nálunk egy kicsit hűvösebb van ősszel mint nálatok, de azért megszokható.
-Na ne. Ha itt kell maradnom, már most látom, hogy nem fogom túlélni a telet- nevettem el magam, mire Xiumin megrázta a fejét. Először arra gondoltam, hogy vissza megyek, de mivel nem figyeltem merre jöttünk, folytattam a sétát.
Amúgy minden na...-miután befogta a számat másik kezét szája elé emelte, engem csendre intve. Fejemet automatikusan fordítottam arra, amerre ő is nézet.
-Látod?
Én csak egy aprót bólintottam válasz gyanánt, miközben  az éppen repedező hatalmas tojást figyeltem.
-Jobb, ha megyünk- ragadta meg a kezem és elkezdett visszafelé húzni.
-De miért? Én megakarom nézi a kismadárt- nyafogtam, miközben lábaimat szedtem a tempó megtartásának érdekében.
-Nem gondolod, hogy egy kicsit nagy tojás volt?
-Na jó akkor a nagy kismadarat szeretném megnézni- álltam meg én is, éppen csak nem neki menve Xiumin-nek.
-Pabo- pöckölte meg homlokomat- az egy sárkány tojás volt, ami azt jelenti ha ott maradunk, lehet csak hamuként "élnénk túl "-az utolsó szónál macskakarmot mutatott.
-Oh, miért nem ezzel kezdted, akkor muszáj megnéznem. Még nem láttam sárkány babát- fordultam vissza, mire társam hátára kapva cipelt vissza a hatalmas kastélyszerű épületbe.

-Ez komoly- nevetett Lay, miközben elém rakta a gőzölgő teával teli bögrét.
- Igen, komolyan mondom ez a lány nem is köz, hanem önveszélyes- mutogatott össze vissza. Torkomat megköszörülve fordultam feléjük- ha nem baj még én is itt vagyok. Hello- integettem orra elött.
-Akkor is ez az igazság... egy normális lánynak nem sikítva kéne menekülnie ezután, hogy megtudja, hogy sárkány van a közelben?
-Nem vagyok átlagos- vontam meg vállamat.
-Igaz. Te öngyilkos hajlamú vagy.
-Na jó, szerintem most hagyjátok abba, amíg még nem estek egymásnak.
Lay tanácsára hanyagoltuk a témát.

Miután a meleg teámat megittam Lay-ket magukra hagyva a legközelebbi folyosó irányába indultam. Miközben sétáltam, újra szemem elé került az égő házat ábrázoló festmény, ami megint elterelte a figyelmemet. Közelebb léptem, és figyeltem, ahogy a lángok mozogni kezdenek. Na várjunk csak, de hiszen a képek nem mozognak.  Óvatosan ráztam meg fejemet, hogy elinduljak, de valami nem engedte, hogy lábaimat megmozdítsam.
-Mit nézel annyira MinHee?
Hátrafordulva vettem észre, hogy a személy aki elterelte a képről figyelmemet nem más mint Tao.
-Én....izé én csak....szóval....
-Kris mondta nekünk, hogy az első napon is megálltál ezelőtt a kép előtt. Talán emlékeztet valamire?
-Nem- ráztam meg a fejem- talán kellene?
-Tessék?...Ja~ nem, dehogy kellene.
-Rendben, amúgy segítsek?- mutattam a kezében tartott több száz könyvre.
-Azt meg köszönném-  mosolygott, majd átadott egy pár ősrégi könyvet.
Egy hatalmas faajtó előtt álltunk meg, majd Tao kinyitotta azt egy kulccsal amit a zsebéből vett elő. Ebben a pillanatban az eddig látott legnagyobb könyvtár tárult szemeim elé. Orromat megcsapta a jellegzetes olyannyira szeretett régi könyv illata.  Ahogy beljebb léptem vettem csak észre a hatalmas könyvrengeteget tartó antik könyvespolcok tetején elhelyezett szenteket ábrázoló mellszobrokat.
-Csak tedd le oda őket- mutatott az egyik asztalra, ezzel ismét elvonva figyelmemet nézelődésemről. Az asztalra helyezve a könyveket indultam meg egy vitrin felé, amiben egy szemmel láthatólag ősrégi tekercs darab volt elhelyezve.
-Erre latinul van írva?
-Nem egészen- nevetett- de sok mindenben hasonlít rá. Ezt a nyelvet az őseink használták, az emberek csak átvették tőlünk és egy kicsit változtattak rajta.
-Szóval akkor itt jártak már emberek?
-Igen. De  nem tudni, hogyan. Vannak olyan elméletek is, hogy egykor még az emberek is itt éltek. Csak...
-Csak mi?
-Csak találtak egy kevésbé veszélyes világot- vonta meg a vállát- De ez csak egy gyerek mese.
-Ha te mondod- vontam meg én is a vállamat, majd az egyik könyves polc felé vettem az irányt.
-Amúgy ide tilos bejönni, hogy be volt zárva?
-Mi? Jaj dehogy is. Ha szeretnél akármikor bejöhetsz. De!
-De?
-De nem vihetsz ki innen semmit valamelyikünk engedélye nélkül. Rendben?
-Értettem főnök- vágtam magam vigyáz állásba, mint a katonák.



A könyves polcok között járkáltam, amikor véletlenül sikeresen levertem egy könyvet. Miután meggyőződtem arról, hogy senki sem hallotta meg bűnömet lehajoltam érte, hogy vissza rakhassam oda, ahol eredetileg volt. Ahogy felemeltem egy papírdarab esett ki belőle, amin a hold állás fázisai voltak ábrázolva. Érdekelni kezdett, vajon miről szólhat a könyv, ezért az elejét megfigyelve kerestem címét.
-Luna- olvastam el az ismert szót- ezt értem, de ezt itt nem- húztam végig az ujjam az utána következő ábrára. Nagyon kezdett érdekelni miről lehet benne szó, ezért minden latin tudásomat elővéve lapoztam bele a vastag könyvbe.
Már magam sem tudom mennyi ideje ülhettem a hideg kövön, amikor Tao kivette a kezemből olvasnivalómat.
-Na~. Ezt most miért csináltad?
-Bocsi, de akármilyen hangosan is szóltam, te rám sem hederítettél.
-De akkor miért nem böködtél meg- pislogtam fel rá.
-Azt hiszed nem próbáltam?
-Öm...próbáltad?
-Nem is egyszer- nevette el magát- na de gyere, mert ma még semmit nem ettél, és hát ennek Kai és Luhan eléggé hangot adott nemrég.
-Oh.. akkor mennyünk- álltam fel.
Már majdnem kiértünk az ajtón, amikor nekem eszembe jutott a nemrég olvasott könyv.
-A könyvet kölcsön kérhetem?
-Nem szeretnélek megbántani, de nem lehetne, hogy azt inkább ne olvasd?
-Öööö...
-Szóval nem- vakarta meg tarkóját.
-Talán nem kéne?
-Nem erről van szó, csak...
-Csak mi?
-Rendben, de csak  a könyvár területén, és senkinek sem mondhatod el. Értesz engem?
Egy bólintással jeleztem, hogy értem amit mond, majd egy ajtón belépve egy hatalmas étkezőasztalnál vártak a többiek.
-MinHee, gyere ülj le- paskolta meg Sehun az üres széket maga mellett. Mivel máshol nem volt hely, na meg mivel más nem is nagyon ajánlkozott fel csendben leültem a legfiatalabb fiú mellé.
Sehun elkezdett minden félét a tányéromra pakolni, miközben azt magyarázta mi micsoda.
-Izé...
-Nem szereted talán- pillantott rám pakolás közben.
-Nem, nem erről van szó. Csak izé... nem vagyok éhes. De azért köszönöm- hajoltam meg.
-Ezt meg, hogy érted? Napok óta szinte nem is eszel- állt fel Luhan és egyenesen felém sétált.
-Igazad van, még énsem láttam enni- jegyezte meg D.O is- talán fény evő vagy?
-Milyen evő- néztem rá érdekesen.
-Ugye nem vagy beteg- tette tenyerét arcomra bambi, miután mellém ért.

Az ajtón beszűrődő kopogásra keltem fel másnap. Ágyamról felállva másztam el odáig nagy nehezen, hogy ki tudjam nyitni  azt.
Miután kinyitottam, egy mosolygós SunHee állt velem szemben.
-Hány óra van- töröltem meg szemeimet.
-Korán- súgta, majd beljebb jött.
-Akkor mit ártottam neked, hogy felkelts?
-Néz- tartotta elém kezét, amin megpillantottam az eljegyzési gyűrűt.

2015. március 11., szerda

9.fejezet

SunHee POV

Jobbnak láttam bezárkózni a szobába,azon belül a gardróbszekrénybe,miután akaratomon kívül megtámadtam Layt. Azért zárkóztam be a ruháim közé,(amin meg is lepődtem,hogy vannak)mert Kai be tud jönni a csukott ajtó ellenére is. Elméletemet megcáfolva kopognak az ajtón és öt fiú hangját hallom egyszerre. Kissé nehéz kivenni a mondatokat,de többnyire a "Nyisd ki!" vagy az "SunHee! Engedj be!" mondatok hangzottak el. Valószínűleg elegük lett abból,hogy a nyílászárónak beszélnek,így két ember jött be,de az egyik nem sokkal érkezésük után távozott is. Gondolom Kai volt és hozott be valakit társalogni.
-SunHee... Merre vagy?-hallom meg Baek hangját,mire nagyot dobban a szívem lövésem sincs miért.-Ugye nem szöktél ki,mint MinHee?-mosolyog. A szekrény ajtaján lévő kis résen látom,hogy háttal áll nekem. Annyira aranyos... Mindig mindenben mellettem áll és tényleg mindent megtesz,hogy viszonozzam az érzéseit... És... Azt hiszem... Elindult bennem valami...
-Szóval mégis csak elmentél...-ül le az ágyra,majd lehajtja fejét-Miért üldözöm el? Valami rosszat tettem? Esetleg nyomultam rá?-gondolkozik hangosan... Kérdéseire könny szökik a szemembe és vizes arccal jövök elő....
-Ne haragudj... Kérlek...-folynak tovább a könnyeim. Mondandóm végére feldolgozza látványomat,ami nem lehet kellemes és azonnal odasiet hozzám,majd szorosan megölel. Görcsösen kapaszkodva belé adom ki az összes bánatom-Bocsáss meg.... Én nem akartalak megbántani... Laynek sem akartam ártani...
-Ssshh... Nyugodj meg! Nem haragszom és YiXing sem! Biztos vagyok benne,mert nem szándékosan csináltad!-ringat
-Köszönöm...-markolászom a hátán fekete pólóját.
-Naaaa!! Gyere menjünk le. Layt is keltegetik már!-tol el magától annyira,hogy egymás szemeibe tudjunk nézni.
-Re-rendben...-lépek egy kicsit messzebb,majd megfogom a kezét,amin nem kicsit lepődik meg-De,ugye ott leszel velem?
-Persze...- most sokkot kapott vagy mi?? Engedjem el a kezét? Mi a baja?

***

KyungSoo és MinSeok sürögtek-forogtak,hogy Layt felébresszék. Közben Suho felküldte ChanYeol Oppat az emeletre Unniehoz,mert ő a soros,de kis idő múlva lejött LuHanért,aki egyből szaladt is fel... Hm... Gyanús nekem ez a kölök...
-Mi történt fent?-kérdezte SeHun
-Nem tudom hogy csináltam... Annyira emlékszem,hogy elaludtam,rémálmom volt és valaki rángatott,hogy keljek fel és mire kinyitottam a szemem, Lay csattant a falnál. Miután lehoztam,visszamentem és univerzum szerű dolgot láttam a kezem felett lebegni... Nagyon megijesztett ez az egész.... Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni!-hajolok meg
-Nem szánt szándékból tetted,így nincs oka a bűntudatodnak.-mosolyog D.O . Lassan a beteg kezdte nyitogatni a szemét,és én azonnal odamentem elnézést kérni tőle a történtekért,amit elintézett egy kézlendítéssel. Nem sokkal ezután már az emeleten tartózkodó személyek is csatlakoztak hozzánk,majd hallhattunk egy eléggé érdekes párbeszédet MinHee és Bambi között lezajlani. Unnie egyre idegesebb lett és ez az érzés akkor sem csendesedett benne,amikor meglátta BaekHyunnal összefűzött ujjainkat... Ő persze egyből megijedt a kissé anyatigrisnek látszó unokanővéremtől és elengedte a kezem,de Unnie reakciójától nemcsak Ő,hanem én is meglepődtem:
-Azt csinálsz,amit akarsz....Őt nem zavarja..-és egy vállrántással elintézte a dolgot... Valami baja lehet??
Amint Lay két lábra állt, SuHo már ment is hozzá és félre hívta beszélgetni.... Remélem azért nem csináltam annyira rossz dolgot... Mikor visszatérnek a sérült fiú Unnie-hoz közelít,majd hozzá is szól:
-MinHee, kérlel gyere velem.-álljunk csak meg! Hova akarja vinni az unokatesómat!?
-Csak,ha elmondod minek.
-Nem szabadott volna ki jönnöd.
-Én nem is akartam. Ő a hibás-mutogatott LuHanra
-Na gyere csak-kapta a vállára Chen és felvitte a szobájába,miközben MinHee nőhöz híven sikongatott
-Óvatosabban-kiállt Kris. Gondolom,hogy később a védelmére szóljon,hogy ő próbálkozott,ha Unnie kérdőre vonná

Mint később kiderült,Chen volt olyan kedves,hogy lekötözze MinHeet?De pár óra múlva a váltásnál kiszabadult Kai segítségével.BaekHyun elhívott a szüleihez,de kezdett sötétedni és ma történtekre hivatkozva elhalasztottuk holnap reggelre. Valahogy itt lassabban telik az idő... Vagy lehet,hogy csak én érzem így...

***

Bármilyen meglepő volt,de kocsival közlekednek itt is. Fél óra alatt el is értünk az anyósék házáig. Addig a lehető legjelentéktelenebb dolgokról tudtunk beszélgetni. Ahogy közeledtünk,vagyis Baek mindig mondta,hogy mennyi van még hátra az útból egyre jobban izgultam. olyan kérdések kezdtek megfogalmazódni bennem,hogy olyan lány vagyok-e,akit elképzeltek a fiúk feleségének,meg-e felelek az elvárásoknak. Amikor megálltunk már majdnem elájultam.
-Nyugodj meg! Nem ettek még embert!-mosolyog BaekHyun,amikor kinyitja az ajtót és nyújtja a kezét,hogy segít kiszállni a járműből.
-Jóóó... De tudod én nem ismerem őket. Igazából nem is tudom,hogy ez nem-e korai.... Nem lesz baj,hogy idehoztál?-jönnek a jobbnál jobb ötleteim.
-Nyugi és gyere.-mosolyog továbbra is. Kiszállok,összekulcsoljuk az ujjainkat,hogy mi igenis összetartozunk... Bár nem tudok sok mindent vele kapcsolatban,de minden idő kérdése.
Most szépen megnyugszok,nem leszek ideges,még akkor sem,ha egyre közelebb van az ajtó. Végül is mi történhet? Elvileg előre tudták,hogy jövünk akkor meg?! BaekHyun lenyomja a kilincset és a következő pillanatban bent is vagyunk. A vártnál letisztultabb és egyszerűbb kis előtér fogadott,ami nagyon kellemes látványt mutatott halvány pasztel rózsaszínre festett falaival és a régiesnek tűnő fabútorokkal. A cipőnket és a kiskabátunkat levéve,Baek felakasztotta azokat,míg én az akasztós fallal szemben lévőn néztem meg a családi képet. Egy idősebb házaspár (gondolom a Byun szülők),BaekHyun,egy Oppánál pár évvel idősebb nő,egy kisfiú és egy másik férfi szerepelt a meghitt képen. Nagy valószínűséggel elég feltűnően bámultam a dísztárgyat,és elég értelmes képet vágtam közben,mert kaptam a magyarázatott:
-A szüleim,a nővérem,a nővérem kisfia és a férje. Valamint jómagam.
-Van nővéred?-csodálkozok-És van már gyereke?
-Persze. Én csak 22 éves vagyok a ti világotok szerint. Úgy a tesóm 26.-mosolyog-SeungJo pedig 3 éves.
-Ohhh... Értem ...-néztem "megvilágosodott" arccal... Na nem,mintha megtörtént volna-Akkor menjünk!

***

-Most,hogy mind itt vagyunk... Akár meg is örökíthetnénk ezt a napot.-mosolyog ránk Byun mama
 -Fénykép?-érdeklődöm,mert nem szeretem ,ha képet kell csinálni...-És igazából nincs itt mindenki... Az unokanővérem,MinHee hiányzik...
-Dehogy! Meglepetésünk van neked!-kezd el tapsolni JooRi,BaekHyun nővére,mire a barát/vőlegény izém lelép... Na szépek vagyunk mondhatom...
-Tessék?? Megle-meglepetés? Ne tessék fáradozni,mert nincs szükségem semmire!! Így is nagyon sok mindent köszönhetek maguknak! A fiuk is remek ember és jobbat nem is kívánhatnék,igaz még nem ismerjük annyira egymást,de ez meg fog változni!-mosolygok hálásan mamára és papára
-Angyalom! Ez egy természetes dolog! Kérlek menj fel a lépcsőn,fordulj balra és menj be a második ajtón! BaekHyun már ott vár. Siess!-noszogatnak... Elindulok kicsit félénken,mert fogalmam sincs ki mi meg hol mi vár. Főleg ebben a nagy házban. Simán eltévednék... Tíz perc bolyongás után megtaláltam az ajtót,ami szerintem az,mert halk zene hallatszott ki,így kopogtam.
-Szabad.-hallottam meg a hangját,mire a szívem gyorsabban kezdett dobogni
-Szia! Tudod te mekkora ez a.... ház...?-akadt el a mondatom... A szobát csak a gyertyák fénye világította be és a szoba közepén ott állt Ő,nekem háttal. A helyiséget a rózsa finom illata lengte be,azt hittem itt olvadok el.
-Változtak valamit az érzéseid velem kapcsolatban?-fordul felém... Meg fogok halni. Miatta.
-Nem tudom mit szoktál csinálni a lányokkal,de ajánlom több ilyen nem lesz... -hatásszünet-Mert nem fogom hagyni,hogy elhagyj...-ennél a pontnál felkapta a fejét-Nézd... Valamit elindítottál bennem,mert amikor meglátlak boldog vagyok,hogy a közelembe vagy,ha megfogod a kezem vagy a derekam vagy csak leülsz mellém a szívem hevesebben kezd el dübörögni itt bent.-rakom az említett szervre a kezem jelezve,hogy igen is komolyan gondolom.
-Köszönöm...-néz rám könnyes szemekkel,mire az előbb még majdnem kiugró szívem megáll...
-Valami rosszat mondtam?? Ne haragudj!!-ölelem meg
-Nyugodj meg... Csak meghatódtam...-törli meg a szemét-Én is így érzek mióta... 2 éve megláttalak. Azóta azt érzem,hogy mindig veled kell lennem,meg kell védenem téged mindentől. Ígérem,hogy mindig melletted leszek s mindenben számíthatsz rám! Ezért... Kérdeznem kell valamit...-ereszkedik térdre-Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
-I-i-igen!!-könnyezek. Feláll és felhúzza az ujjamra a gyűrűt.


-Köszönöm.-csókol kezet
-Ez annyira gyönyörű... Nekem kellene megköszönnöm...-mosolygok... Lassan elkezdünk egymás felé közelíteni,mert szerintem mindketten félünk egy picit... De végül sikerül a tervünk és megtörténik az első csókunk.
 

2015. január 21., szerda

8.fejezet

MinHee pov.

Amikor legközelebb kinyitottam a szemem már egyedül voltam a szobában. Az ablakon gyenge fény szűrödött be, ezzel is halványan megvilágítva a kopár fából készített butorakat.  A bordáim még mindig nagyon fájtak, bár már sokkal elviselhetőbb volt. Kiakartam szállni az ágyból, de mivel megígértem, hogy nem mászkálok addig amíg nem kapok rá engedélyt csak türelmesen vártam. Csak feküdtem az ágyban és már rég biztosra vettem, hogy megfogok halni az unalomtól. A karom elkezdett viszketni, lassan emelten ki a takaró alól végtagjaimat, ennek köszönhetően szemem elé tárultak a kezemet égető fekete mintázatok. Pici bolygók és csillagok lepték el kezeimet. A látvány hatására sikítani kezdtem, mire az ajtón berontott egy magas manó fülü fiú, ha jól emlékszem Chanyeolnak hívják. -Baj van?
-A...a..karom, de hol van Luhan?-hebegtem, miközben karomat nyújtottam előre.
-Mi van a kezeddel- rohant mellém, mire keze közé fogva. Végtagomat kezdte el nézegetni nem törődve a kérdésemmel- nincs vele semmi.
-De...nem látoto..d-akadtam el mondatom közben- de az előbb...
-Mi volt az előbb?
-Semmi- hajtottam le a fejem.
-Ha szólok Luhan-nak neki elmondod?
Kérdésére csak megvontam a vállam, mire ő megsimogatva fejemet elhagyta a szobát.
Pár perc múlva már a bambi szemű Luhan lépett be az ajtón hatalmas lendülettel.
-Chanyeol mondta, hogy baj van- hajolt rá térdeire- siettem ahogy tudtam.
Nagy szemekkel figyeltem, ahogy fel emelkedik térdeiről és rám néz.
-Szóval?
-Szóval...izé...
-Ne csináld, mond már mi történt.
Megráztam a fejemet- Úgysem értenéd te sem.
-De lehet, hogy igen. Kérlek mond el.
Egy nagy sóhajtással néztem rá, majd már a minták nélküli kezemet felé emeltem.
-Valamik... voltak rajta az előbb.
-Pontosabban- kapta el karomat és kezdte el vizsgálgatni- milyen ábrák.
-Nem tudom.Talán a legjobban egy galaxys-ra hasonlított.
-Majd beszélek Suhoval, de előszőr magához kell téríteni Lay-t és az unokahúgodat is ki kell a szobályából valahogy csalni.
A takató szélének gyűrögetéséből, egyenesen az ágy szélénél álló fiúra néztem.
-Mondani az előbb micsodát, miért zárkózott be? Kérdésemre csak megvonta a vállát.
-Na gyere, nézzük meg őket-nyújtotta felém kezét.
-De te cipelsz.
-Miért cipelnélek? Van két lábad.
-De te mondtad, hogy nem mozoghatok.
-Ne csináld, gyere már.
-Viszel?
-Nem.
-Hát akkor nem megyek.
Kezemet megragadva kezdett el kifele húzni a szobából, miközben én próbáltam erősebbnek bizonyulni nála. Több kevesebb sikerrel.


A folyosón haladva, kapkodtam a lábainat, hogy biztosan feltudjam venni az elöttem haladó tempóját. Pont akkor értünk oda amikor Lay majdnem lefjelte a fölé hajoló cuki pofiú fiút. Miután felült SunHee lehajtott fejjel ment elé, és valamit motyogott neki mire Lay csak legyintett egyet a kezével.
-Azt mondtad, hogy meghalt-mutattam Lay-re- de szerintem nagyon is él.
-Én ezt nem mondtam.
-De igen- sétáltam oda a földön ülőhöz és elkeudtem böködni az arcát- jól vagy?
-Őm igen, de miért érdekel ennyire- nézett rám lepődötten.
-Tudod annyira nem vagyok, hogyis mondjam-vakartam meg a tarkóm.
-Hisztérikus?
-Bunkó?
-Jó értem, nem kell az orromra kötni.
Luhan oda sétált Suhohoz, és elhívta valamerre. A többiekkel néztem farkas szemet, amikor szemeim megállapodtak Baekhyun-on és unokahúgomon. Baek abban a pillanatban ahogy észre vette mit is nézek elkapta kezét Sunhee-néról.
-Azt csinálsz amit akarsz... őt nem zavarja- vontam meg a vállamat, mire ő csak nagyokat pislogott.
Suho amikor vissza jött rögtön Lay-hez ment akinek valamit súgott.
-MinHee, kérlel gyere velem-pillantott rám futcsa semmit nem mondó tekíntettel.
-Csak ha elmondod minek.
 -Nem szabadott volna ki jönnöd.
-Én nem is akartam. Ő a hibás- mutogattam Bambira.
 -Na gyere csak- kapott fel Chen a vállára, mire én egy nagyot sikítottam.
-Óvatosabban- kiabált utánunk Kris.
Lehet ha nem csak utána kiabálnának hanem megmentenének még hálás is lennék.


Na jó szóval akkor most át kéne gondolnom milyen is legyen ez a porfészek, miután sikerül leverekednem magamról ezeket a hatalmas köteleket, amiket azért aggatott rám Chen, hogy ne mászkáljak. De ez vicc, én nem is akartam ki menni innen. Az a Bambi szemű volt a hibás, ő rancigált ki engem. Bárhogy is mozgolódtam a kötél szorítása nem igazán akart gyengülni. Sorsomba törődve, miszerint úgysem tudok kiszabadulni nyomott el az álom.

Amikor kinyitottam a szemem egy értetlen fejet vágó Kai nézett velem szembe.
-Te meg miért vagy kikötözve?
-Kérdezd a barátodat- puffogtam.
-Istenem, várj kioldozlak- sietett hozzám és elkezdte leszedni róla a csomókat.
Miután szabad lettem, felültem az ágyban és megmentőmre mosolyogtam.
-Huh-lépett hátrébb.
-Valami baj van?
-Nem... csak mosolyogtál.
-Szoktam, ahogy mások is.
-De még amióta itt vagy...
-Meg kell ismerni- vontam vállat. Kai leült az ágyam szélére , majd az ablakon kezdett el nézegetni.
Nem szoltam egy szót sem, csak követve példáját,  nézegettem. Nem tudom, mit nézhetett annyira, de amikor tekintetét rám, majd a kezemre szegezte, nyakamig húztam a takarót.
-Most én vagyok a soros, hogy vigyázzak rád, szóval akár el is mesélhetnéd miért viselkedtél úgy tegnap.
-Nem tudom-hajtottam le a fejem- talán mert SunHee az egyetlen élő rokonom és félek, hogy elveszítem őt is.
-De ez butaság, figyelj- fogta meg vállam- nem veszítheted el hisz mind a ketten idevalók vagytok.
-Ezt honan tudod?
-Csak tudom- mosolygott, mire nekem is egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

-Akkor hova is szeretnéd, hogy rakjam az ágyat?- emelte fel a hatalmas balsahinos ágyat Luhan Kris segítségével.
-Már igazán eldönthetnéd.
-Jó de nem tudom. Lehet vissza kéne rakni oda ahol az előbb volt- elmélkedtem. A fiúk felemelték az ágyat és vissza rakták.
-Várjatok.
-Mi az már megint- nézett rám zavart tekintettek Kris.
-Lehetne egy kicsit még balra?-haraptam ajkamba.
-Legyen- vonta meg a vállát, majd arrébb rakták.
-Ott jó.
A fiúk erre a mondatomra egyszere estek össza a földön. Végülis nem tudom mi bajuk, fél óra alatt sikerült az ágyamnak megtalálni a helyét, így már csak a szekrény és az asztalom maratt. különben is a szoba kifestésében még én is segítettem, ezért hát egy szavuk sem lehetne. De ők egész idáig azon panaszkodtak, hogy csak szivatom őket, pedig tényleg nem.
-Szóval akkor....
-Várj Luhan- szakított félbe az idősebb, majd Bambira nézett.
-Mi az?
-Te szivatsz engem- ütötte vállba barátját- bár oké, hogy engem szivatsz de, hogy magadat is.
-Miről... oh baszus- fogta meg a fejét.
-Valamiről le maradtam?
-Tudom mozgatni a tárgyakat- vakarta meg tarkóját szégyenlősen.
Fejemre csaptam, majd nehezen de megpróbáltam vissza folytani a nevetésem. Ezután az információ után Kris magunkra hagyott minket. Bár nem is volt már szügség rá, hiszen Luhannal egy szempillantás alatt sikerült végeznünk. A végeredményben gyönyörködtem, amikor egy hírtelen felindulásból megöletem a segítő partneremet- köszönöm.


2015. január 6., kedd

7.fejezet

SunHee POV


Amikor tudatosult bennem,hogy MinHee itt hagyott még jobban féltettem,hisz nem ismeri ezt a világot,az embereket,hogy mi veszélyes és mi nem az. Kis idő múlva meg tudtam nyugodni,legalábbis annyira,hogy ne hátráltassam,hanem segítsem a fiúkat. Mikor a többiek is látták,hogy még ma utána akarok indulni,jöttek a rosszabbnál rosszabb ötletek,mint például: hívogassuk,mint egy cicát;teleportáljuk körbe az erdőt;osszuk fel területekre. Mindben volt valami hiba,így arra a következtetésre jutottunk,hogy elindulunk együtt egy irányba. Egy valakiben biztos voltam,hogy a pártomat fogja,segítő kezet nyújt bármi áron. Ez az ember pedig BaekHyun volt. BaekHyun tényleg mindent megtett,amit csak tudott De komolyan egy percre sem hagyott egyedül.
-Nem juthatott messzire.-vizsgálja KyungSoo a lábnyomokat-Igazából azt sem tisztáztuk,hogy menekült el nyom nélkül idáig,hisz sáros a talaj,az idő párás. Esni fog.
-Öhm... Valamit tudnotok kellene...-lépek előre a puha mohára,illetve lépünk,mert vőlegényem nem engedi el a kezem mióta átmentünk azalatt a hatalmas kapu alatt. Ezt aranyosnak,ugyanakkor kicsit idegesítőnek találom,de megértem-MinHee alakot tud váltani. Bármi lehet, akár egy olyan állat vagy növény,ami ebben a környezetben nem honos.-nézek rájuk
-Úgy érted,hogy bármi lehet itt?-tárja szét kezeit Kai és körbe néz.
-Igen. De valahogy meg kell találnunk.-nézek mind a tizenkét fiúra határozottan.
-SunHee értem én,hogy aggódsz érte,de mára abba kell hagynunk a keresését,mert mindjárt hajnalodik és mindenki fáradt. A telihold is hatással van ránk.-néz Suho fel az említett égitestre,majd rám sajnálattal a szemébe



-Akkor menjetek. Én nem vagyok fáradt. Van erőm megkeresni. Nem hagyom itt,csak ő maradt nekem...-engedem el BaekHyun kezét és indulok meg előre.
-Barack... Barack!!-hallom meg MinHee hangját
-MinHee!!-kiálltok-Ti is hallottátok nem?-fordulok a csapat többi tagjához
-Mit?-bukik ki Krisből... Úgy látszik nem valami sok észt adott neki a Teremtő
-Mindegy... Valami szakadék féleségnél van,egy tónál... Egy vámpírral... Ha van olyan...-nézek bizonytalanul rá
-Akkor nincs mit vesztegetnünk... Kai!-szólítja az "elraboljuk a lányokat,mert az úgy jó" feelingű fiút,aki eleget tesz a ki nem ejtett parancsnak és elvisz,vagyis vinne,de pontosan nem tudja melyik hely az...
-Ès ha átváltoznánk? Ès szag alapján követnénk?-Chennek több esze lenne...? Èn már semmibe sem vagyok biztos. Kettőt pislantok és már farkasok vesznek körül... Ezt még meg kell szoknom.
A mellettem álló BaekHyun helyén egy sötétbarna,nagy termetű farkast találok,ami fejét a háta fele forgatja.
-Üljek fel?-mire bólint-Miért? Mondjuk nem tudsz válaszolni... Engedd had olvassak a fejedben!-megint egy bólintás a részéről és már koncentrálok is
Így könnyebb lesz?
-Igen
Ülj fel,mert csak így érünk oda gyorsan!
-Lefogok esni!
Vigyázok rád csak ülj már fel a hátamra!
-Rendben,de ez már extrém sportnak számít!-ülök rá,mint egy lóra-Mázlid,hogy tudok lovagolni!
De ez nem olyan... Èn is tudok... Szóval hajolj rá a hátamra,így gyorsabban tudunk haladni,mert a szél nem csapja a tested és nem akadályoz engem a mozgásban. Fogd meg a bundám és szorítsd erősen! Ha bármi baj lenne csak szólj!
-Ok-oké...-teszem azt,amit mondott.... Egyszer esek le MinHee kicsinálja.
Indulhatunk?
-Azt hiszem...-bólintok félve

***

MinHee nem hiszem,hogy komolyan gondolta volna ezt az egész menekülés dolgot. Nem számolt a veszélyekkel,ami miatt majd beszélek is vele. Inkább én,mint Suho... A fiúktól is nagyon aranyos volt,hogy felajánlották az unokatestvérem őrzését. A szobámban ültem és ahogy elnéztem nekem is újítani kéne egy picit...Aztán ott van BaekHyun... Annyira segítőkész meg aranyos... Nekem is mindent meg kell tennem,hogy megháláljam a törődést,amit nyújtott nekem. A többiek is nagyon kedvesek.. Talán SeHuntól félek a legjobban,mert a "pokerface" nála a legdurvább. Szerintem nem is lehet olyan pillanat,mikor valamilyen érzelem van az arcán,csak az undor. Aztán ott van Suho... Oké,hogy kedves és a rendelkezésünkre áll,de jóformán azt sem tudom,kinek a mije,sőt azt sem,hogy én ki vagyok pontosan... ChanYeol... Ő egy manófülű óriás,de szerintem  ezt mindenki tudja ... A nagy agyalásban elaludtam.

-Hol vagyok?-suttogom a sötétben,ahol találtam magam. Csak felettem van talán egy izzó vagy nem tudom mi,ami fényt ad.
-A hely az mindegy. Úgyis az fog történni veled,amit én akarok.-jön egy mély hang 
-Ki maga? É-és mit akar?-lépek egyet hátrébb,mire egy falnak ütközöm és az mentén leguggolok és összepréselem annyira magam ,amennyire csak tudom. És a könnyeim utat törnek maguknak.


-Úgy van! Sírj csak,mint az anyád! Arra nem volt képes,hogy megvédje magát! Csak siratott titeket vagy a nyomorult kis életét!
-Ez-ez nem igaz! Hagyja abba!-kiáltok rá
-Pedig igaz. Titeket megtudott menteni,de magát már nem,ahogy az apád sem azaz idióta!-látok meg egy sötét alakot
-Hazudik! Az apám bátor ember volt! Az utolsó erejéig küzdött!-ér el hozzám azaz alak.
-Végül is teljesen lényegtelen. Úgy végzed,mint ők!-nevet fel gonoszan

-SunHee!!!-ráz erőteljesen két kar
-Nee!!!-kiáltok fel és lököm el magamtól a jótakarómat,aki a szemközti falra kenődik fel,majd csúszik eszméletlenül le az mentén-Jézusom!! Lay ,kelj fel! Ne haragudj! Segítsék!-most bezzeg nem hallja meg senki... Amilyen gyorsan fel tudtam dolgozni a történteket,levittem a nappaliba,ahol tíz szempár nézett ránk,de XiuMin cselekedett a leggyorsabban.
-Én nem akartam... Sajnálom.-mentem vissza a szobámba és bezártam az ajtót. Ránéztem a kezemre és kis univerzum szerűség kezdett el kialakulni a tenyereim felett.

Mi történik velem?!



2015. január 2., péntek

6.fejezet

MinHee pov.

Miután Luhan arrébb dobott elpatantt bennem valami. Torkomban gombóc keletkezett, ezért elkezdtem kifelé rohanni az épületből. Gyors futásomnak köszönhetően hamar ki értem a rózsákkal tarkított kertbe, ahol a hatalmas kapu állta el már csak utamat.
-Sajnálom SunHee- fordultam hátra, majd a magasba ugrottam és sas formájában repültem át a kapun, majd meg sem álltam.
Végül egy hatalmas fa vastag szétterülő ágán álapodtam meg. Leülve kezdett el a sírás folytogatni, majd rövid idő után könnyeim utat törve maguknak buktak fel a felszínre. Sírásom alig akart abba maradni, el akartam tűnni, hogy senkinek ne okozhassak többé gondot. A probléma csak az, hogy ezt megvalósítani szinte lehetetlen volt. Bár nem akartam magár hagyni SunHee-t, mégis utolsó arcomon lefolyó könycseppemet letörőlve álltam fel, majd a fáról lemászva néztem körbe, miközben azon tűnődtam merre is indulhatnák. A teli hold fénye töltötte meg az erdőt, ami ettől egyszerre volt rémisztő és varázslatos. Végül az erdő egy sűrübb felébe vettem az irányt, azzal a céllal ha haza nem is találok ezen az éjszakán, legalább minnél messzebb kerülhessek azoktól az emberektől, akik elvileg a barátaink.
Kezdtem fáradni, és ezen pilláim folytonos lezárodni probálkozásai sem segítettek. Nem adtam fel, saját magammal szálltam vitába, csak, hogy tovább mennyek.
Már nem is tudom mióta sétálhattam, amikor farkasok vonyítását hallottam, összerezzentem, de probáltam kizárni a hangokat és tovább mentem. Nem tehtek róla, de félek, félek a farkasoktól. Gyönyörű erős állatok, de veszélyesek, sosem tudhatod mi jár épp a fejükben. Befogadnak, vagy a vacsorájuk leszel, ezeket csak ők tudják.

Amióta a farkasok abbahagyták a vonyítást csend telepedett az erdőre, csak a lábam alatt néha össze reccsenő gallyak adtak hangot. Fáradtam és szerettem volna lepihenni, de tudtam ha elalszom bármi rám támadhat így folytattam az utamat, egészen addig amíg megnem pillantottam egy alakot a sötétben. Ahogy egyre közeledtem, az emberi alak is egyre jobban rajzolódott ki.
-Elnézést- szolatam meg bizonytalanul, mire egy vörösen izzó szemű kinázetre viszonylag fiatal nő fotdult felém. Kezét arca elé tette, ezzel megpillantottam hosszú körmeit. Szemeivel engem méregetett, majd egy mosolyra húzta száját.
-Amikor elindúltam vadászni, nem gondoltam volna, hogy a préda a kezeimközé merészkedik. De örömmel veszem szépségem, hogy ittvagy. Már úgy is rég ittam emberi vért.
Miután tudatosult bennem kivel, vagyis pontosabban mivel állok szembe a vér is megfagyott az ereimben. Körültekintettem menekülési utat keresve de hasztalan volt. Futásnak eredtem, nem tudtam merre tartok, de nem is érdekelt, csak azt reméltem sikerül elmenekülnöm. "Barack...barack" kiabáltam magamban, bár hamar abbahagytam mivel rájöttem, hogy ezzel semmit nem érek el. Agyamon átfutott a gondolat, hogy leugrom a szírtről, de végül Jaguárrá alakultam és támadó állásban vártam ellenfelemet. Amikor a kellő távolságba ért, rohani kezdtem felé, már éppen leteríteni készűltem, amikor melső lábamat elkapva hajított arrébb. Alakomat elveszteve, feküdtem a földön, a levegőt is nehezen bírtam csak venni. Szúrt az oldalam, és szédültem. Mire észbe kaptam már olyan közel volt hozzám, hogy éppen kitudtam csúszni karami közül, és egy utolsó levegőt véve kezdem rohanni. Nem sikerült sokáig eljutnom, mivel nyakamat elkapva fordított maga felé, miközben a semmiba tartott. Szemfogai egyre jobban látszottak, én pedig levegőért kapkova néztem szemeibe.
"Engedj el.....engedj el és tűnj innen!" Ebben a pillanatban el is engedett én pedig zuhanni kezdtem.

Luhan pov.

Már idejét sem tudom mióta keressük az idősebbik Hong lányt. Már éppen személy szerínt én adtam vona fel, amikor SunHee Baekhyun kezét elengedve kezdett el rohanni.
-Hová mész, állj meg- kiabált utána Kris.
-De hallottam, tudom hol van és oda kell mennünk- állt meg, majd újra futni kezdett.
-Állj meg- futott utána Baek, majd kezét elkapva állította meg- Mi lenne ha elmondanád hol van és oda teleportálnánk? Gyorsabb lenne.
Tanácsára SunHee elmondta mit hallot és hol van MinHee.
Amint oda értünk, a szemeim kétszeresére tágultak, amint megláttam az általunk keresett lányt folytogató vérszívót.

-A francba- szűrtem ki fogaim közül, majd a következő pillanatban már az láttuk, hogy Min nyakát elengedve eltűnik a látó terünkből ellenségünk.
-MinHee- sikította SunHee.
-Tao- kiáltottam oda barátomnak, ám mire reagáltunk már csak egy hatalmas csobanást hallottunk. Ebben a pillanatban teljesen le fagytam, majd Suhora néztem, aki nagyon koncentrált.
-Kai, csináltam egy búrkot. Teleportálj oda, ha minden igaz sikerült elkapnom.
Kai csak bólintott egyet, majd el tűnt és újra megjelent MinHee vízes és elernyedt testével. Suho arcáról eltűnt a kocentráció és ahogy mi ő is oda futott a földre letett lány testéhez. Lay-t engedtük hozzá a legközelebb, hogy megvizsgálhassa.
-Sok víz került a tüdejébe és pár bordája is eltőrt, a kisebb zúzodások mellet. Minnél hamarabb vissza kell vinni, hogy megtudjam gyógyítani- nézett ránk komoly tekintettel. Suho legugolt a lány mellé, majd kinyitotta a száját, hogy a víz mint egy sugár emelkedjen ki. Halk köhögések hangoztak el MinHee felől, majd ismét csend lett.
-Kai, haza tudnál vinni minket?- nézett rá JongIn-ra Lay, mire bolintott egyet. Kezébe kapta a lányt, figyelve nehogy baja legyen és már el is tűntek.
SunHee a földre rogyot, mire drága völegénye felsegítette a poros földről.
-Mennyünk mi is- ajánlottam fel, majd mindannyian SunHee-be karolva vártuk, hogy vissza érjünk.

Miután Lay végzett, egy nagy sóhajtással ült le a földre.
-Most egy darabig aludni fog, de jobban van.
-Hál' istennek- fújta ki a levegőt Chanyeol.
-De ha felkel egy darabig jobb ha nem mozog.
-Az lehetetlen- nézett le unokatestvérére SunHee- ha felkel nem fog ott maradni. Ismerem.
-Akkor majd felváltva figyelünk rá- ajánlotta fel Xiumin.
-Rendben-bólintott rá Suho, majd Kai a szobájába vitte MinHee-t, ezzel is ő lett az első ügyelő.
Két óránként váltottuk egymást, Kai után D.O ment és őt követtem én. Már egy órája ülök az ágya mellé letett széken, amikor mozogni kezd, majd lassan kinyiltak szemei.

MinHee pov.

Szemeimet lassan kezdtem ki nyitni. A sötét miadt alig láttam valamit, csak egy gyertya vlágított, aminek köszönhetően egy alak is ki rajzolódott. Már éppen megtámaszkodtam karomon, hogy felüljek, amikor az illető vállamat megragadva próbált vissza tolni óvaosan a párnák közé.
-Ne kelj fel- sutogta, alig halhatóan. De ez bőven elég volt ahoz, hogy tudjam ki az.
-De ki akarok kelni, nem akarok ebben a nyomasztó szobában maradni még egy percet- panaszkodtam, miközben kezeimet az ő kezére vezettem, hogy eltoljam magamtól.
-Nem lehet, pihenned kell.
-Inkább alszom a kanapén- engedtem el majd karomat magamköré fontam.
-Miért vagy ilyen?
-Már mondtam...lehangoló ez a szoba. Ha itt kell maradnom át fogom alakítani.
-Rendben-sóhajtott- figyelj, ha ma szótfogadsz nekem és fekve maradsz és nem csinálsz magán akciókat, megígérem, hogy segítek neked kipofozni.
-Tényleg?
-Igen. Végülis igazad van, egy kicsit tényleg kopott ez a szoba- mosolygott, mire nekem is egy mosoly hagytal el arcomat. Arcát kezdtem el nézni, amin érzelmek nem jelentek meg. sohajtottam egyet, majd az ablak irányába kezdtem nézelődni. Nem szóltunk egymáshoz, csak mind a ketten bámultunk ki a fejünkből.
-Luhan- sutogtam halkan, mire rám vezette tekintetét.
-Hmm?
-Tudom, hogy megígértem, de nekem most muszáj lenne felálnom.
-Ahogy mondod megígérted- nézett rám. Ezekszerínt nem értett meg.
-De Luhan, nekem pisilnem kell- bigyesztettem le ajkaimat, mire végig futott rajta a megértés szellője.
-Oh..értem..nos abból baj csak nem lehet...khm....na gyere- nyújtotta felém kezét, amit én el is fogadtam. Lassan húzott felfelé, de még így is töbször is felszisszentem a fájdalomtól. Miután végeztem vissza vitt, és befektetett az ágyba, majd rámterítette a meleg takarót.
-Köszönöm- emeltem rá tekintetem. Ő csak bólíntott eggyet, mire én szemeimet becsukva próbáltam elaludni.




2015. január 1., csütörtök

5.fejezet

Sunhee POV

Miután kiderült,hogy egy másik világba kerültünk,jöttek ezek a furcsa fiúk,elraboltak (még ha én mentettem meg őket akkor is),és ha ennyi nem lenne elég még férjhez is kell mennem. Sok ez nekem egy napra. Unnie nem egyszer akadt ki és ment neki majdnem az embereknek... Na meg aza bizonyos "barack" .... Ezen még mindig nevetek magamba...
Épp elkezdtem ismerkedni az új szobámmal,amikor visszajött Baekhyun... Na igen... Őt meg ismerni kellene,nem?
-Öhm... Ne haragudj,hogy nem hagylak békén,csak... Tudod kiskoromban láttalak utoljára és meglepetésként ért,mikor szemben álltál velem... Mert a nővérem nem mondta,hogy érkezni fogsz... Mostanában...-vakarja meg a tarkóját idegesen-De persze örülök neki!
-Sajnálom,de én nem emlékszem rád... És ez az egész világ új nekem... De természetesen igyekezni fogok a beilleszkedésben és abban is,hogy megfeleljek... Mindenkinek,de elsősorban neked...-hajolok meg
-Miattam nem kell változnod... Amúgy még nem volt lehetőségem bemutatkozni... Byun Baek Hyun vagyok!-emeli felém a kezét
-Hong Sun Hee! De ezt már úgyis tudod...-nyújtom a kézfejem,majd ő belecsúsztatja a kezét az enyémbe és kezet csókol.... Őszintén?? Nem kicsit lepődtem meg...-Öhm... Minheeet nem láttad?
-Nem... Ami azt illeti igen kedves lány... Kezdek félni tőle...-hajtja le a fejét,mire kitör a nevetésem
-Bocsi..-kuncogok-Tőle? A légynek sem tudna ártani! Na jó... Jól tud ölni,de ha vigasztal megvédelek!-kacsintok egyet
-Nem nekem kellene téged?-nevet ő is
-Az unokanővéremtől? Azt hogy??-nézek rá értelmesen
-Nem úgy... Ja,majdnem elfelejtettem... Gyere,Suho bemutatja a többieket!-nyitja ki nekem az ajtót.
-Köszönöm..

Miután a bemutatkozáson átestünk és kisebb vitán Minhee és Tao között,Kris egy eléggé érdekes hírt dobot fel kis körünkben. 
-Most,hogy végre ezzel végeztünk nem gondolod,hogy el kéne nekik is mondani?-hajolt oda Kris Suhohoz,gondolom Ő a jobb keze vagy valami ilyesmi
-Oh igaz is- nézett ránk a főnök úr
-Baekhyun és Sunhee egy időre elfognak menni kettesben...
-Hogy mi?!-akadt ki teljesen Unnie,majd gyilkos tekintetével-Dönthetsz drága azt szeretnéd,ha valamilyen állat alakjában tépjelek szét vagy csak szimplán megfojtod magad?!
-Fiúk ilyennel ne vicceljetek!!-ugrik be Chanyeol mögé az áldozat,persze a többiek majdnem meghaltak a röhögésben
-Annyiban nem vicceltem,hogy elfognak utazni kettesben... Csak két hétre.-jelenti ki ismét halál komolyan Joonmyun
-Van választásom??-próbálkozom
-Hyung... Látod,hogy nem akarja,akkor ne erőltesd...Meg ezt te úgy mégis mikor szervezted??-emeli fel hangját
-Igazából a szüleid tervezték el...
-Mit nem lehet azon megérteni,hogy Sunhee nem megy sehova nélkülem meg hogy csak olyannal mehet bárhova,akire azt mondom,hogy rendben van??-vége ennyi...Mindenki meneküljön... Minhee totálisan kiakadt és megőrült...-Te kis!!-néz rá Baekhyunra és hirtelen lendülettel rohanni kezd felé,mintha sokat számítana azaz 5 méter... De mielőtt a vőlegényemet (anyám az égben,de fura ezt írni) kinyírhatta volna,azt hiszem Luhan kapta el a derekát és annál fogva emelte fel.
-Hé,csajszi nyugi van!!!-dobja arrébb Unniet,amin egy óriási nagyot csodálkozom
-Akkor fogjátok vissza magatokat!-rohan ki
-Ez min kapta fel ennyire a vizet?-mutat Sehun utána
-Nem itt álldigálni kellene,hanem utána menni  mielőtt teljesen eltűnne!,mert nem ismeri az itteni helyeket!
-Végre egy okos ötlet! Ügyes vagy Chanyeol!-adok neki pacsit,majd követem rokonom útját kifele,a fiúk pedig utánam
-Hát ez nem jött össze...-mondja Lay egy szájhúzás kíséretében
-Komolyan??-kapok sírógörcsöt,így muszáj leülnöm...-Tuti lesz vele valami... Ilyenkor nem gondolkozik csak megy...-potyognak a könnyeim... Két meleg tenyeret éreztem magamon,egyiket a hátamon,a másikat a bal felkaromon,és simogatni kezdett nyugtatás képpen... Gondolom...
-Nyugii! Megtaláljuk!-ölelt meg Baekhyun... Nem tudom miért vagy mitől vezérelve,de a mellkasán kötöttem ki....

Luhan POV



-Milyen aranyosak! Biztos jóban lesznek!-olvadozik D.O,mint aki valami szappanoperát néz
-Még csak ismerkednek! A csajszi jóformán azt sem tudja,hogy Baekhyun kinek a mije....-forgatja meg a szemeit a mellettem álló Sehun... Nem tudom mit kell annyira babuzsgatni őket... Felnőtt emberek... Meg ígyis-úgyis összeházasodnak,ha tetszik,ha nem.
-Gyertek,most hagyjuk őket kettesben....-hív be minket Suho vissza a tárgyalószobánkba
-Hova mehetett? Nem lehet,hogy kicsit zakkant ez a lány?-teszem fel a kérdést,ami szerintem mindengyikünket foglalkoztat.... Furcsa annyi szent....
-De hogy tűnhetett el,amikor két perc sem volt,hogy utána jöttünk?-csodálkozik Xiumin
-Ez egy nagyon jó kérdés... Teleportálhatot...-emeli kezét Suho az állához és kezdi a mutatóujjával dörzsölgetni,mint aki erősen gondolkodik
-Nem hiszem... Sunhee tud... Ő hozott minket ide vissza,mert már éreztük azoknak a dögöknek a mocskos bűzét...-vág be egy "undorodom" fintort a legkisebb...Mindegyikünk tudja kikre vagy inkább mikre érti ezt a megjegyzést.... Csak azt tudom mondani,hogy reméljük nem azokkal fog összetalálkozni.... De egyátalán miért kellett elrohannia??... Inkább nem is kezdek el gondolkodni.... Sosem fogom megérteni a nőket
-Szóval... Akkor a terv a következő-terít le elénk a vezetőnk egy térképet az általunk birtokolt területről-Meg kell találnunk még napnyugta előtt. Igaz nem tudjuk mi a képessége,miben erős,de azért még sem veszélyeztethetjük a Hong család egyik utolsó tagját.
-És ha már rég messze jár?-kérdezi a legreálisabbat Tao
-Nem hiszem... Mindjárt megkérdezzük Sunhee véleményét..-indult meg Suho

Sunhee POV

-Sssssss...-simogatta Baekhyun a hátam. Lassan megnyugodtam és tényleg kedves dolog volt tőle,hogy itt maradt és vigasztalt...